Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-423

312 428. országos ülés 1895. február 5-én, kedden. rabbilines? Hiszen minden ember tudja. Két karika egy hosszú lánczon. S mi az a kurtavas? Két karika egy kurta lánezon. (Élénk derültség. Igaz ! Igaz! a szélsőbalon.) No már, ha a törvény eltörülte a rablánczot, nem határozta meg a lánczok hosszúságát, hanem egyformán eltiltotta a kurta és a hosszú lánczokat. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A törvény eltörülte a testi fenyítéket. Mi volt a testi fenyítés? A botbüntetés De a törvény nemcsak a botbüntetést, hanem mindennemű testi büntetést eltöríílt. Hát akkor mily jogon merészlik a katona urak Magyarország területén alkalmazni az oszlophoz kikötést? Ez oly nyilvános törvénysértés, melyet csak az ország gyengesége tűrhet el, mely csak az alkotmányos institucziók csekély hatékonysága mellett maradhat büntetlenül. Mi az oszlophoz kikötés, t. ház ? A legembertelenebb büntetések egyike, olyan büntetés, a melyet az afrikai utazók kaffer kíséretükkel szemben alkalmaznak, de a midőn megtudja Anglia, hogy ezek a kultúrmissziÓ8 utazó afrika-járók ily vad büntetést, mint a milyen az oszlophoz való kikötés, alkalmaznak, elszörnyűködik és lázong, és egy Stanley hírneve és dicsősége meg van általa csorbulva. S akkor nálunk a hadseregben a büntetés az, hogy az illető kiköttetik egy oszlophoz akkép, hogy lábujj hegye alig éri a földet s a hátgerinczénél fogva csüng. Ez az emberi kínzás egy raffinirozott módja, mely az embert nem öli meg, de agyonkínozza, mely a szolgálati szabályzatban magában megtalálja emberte len voltának leírását, mert azt mondja, hogy először megvizsgáltatik orvossal, kibírj a-e, másodszor az van benne, hogy egy katona állíttatik melléje, hogy ha életveszélyes szimptomák mutatkoznának, azonnal leoldja, (Mozgás balfelöl.) Mi ez, ha nem tortúra, nem embertelen kínzás? (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) A büntetés e módja a törvény nyilt rendelkezésével, hogy testi fenyíték nem alkalmazható, egyenesen ellenkezik. (Zaj a szélsőbalon. Felkiáltások : Elájulnak!) Minden második, harmadik katonánál megtörténik, hogy elájul, hanem tudok oly esetet is, hogy ott felejtették hosszabb időre, mint félórára és meghalt. (Mozgás a szélsőbalon. Egy hang: Mese!) És ez nem mese. Ez 1875-ben történt, midőn a 62. ezrednél szolgáltam, a melynél mint önkéntes voltam beírva. Azt mondja a miniszter úr, hogy ezek a büntetések csak mint utolsó fenyíték alkalmaztatnak, olyanoknál, a kiknek már semmi sem használ. Látszik, hogy a csapatszoigálatot a miniszter úr rég elhanyagolta Budapest és Bécs között való kéjutazásai közben, (Derültség a balés szélsőbalon.) és nem tanulmányozta; mert a ki a csapatszolgálatot ismeri, az igen jól tudja azt, hogy mindennap, a hányszor hazajönnek a katonák, a »kurtavas« és a »duokli« úgy hull, mint a záporeső. (Derültség.) Az oszlophoz való kikötés ritka büntetés, az valóság. De ki van jogosítva kurtavasat, tehát rabbilincset és testi fenyítéket, az oszlophoz való kikötést alkalmazni és megállapítani, vájjon ez a büntetés csak utolsó esetben és mily biztosítékok feltétele mellett alkalmaztatik? Ki van erre jogosítva? A századparancsnok, a ki gyakran egy fiatal főhadnagy, egy gyakran igen szenvedélyes és felindulásban levő férfiú. Tóth Ernő: Nem igaz! Csak a századparancsnok alkalmazhatja ! (Mozgás a szélsőbalon.) Ugron Gábor: Azt mondtam, hogy a »századparancsnok«. (Mozgás a szélsőbalon.) Elnök (csenget): Méltóztassék a szónokot meghallgatni. Ugron Gábor: Egy főhadnagy, mint századparancsnok alkalmazhatja, és a századparancsnok belátására, vérmérsékletére van bízva, hogy egy ily büntetés, mehyet a törvény tilt, mely senkinek, még az angestellter Feldzeugmeisternek sincs joga kiszabni, melyet az 1868-iki országgyűlés eltörölt, alkalmaztassák. (Derültség jobbfelöl. Mozgás a szélsőbalon.) Nem tudom, hogy azok a képviselő urak mit találnak olyan mulatságosnak, azt-e, hogy az ország törvényein így kereszti!S-kasúl lehet járni, vagy azt, hogy a nép gyermekeinek százezrével ily elbánás lehetséges és megengedtetik? Vagy azt tartják-e mulatságosnak, hogy ők, a kiket azért küldöttek ide, hogy a népet védelmezzék, a helyett, hogy védelmezzék, czinkosságba mennek? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A t. képviselő urak bizonyosan azt gondolják, hogy ezek a büntetések csak azon szerencsétlen embereket érik, kik tényleg szolgálatban vannak, vagy háború esetén be fognak hivatni. Egészen elfelejtik, hogy ők is ezen katonai büntető-törvénynek ki vannak téve, a mely pillanatban háború üzentetik meg; mert a háború megiizenése után a hadviselésnek területe a felvonult hadsereg előtt és után, a katonai büntető-törvénykönyv súlya alá szokott helyeztetni. Hol van az a törvény Magyarországon, mely meghatározza, hogy a katonai büntető-törvény háború esetében micsoda módon alkalmaztatik? A polgári és katonai igazságszolgáltató hatóságok közt a határvonal, a hatalom gyakorlásának joga hol van megállapítva? Tudhatják, hogy nem csak a katona, hanem az egész czivil lakosság van a katonai büntető-törvénynek alávetve, tehát nemcsak azon szerencsétlen emberek, kik be vannak sorozva, hanem azok az urak is, kik most nagy kényelemmel ülnek egyik-másik padon. Szabad-e — mert a mai világban a hadviselés hosszú vonalat foglal el — milliókra menő állampolgárok-