Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-423

J0O 428. orsiigos ölés 1S*S. február 5-én, kedden. Tóth János: Kénlem, t. ház, hol van a magyar nemzet évezredes alkotmányában gyö­kerező számtalan törvényeinkben, legközelebb az 1867. évi XII. törvényezikkben elismert, a magyar nemzeti állameszmének megfelelő önálló hadseregünk ? (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Az 1867-ben és 1868-ban megalkotott véderő-szer­vezetben bizonyára nincs, mert a közös hadsereg összealkotásánál, nyelvénél, szelleménél fogva ellenkezik alkotmányos jogainkkal és alaptörvé­nyeinkkel, s benne a jogfolytonosság ezége alatt a nemzet évezredes jogai ölettek meg. T. ház! Vessünk futólagosan nemzeti jo­gainkra egy pillantást, hogy miként tiszteltettek és érvényesültek azok ? (Zaj és nyugtalanság a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Liberális kávéház! Tóth János: Nézzük, hogy katonai ügyek­ben hozott törvényeink mikép respektáltattak és hajtattak végre ? Egy nemzet legfőbb kincse, individuális karaktere, ereje nyelvében van. Nyelvében él a nemzet, és ezzel fejlődik, mégis azt látjuk, hogy a magyar nemzetnek nyelvé­hez való szuverén joga az állami szervezetnek egyik fontos részében, a hadseregben nem érvé­nyesülhet. Nem érvényesülhet az államnak egyik legfőbb jelvényéhez, a nemzeti zászlóhoz való szuverén joga, mert úgy nyelve, mint nemzeti zászlója idegen nyelv és idegen zászló által a közös hadseregből ki van szorítva. Ez pedig nemcsak fontos, nemzeti jog megsértését képezi, hanem a nemzet érzelmét és lelkesedé­sét bénítja meg. (Igaz! Úgy van! balfélől.) Joga van minden államnak, minden nemzetnek bár­mely, hivatását betöltő állampolgártól megköve­telni állami jogainak tiszteletben tartását, mert ettől függ az államnak biztonsága; és mégis, azt látjuk, t. ház, hogy a katonaság esküjében benn nem foglaltatik az ország alkotmánya. Lát­juk, hogy 1853-tól fogva folytonosan, különösen pedig az 1807. és az 1840-ki országgyűlések nyilván kifejezett törvényeket hoztak a tekin­tetben, hogy a magyar sorezredekben tisztekííl és főtisztekú'l csak magyarok neveztessenek ki, s mégis azt látjuk, hogy a magyar nemzet any­nyit sem tudott a maga számára kinyerni, hogy a hadseregben legalább az ujonczjutalék ará­nyában magyar állampolgárok legyenek a vezető tisztek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) kit látjuk, hogy a nemzet hiába hozza meg a tör­vényt, hogy magyar állampolgárok csakis ma­gyar ezredekbe soroztassanak be, és a magyar tisztek csak magyar katonai akadémiában képez­tessenek ki, azt látjuk, hogy a nemzet hiába hozza meg azon legfontosabb katonai jogot, a diszlokáczió jogát, a mely által, a területi elhe­lyezés által a magyar hadsereget akarta bizto­sítani, mert magyar ezredek Ausztriában i« el­helyeztetnek. Nézzük meg az 1848. évi XXII. törvény­czikket. Ennek 31. §-ában világosan ki van mondva, hogy a katonaságnál a testi fenyítékek eltöröltetnek; és továbbmenve, az 1868. évi XL. törvényczikk 51. §-ában szintén kimonda­tott, hogy a hadseregben a rabbilincsek és testi fenyítékek eltörlendők. És mégis, ezen világos törvényeink daczára látjuk, hogy a közös had­seregnél épúgy, mint a honvédségnél az emberi méltósággal és a kor műveltségével össze nem egyeztethető testi fenyítékek : rabbilincsek, gúzsba­kötések, oszlophoz kikötés mindennapi dolgok. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Igaz! Úgy van! Gyalázat!) Látjuk az 1868. évi XL. törvényczikk 55. §-át, melyben a magyar nemzet törvénybe fog­lalta azon akaratát, hogy a jövő országgyűlés törvénybe iktassa a magyar katonai büntető bíráskodást, és mégis látjuk, hogy a magyar nemzet ezen akarata sohasem respektáltatott 5 mert mai napig sincs megoldva ezen egyik leg­fontosabb kérdésünk, és a nemzet fiainak száz­ezrei idegen törvények és rendeletek alá van­nak helyezve. Ezen igen fontos nemzeti sérelemre külön­ben később részletesen ki fogok terjeszkedni. (Halljuk! Halljuk! Helyeslés a szélső baloldalon.) Látjuk, hogy 1867-ben a nemzet, úgy tör­vényhozásilag, mint kormányzatilag magának tartotta fenn a katonai élelmezést. Beöthy Ákos: Az elszállásolást és az el­helyezést is! Tóth János: Mégis azt látjuk, hogy ez a magyar országgyűlés hatásköréből, kivonatott és a delegácziók hatáskörébe vonatott, sőt háború esetében a honvédség is, egyenesen a közös hadsereg katonai intézetei alá van rendelve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Látjuk, hogy a nemzet törvénybe iktatta a két állam közötti paritást, és mégis, azt tapasz­taljuk, hogy a katonai vezérkarnál, a parancs­nokságoknál, a tanintézetekben, a hadi iskolák­ban magyarok alig alkalmaztatnak, s számuk négy százalékra rúg. Látjuk, hogy a kato­nai akadémiák, katonai tanintézetek, katonai hadi iskolák, törzstiszti tanfolyamok Ausztriában vannak összpontosítva, valamint a katonai gyá­rak és raktárak. Mindezekből látjuk, a magyar nemzetnek a katonai ügyekben való jogait; látjuk, hogy ezen jogait a magyar nemzet mindig törvénybe ik­tatta, de egyúttal látjuk a magyar nemzet sé­relmeit, azon tényekben, hogy a magyar nemzet alkotmánya és alkotmányában lefektetett jogai sohasem tiszteltettek, nem érvényesülhettek. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Törvényei

Next

/
Thumbnails
Contents