Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-411

«4 411. országos ülés 1895. január 19-én, szombaton. mint vérével egyaránt adózik e hazának, saját törvényes jogait követeli, önök pedig csak akkor szüntessék be az üldözést és bebörtönözéet, a midőn teljes lelkűkből meg lesznek győződve, hogy ezt a haza közös jóléte, s mindenekfelett nemzeti exiszteneziájuk követeli. Legyenek meggyőződve, hogy amaz elv: »oderint, dum metuant« reánk nem alkalmazható. Kötelességemnek tartottam, hogy akkor, a midőn a jelen kabinet újjáalkotását itt a parlamentben hivatalosan tudomásul veszszük, a kormány és a parlament becses figyelmét felhívjam ezen elsőrendű kérdésre, s ezért kérem önöket, tegyék félre csakis az utópiák világába való elérhetetlen óhajokat. Közös bizalommal, közös erővel lássunk ho>zá ezen fontos ügy kimerítő tárgyalásához, mert a nemzetiségi kérdés kiegyenlítésével a trón és a közös haza nagyságát, boldogulását és teljes fényét fogjuk elérni. Mondják el önök is, miniszter urak, az 1861. évi reskriptum azon részét, mely így végződik : »Komolyan óhajtunk méltányosak lenni a közöttünk lakó más nemzetiségű honfitársaink igényei iránt s azt akarjuk, hogy ne csak törvények, ne csak szerződések, hanem közös érdekek, közös érzelmek egyesítsenek bennünket*. Adja a jó Isten, hogy úgy legyen! (Mozgás.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Nem kívánok most Sierbán Miklós képviselő úrnak a nemzetiségi kérdésre vonatkozó hosszabb beszédjével foglalkozni. Azt mondja ő, s osztom nézetét, hogy ezen kérdéssel Magyarország kormányának alaposan és határozottan kell foglalkoznia. (Helyeslés a jobboldalon.) Igenis, tisztába kell hozni azt a kérdést, mely határig lehet Magyarországon a nemzetiségi aspirácziókat megengedni. (Egy hang a jobboldalon: Semeddig!) Én azt hiszem, hogy akkor, midőn az előző kormány a memorandum kérdésével foglalkozott, azokat a jogosulatlan aspirácziókat látta jelentkezni, melyek érvényesülését mi sem fogjuk megtűrni. (Éljenzés a jobboldalon.) Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy daczára annak, hogy ezt tűrni nem akarjuk, mégsem a visszavonulás, vagy a párt tagjai számának szaporítása volt az oka annak, hogy belügyminiszterré nem lettem. Azon bizalommal, melylyeí ő Felsége engem kitüntetett, korlátokat nekem nem szabott, és kabinetem összeállításában szabad kézzel rendelkeztem. Tisztán fizikai okoknál fogva, a belügyminiszter elfoglaltságára való tekintettel, és azért, hogy a politikai kérdésekkel, a pártviszonyokkal részletesen és alaposabban foglalkozhassak, láttam indokoltnak, hogy a belügyi tárczát magamnak meg ne tartsam. Nem visszavonulás, nem nézeteinktől való eltérés, de egészen őszintén az említett okok vezettek engem ez elhatározásnál. (Élénk helyeslés jobbfeföl.) Ebből azonban nem következik, t. képviselőház, hogy a mint más oldalról szeretik állítani, én a nemzetiségek jogos igényeit, törvényen alapuló jogos követeléseit kielégíteni nem óhajtom. Igenis, kötelessége ez minden kormánynak, mert kötelessége a törvényeket végrehajtani, de kötelessége azon határig, a meddig, a mi viszonyainkat tekintve, a magyar egységes, nemzeti állam azokat megengedi. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez fog engem is irányítani, ez lesz az én kötelességem. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Szükséges még, hogy egy pár szóval Polónyi t. képviselő úrnak nyújtsak felvilágosítást a lemondott, illetőleg felmentett miniszterek elbocsátási, illetőleg felmentési iratai ellen tett megjegyzése tárgyában. E fölött lehet nézeteltérés; de engem ez alkalommal más nem irányíthatott, mint a 27 éves gyakorlat, (Felkiáltások a baloldalon: Visszaélés 1) n melyet bizonyít a kezemben lévő részletes kimutatás, mely szerint gr. Andrássy Gyula már 1871-ben, és gróf Lónyay Menyhérttői folytatólag mindig akként mentettek föl a miniszterelnökök állásuktól, hogy a mellettök vagy velők együtt szolgáló miniszterek felmentése minden ellenjegyzés nélkül történt. Nem kívánok, t. ház, ezen kérdésnek vitatásába most mélyebben belemenni. Lehet, hogy a törvény betűje szerint az ellenjegyzés szükséges; azonban lehetnek indokok, a melyek ezt fölöslegessé teszik. Én tehát azt kérem, hogy tekintettel a 27 éves gyakorlatra, méltóztassanak tekintetbe venni, hogy nekem kötelességem volt az előző gyakorlatot szem előtt tartani. (Helyes' lés jobbfelől.) Minthogy azonban az idő előrehaladt, e kérdés, illetőleg a minisztérium bemutatásának további tárgyalásától, kérem, méltóztassanak ma elállani, mert a minisztériumnak két órakor a főrendiházban kell bemutatkoznia, s mert azt gondolom, hogy a főrendiházra való tekintetből is jogosnak méltóztatnak tartani, hogy azt ne várakoztassuk. (Helyeslés jobbfelől. Felkiáltások balfélöl: Ez reánk nézve nem indok !) Kérem a t. házat továbbá abban is megállapodni, hogy mivel többen vannak még fölírva, e kérdés megbeszélését hétfőn folytassuk. Kérem azonban a t házat, járuljon ahhoz is hozzá, hogy hétfőn az ülés elején az elnök és alelnök választását ejtsük meg, s ennek megtörténte után folytassuk a tárgyalást; mert nem lehet a házat egyetlenegy alelnök vezetésére bízni, mivel igen könnyen oly körülmények állhatnak elő, a melyek a tanácskozást lehetetlenné teszik. Kérem a t. házat, hogy méltóztassék már