Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-423
493. orseágos ülés 1895. február 5-én, kedden. 305 got. Vagy van szükség a második évre, vagy nincs. Ha van, ki kell nevezni minden, vizsgát tett. önkéntest tisztté; ha pedig nincs, akkor tessék indítványt tenni a 25. §. súlyosbításának eltörlése iránt. (Elénk helyeslés a szélső haloldalon.) Nagyot fordult a világ kereke azóta, mióta a pénzzel és erőszakkal toborzott, ágynevezett zsoldos hadseregeket eltörülték, s ezeket az általános hadkötelezettségre alakított néphadseregek váltották fel. Amazt Nagy Frigyes annak idején korbáescsal kergette előre, midiin sorai megingottak, s odakiálthatta nekik: »Hunde, wollt ihr ewig lében ?« De a XX. század katonájának, a ki már gondolkozik, nem nagyon emeli az önérzetét, ha csak azzal biztatják: Te különb vagy, mint más, mert te a császár kabátját viseled! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy egy következő háborút nem az fogja eldönteni, kié a kabát, hanem hogy a kabát alatt lelkes szív dobog e ós dobog-e hazáért és királyért? (Élénk helyeslés a szélső haloldalon,) Mindezek alapján a következő határozati javaslatot nyújtom be: (Olvassa.) »Határozati javaslat. Minthogy a cs. és kir. közös hadsereg azon egyéves önkéntesei, kik a múlt 1894. évben tiszti vizsgát tettek, csak részben neveztettek ki tartalékos tisztekké, nagyobb részük azonban hadapródi vagy tiszthelyettesi rangban helyeztettek tartalékba, mely körülmény nyilvánvalólag azt igazolja, hogy a hadseregben a tiszti hiány megszűnt, s ebből folyólag az 1889. évi VI. tez. 25. §-ának azon rendelkezése, hogy a tiszti vizsgát nem tett, vagy azon megbukott önkéntes még egy második szolgálati évre is köteleztetik, üzükségtelen és felesleges: Utasítja a, képviselőház a honvédelmi minisztert, hogy a véderőről szóló 1889. évi VI. törvényczikk 25. §-ának ily értelemben való módosítása iránt javaslatot terjeszszen elő. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Beadja : Lits Gyula, Ugron Gábor, Sima Ferencz, Molnár József, Uray Imre, Kun Miklós, Lakatos Miklós, Bodzay János, b. Jeszenszky László, Heckenast György, Beniczky Árpád, Genesy Albert. Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Papp Elek jegyző (olvassa Lits Gyula határozati javaslatát). Bernát Béla! Bernát Béla :' f T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényj avaslat a törvényes állapotnak megfelel, és ebből folyólag az a'párt, a melyhez szerencsénfvan tartozni, az előbbi években is úgy a közös hadsereg, mint a honvédség újonczjutalékára vonatkozó javaslatokat elfogadta. Sok vitatni valónk KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97, XXII. KÖTET. volna e javaslatnál; ezt azonban kellő hatálylyal más alkalommal lesz helyén bővebben kifejteni, és így én erre most kiterjeszkedni nem akarok, hanem csak annak kijelentésére hivatkozom, hogy a tárgyalás alatt levő, az 1895-ik évben kiállítandó újonezjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslatot úgy a magam, mint pártom nevében elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Papp Elek jegyző: Nagy István! Nagy István : T. ház ! Tóth Aladár t. képviselőtársam beszédének ama részével, a melyben ő a tartalékos tisztek vizsgájának eredményéről szóló jelentést örvendetes tudomásul veszi, én nem érthetek egyet, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert én nem abból a szempontból tekintem a jelentést, hogy a közös hadseregbeli önkénteseknek hány százaléka bukott el a tiszti vizsgán, hanem tekintem abból a szempontból, hogy 1116 öakéntes közül 145-re rúg azoknak a száma, a kik egy további évre vannak elütve attól, hogy pályájukat megalapíthatván, önállóságra tehessenek szert, a mi most, a pályaalapítás nehéz korszakában, azt hiszem, elég nagy és tekintélyes számot képez. E jelentésből is konstatálva látom azon állításoknak igazságát, a melyeket annak idején hangoztattunk a véderőtörvény 25-ik szakasza beható tárgyalásánál. Azon vitában, .nely a akkor lefolyt, és a melyről most Lits Gyula t. barátom említést tett, én is kötelességszerüleg kivettem a magam részét, és a hazai ifjúság iránti érdeklődésemnek én is meleg jelét adtam. Ez a jelentés is, a mely most a t. ház előtt fekszik és tárgyalásaink anyagát képezi, az én felszólalásomnak eredménye, mert annak idején az én indítványom folytán haiároztatott el, hogy a honvédelmi miniszter úr évenkint terjeszszen ez ügyben jelentést a ház elé, hogy a haza ifjúságának ügye legalább évenkint egyszer jusson a parlamentnek nemcsak jogos, de nagyon is szükséges ellenőrzése alá. (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) A mi ennek a jelentésnek utolsó passzusát illeti, (Halljak! Halljuk!) azt én nem is tartom idevalónak, mivel az csak szomorú fényt vet az önkéntesek ügyére, hogy ugyanakkor, a mikor ezek vizsgájának eredményét tárgyalja, kell az öngyilkossági statisztikával is foglalkozni. Nemcsak a jóizlés szempontjából van ez ellen kifogásom, (Helyeslés a baloldalon.) hanem stiláris szempontból is, a mennyiben a végén azt moudja a miniszter úr: »Van szerencsém« a t. háznak jelenteni, hogy ennyi Öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet fordult elő. (Derültség a baloldalon.) Én azt szeretném, s akkor ezen kifejezés ellen sem tennék stiláris kifogást, ha mielőbb azt mondhatná a t. honvédelmi miniszter úr. 89
