Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-423

310 323, rszágos ülés 1895. február 5-én, kedden. hogy a képviselő, a ki itt a nemzet nevében gyakorolja az ellenőrzési jogot, előbb szerezze meg a bizonyítékokat a laktanyában és csapatai között é)ő vezérőrnagygyal szemben, s akkor, midőn be van bizonyítva a tény, jöjjünk ide, és a miniszter űr akkor tudni fogja kötelességét. Hiszen a katonai, kormányzati és parlamenti felelősség nem azon alapszik, hogy az egyes képviselők hajtsák végre a vizsgálatot, szerezzék meg a bizonyítékokat, hanem hogy ha vádak emeltettek,ezen vádakban addig az ítélet ne hangozzék el, míg az illetékes miniszter ki nem nyomozta, hogy ezen vádak alaposak-e, vagy alaptalanok ; hogyha a hatóság közbejöttével hivatalos úton megejtett vizsgálat megerősíti vagy inegczáfolja a vádat, akkor nagyon természetes, hogy kötelességük szerint kell eljárniok. Igaz, hogy ezen nyilatkozat a t. miniszter úrtól a parlamentben új ; de hogy az a felfogás, hogy egy generálissal szemben még vádat is merjenek emelni, szörnyüködésbe ejti és kicsinylő visszautsításra bírja, ez a nem új, ehhez szokva vagyunk. (Igás! Ügy van! a szélsőbalon.) De épen ez az ok az, mely bennünket a hadsereg jelenlegi szellemével és irányzatával szemben a legnagyobb óvatosságra int, és ez az, a mely bennünket arra figyelmeztet, hogy ÍZ alkotmányos ellenőrzés a hadsereggel szemben nem érvényesül úgy, mint annak egy szabad polgárokból álló országban és társadalomban érvényesülnie kell. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Ujat mondott a t. miniszter úr, midőn azt mondta, hogy a közös hadseregre vonatkozó törvényes intézkedések megítélésénél Deák Ferenczre ezen oldalról történő hivatkozások rendesen hamis világításban tüntetik fel az ügyet. Nem az a kérdés, hogy Deák Ferencz mit mondott ; hanem az a kérdés, hogy a törvénykönyv mit tartalmaz. A törvénykönyv magyar hadseregről szól, mely az egész hadseregnek kiegészítő része. A törvénykönyv azt mondja 11. §-ában, hogy a magyar király mint alkotmányos uralkodó bir azzal a joggal, hogy a hadseieg belszervezete, vezérlete és vezénylete felett intézkedik. Mit jelent az, midőn a törvény azt mondja, hogy mint alkotmányos urolkodó birja ezen jogokat? Azt, hogy a az alkotmány feltételei szerint az alkotmány kivánalmai és szelleme szerint, rendelkezhetik feltétlenül a hadsereg belszervezete, vezérlete és vezényletére nézve Ha az alkotmányos király uralkodói jogánál fogva rendelkezik, akkor kérdem a t. miniszter úrtól, hogy az a hadsereg a maga nyelvében lehet e egyéb, mint minden alkotmányos intézménye Magyarországnak, lehet-e egyéb, mint magyar, lehet-e egyéb, mint a magyar állam természetének megfelelően, magyar? Mi jogon jutunk hozzá ahhoz, hogy a magyar király alkotmányos jogánál fogva valamit németre csináljon? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbálon.) Ez teljesen ellenkezik az 1867 : XII. tcz. szavainak értelmével, lényegével. Kétségtelen, hogy midőn ezen törvény meghozatott, volt egy tényleges állapot, tudniillik az abszolutizmus idejében Magyarország ellen, Magyarország leigázására és eltiprasára volt szervezve abszolutisztikus módon egy hadsereg. Ebben a hadseregben az akkor még német politikát követő uralkodóház a maga német törekvéseinek és német esászársági vágyainak kifejezést adandó, teljesen a német szellemet érvényesítette. Igaz, hogy midőn az 1867. évben a magyar nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát, akkor e tényleges állapottal számolni kellett. Egy napon, és egy minden tekintetben elveszett hadjárat után nem lehetett azt a hadsereget egyszerre és rögtönösen felbontani, annak a hadseregnek összes belszervezeti viszonyait rögtön megváltoztatni, és idő kellett hozzá, hogy az átalakulás megtörténjék. S az összes organizáczióban megtörtént annak átalakulása. A régi, abszolutisztikus és a dinasztia tulajdonát képező hadsereg lassanként átalakult az állam és a nép hadseregévé," s ha] ez átalakult, ezen átalakulási folyamatnak azon törvény értelmében, mely az 1867 : XII. tcz. paragrafusait tartalmazza, kellett tovább folynia és kellett tovább érvényesülniük az alkotmányos befolyás kívánalmainak. Azt mondja az igen tisztelt miniszter úr, hogy Deák Ferencz legjobban értelmezte azt, hogyan gondolkozik ő a hadseregről és az egész véderőről. Deák Ferencz, mint erre a miniszter úr is hivatkozott, 1876-ban halt meg. Igen jól tudjuk, Deák Ferencz idejében és ha Deák Ferencz életben volna, alig hiszem, hogy jubileumot ülhetett volna a t. miniszter úr abban a székben, mert Deák Ferencz nem engedte volna meg, hogy a honvédség mind jobban beleszoríttassék a közös hadsereg keretébe, (Igaz! Igaz! a sgélső baloldalon.) tehát mikor Deák Ferencz élt, akkor dandárokra volt osztva a honvédség, és mint dandárokban szervezett adminisztratív és katonai test nem volt a közös hadsereg ordre de batail-jába beosztva, hanem külön testet képezett. 1876-ban meg volt még az, hogy hoztak át szükségből és kényszerűségből a közös hadseregből tiszteket, de nem azért, mint a későbbi időkben történt, hogy a honvédség tisztikarának előmenetele jobb ne találjon lenni, mint a közös hadseregbeli tisztek előmenetele. (Úgy van! a szélső baloldalon.) 1876-ban voltak a honvédségnek tisztjei, de Deák Ferencz nem volt vakmerő miniszter, a ki megpróbálja, hogy a honvédezredeseket át-