Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-424

424. országos ülés 1895. február 6-án, szerdán. ggg társam, Lakatos Miklós is bezélt, és ez a honvédség fejleszte'se. A honvédség érdekében a nemzet minden áldozatra kész, míg ellenkezőleg a közös hadsereg iránti áldozatkészségét fokozni alig-alig lehet. Meg kell tehát ragadni az alkalmat, a míg meg van, és fel kell használni a jó akaratot, mert bizony a honvédség iránti rokonszenv is megcsappanhat. Már azelőtt itt a házban számadatokkal volt szerencsém konstatálni azt, hogy a közös hadsereg kötelékébe tartozó hadkötelezettek tiz évfolyamát a közös hadsereg békében fennálló forinácziói magukba felvenni nem képesek, különösen az új véderő-törvény életbeléptetése óta, a melynek hatálya alatt a hadsereg anyakönyvi állománya ma már közel 1,100.000 főre emeltetett; noha a véderőtörvény szerint is a hadsereg törvényes létszámának tulajdonképen 800.000 fó'uek kellene lennie. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hol van az megírva? Tóth Ernő: A véderő-törvéDy indokolásában határozottan az van, hogy 800.000 fő törvényes létszámnak fentartására szükséges a kiszabott újonczjutalék. __ Beöthy Ákos : Fokozni nem akarják, hanem a hiányok és fogyatékok pótlására szolgál az. Tóth Ernő : De erről én most nem beszélek. Megmondtam a véderő-törvény tárgyalása alkalmával azt, hogy a hadügyi kormányzatnak elburkolt törekvése a hadsereg létszámának felemelése, és ezen törekvése sikerült is. Elismerem, ez sikerült; csakhogy azután van e mellett egy kis bökkenő is. Mert a hadsereg kebelében összehalmozott ezen nagy tömeg a közös hadsereg formáezióiba, be nem fér. Ha tehát ezen óriási költséggel katonailag kiképzett tömeget háború esetén katonailag értékesíteni akarjuk, akkor már béke idején kell gondoskodnunk a szükséges számú keretek felállításáról; mert bizony a mozgósításkor felállítandó új formáeziókhoz nem köthetünk nagy reményeket. Azonban, t. ház, a hadsereg fejlesztése az itt uralkodó rendszernél fogva sokkal költségesebb ; fejlesztessék, tehát a honvédség, a mit a nemzet kész örömmel fogad, olykép, hogy jövőre a honvédség felemelendő létszámához képest szaporíttassék a honvédség lovag és gyalog-csapatok keretei; állíttassák fel honvédtüzérség és szerveztessenek honvédmííszaki csapatok. E honvédtüzérség és honvéd műszaki csapatok felállítása mellett ugyanazon indokok szólnak, azt ugyanazon indokok támogatják, a mely indokokat közönségesen fel szokták hozni a közös hadsereg egynyelvííségének szükségességére. Mert a mi áll a közös hadseregre nézve, az áll a honvédségre nézve. Méltóztassanak megnézni a honvéd hadosztályokat német nyelvű tüzérség és esetleg műszaki csapatokkal. Továbbá az a régi ellenvetés is, hogy honvédtüzérséget és honvéd műszaki csapatokat nem lehet felállítani a honvédségben a rövid szolgálati idő miatt, elvesztette már jogosultságát; mert hiszen tudjuk, hogy törvény szerint a honvédeket is benn lehet tartani három évi szolgálatra. A hadügyi kormányzatnak tehát és a t. kormánynak, ha már egyszer feladatául tűzte ki a hadszervezet fejlesztését, el kell fogadnia a nemzet áldozatkészségét ott és azon a téren, hol azt felajánlja. Mert ha ezt akár előítéletből, akár bármely más okból nem teszi, vét a monarchia kiilbiztossága és nagyhatalmi állása ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek ezután, t. ház, még egy kérdésre, mely speeziálisan a honvédséget illeti. A honvédségnél egyik legfontosabb és legnagyobb figyelmet érdemlő és közvetítő kérdés, az altiszti kérdés, mely fontosságában nyert különösen a népfelkelésnek az igen t. honvédelmi miniszter úr által tervbe vett fejlesztése által. Minden évben találunk a költségvetésben a népfölkelés fejlesztésére irányuló költségeket, a melyek csak akkor lesznek igazán gyümölcsözők, ha a honvédség, mikor arra szükség leszen, a népföíkelésuek olyan altiszti kart adhat, a mely a népfölkelést igazán katonai értékű csapattá és h.sznossá tenni képes. A keretrendszeren nyugvó honvédség és népfelkelés katonai értéke nagy mértékben függ a honvéd altiszti kar minősége, katonai képzettsége, érzete és szellemi nívójától és állandó jellegétől. A honvédség azon mértékben fog haladni, a mely mértékben altiszti karának minősége katonai képzettsége, kötelességérzete és szellemi nívója emelkedik a mely szükséges katonai tulajdonságokat csak is, állandó jellegű altiszti kartól várhatjuk. Meg kell tehát ragadnunk minden alkalmat arra, hogy azokat az altiszteket, a kik a műveltebb elemekhez tartoznak, a honvédségnek tényleges szolgálati kötelezettségükön túl is megtarthassuk, a mit azonban csak úgy érhetünk el, hogy ha az altiszti kart tényleges szolgálata alatt már az őt megillető poziczióba helyezzük, és kiöregedés vagy szolgálatképtelenség esetére nekik legalább is a legszerényebb megélhetést valami úton-módon az államnak nagyobb megterheltetése nélkül biztosítjuk. Igaz, hogy a törvény szerint ma igényjogosúltság illeti a hosszú szolgálatú altiszteket polgári alkalmazásra; ezen igényjogosultság azonban a legtöbbnyire csak igény marad, és csak nagy megerőltetéssel juthat a kiszolgált altiszt az őt megillető és megfelelő polgári álláshoz, a minek következése az, hogy a műveltebb elem, a mely csak némileg is bízik abban, hogy a polgári életben megélhet, tényleg szolgálati kötelességén túl a honvédség41*