Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-422
276 482. országos ülés 1895. február 4-én, hétfőn. Fényvessy Ferencz előadó: Mit tanít ez a két igen t. tanár? Az egyik, Popper Dávid, a világ leghíresebb gordonka-művésze. Thaly Kálmán: A másikról van szó, ki a theóriát adja elő! Fenyvessy Ferencz: Popper Dávid nem tud jól magyarul ; de mit tanít ő? A tananyag a dur és moll skálák diatonikailag és chromatikailag, három-négy oktáván át, legató és staccato. Legyenek meggyőződve t. képviselőtársaim, hogy erre magyar ékesszólás nem kívántatik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem szabad németül tanítani!) Avagy azt hiszik, hogy a Cossmann, Bach, Schuhmann-hoz magyar ékesszólás kell? A másik tanár Koessler János, egyike a legkiválóbb tanároknak a zeneszerzés terén. Mit tanít ő? Tanítja többek közt a nehezebb — tálalási gyakorlatokat dur és moll-hangnemben s tananyagát képezik a modulativák, akkord gyakorlatok, az enharmonika változatait. Ehhez sem kell magyar ékesszólás. Eötvös Károly: Hát német kell hozzá? Fenyvessy Ferencz előadó: Nem szeretném,'ha engem a ház bármelyik tagja is félreértene. Ismétlem, én is jobban szeretném, ha magyar nyelven oly híres tanárunk volna, minő Popper és Koessler ; de mert nincs, örüljünk, ha ilyen szakférfiak tanítanak minálunk, Eötvös Károly: Dehogy örülünk. Menjenek haza Németországba! Fenyvessy Ferencz előadó: Épen e pillanatban dicsérte Helfy Ignácz t. képviselőtársam Liszt Ferenczet, ki egy magyar király-himnuszt írt, ki a zeneakadémiának örök büszkesége és elnöke volt, de egy szót sem tudót magyarul. (Úgy van! jobbfeUl) Helfy Ignácz: De magyar érzelmű volt. (Mozgás jobbfelől) Fenyvessy Ferencz előadó: Érzülete ezeknek is magyar. (Úgy van! jobbfelöl.) Az igaz, hogy a mikor Liszt Ferencz megkomponálta magyar király himnuszát, nem tudom mi okból, de 1884-ben az operában a megnyitás ünnepén azt nem adatták elő. A lapok azt írták, hogy az akkori intendáns, báró Podmaniczky Frigyes azért nem merte volna előadni, mert abban a király-himnuszban a Rákóczy és Bercsényi forradalmi nóták voltak feldolgozva . . . Thaly Kálmán: Nem forradalom volt az, hanem szabadságharcz. Fenyvessy Ferencz előadó:. . . Tehát a Rákóczy-Beresényi szabadságharcz nótái lettek benne feldolgozva. Erre a magyar nyelvet nem beszélő Liszt Ferencz mit irt báró Podmaniczky Frigyesnek? Azt írta, hogy azon indok, ha igaz, a mit a lapok írnak, hogy azért nem adják elő e »HymnH8*-t, mert benne Rákóczy és Bercsényi forradalmi nótái fordulnak elő, nem helyes, mert örüljön a magyar király és a magyar nemzet, hogy az úgynevezett forradalmi nótákból csinálódik a magyar király-himnusz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez épen oly eset, mint mikor a pogány templomok át lettek alakítva keresztény templomokká. (Helyeslés.) Kötelességam még, t. ház, különösen Eötvös Károly képviselő úrral szemben pár szót mondani, kivel már évek óta úgyis mint előadó, úgyis mint nem előadó próbálok versenyre kelni, de úgy látom, hogy sohasem birom őt meggyőzni. A t. képviselő úrnak különös sajátsága hogy úgy tesz, mint a hogy tenne az, ki Budapestet a régi Baedeek érből ítélné meg, és azt mondaná, hogy Budapesten nincsen például Abbázia-kávéház, hogy itt ninesenek nagy hotelek, de itt van a Griff és a Vörös-ökör. (Derültség.) Húsz évvel ezelőtt tényleg így volt, de hogyha valaki megnézi az új Baedeckert, ilyeneket nem állíthat. Azt mondja t. képviselő úr, hogy semmi sem történt a magyar zenetörténet szempontjából. Régen így volt ez, de ma már nincs úgy, mert 1893. október 11-én 24.838. szám alatt a volt kultuszminiszter úr mit rendelt el? A magyar zenének iníenziv ápolását elrendelte, a mi immár foganatosítva is van, hogy a magyar zene története behatóan tárgyaltassék, és azzal megbízta dr. Harrach Józsefet, a zenetörténet és zene-esztétika tanárát, utóbb pedig Káldy Józsefet, nem tudom, minő honorárium mellett, ez az ő dolga, hogy a magyar zene sajátságait és műemlékeinket adja elő. Igenis van tehát gon • doskodva erről. Eötvös Károly: Február másodikától! (Derültség.) Fenyvessy Ferencz előadó: Nem, 189 3-tói kezdve van gondoskodva! A t. képviselő úr, Eötvös Károly mindig ajánlgatja a miniszter úrnak, hogy mint Mátyás király, inkognito menjenek el az operába és a zeneakadémiába, de ő maga még sohasem volt ott. (Élénk derültség.) Én itt a házban, — talán kegyes lesz reá emlékezni, — egy hangversenyre szóló tiszteletjegyet adtam át neki, hogy pénzbe ne kerüljön, (Derültség.) nem mintha ez terhére volna, de azt hittem, hogy így hamarább megy el, a mely konczerten minden darab magyar zeneszerzőtől és az egész műsor magyar művekből állíttatott össze. Én megjelentem, az akkori t. miniszter úr is ott volt, de Eötvös Károly t. képviselő úr sem inkognito, sem saját személyében jelen nem volt. Eötvös Károly: No már inkognito ott voltam! (Nagy derültség.) Fenyvessy Ferencz előadó: És most
