Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

422. ©rsíágos ülés 1895. február 4-éii, htitfon. S71 nemzeti színház helyeztessenek át a kultuszminisztérium kebelébe, és erre nézve kérem, intézkedjék a legrövidebb idő alatt a miniszter úr. (Éléitk helyeslés balfelöl.) Papp Elek jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Nemzetünknek azon sajátsága, hogy egész külön rendszerű nyelvvel bir az európai népek között, azon felfogás, a mely egész jogi életét áthatja és megkülönbözteti, e nemzetnek egész műveltségi vonalán nyilatkozik, nyilatkozik a zenében is ; a magyar zene a magyar nemzetnek oly kiváló tulajdonságát képezi, a mely a nemzetnek kultúrai múltját, de egyszersmind kultúrai hivatását is jellemzi. A magyar zene eddigelé kevés kiművelésben részestílt; úgy, mint minden ismeretnél, úgy mint minden művészetnél, ebben is a kezdetlegesség stádiumán állunk; de épen az, hogy a kezdetlegesség stádiumán állunk, gondoskodás tárgyává kell, hogy tegye a magyar zenének ápolását, a magyar zenének fejlesztését. Hogy a magyar zene ápolása és fejlesztése megtörténhessék, arra kell, hogy a t. ház figyelmét kikérjem. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan tudjuk, hogy a magyar zene a népies motívumokban maradt fenn és azokból kell, hogy újra alkottassék, úgy, mint a hogy a magyar nyelv a nép ajkán maradt fenn és a nép ajkán elhangzott szóból volt újraalkotandó, és ép azért annak lehet köszönni, hogy a magyar nyelv úr és pór ajkán egy, mert az alap, a kiindulás a nép nyelvéből történt. így kell eljárnunk zenénk fejlesztésénél is. A zenei motívumok ma a nép ajkán élnek és a nép ajkáról kerültek művelés alá, és nyertek kifejlődést. De a nép ajkán ma még igen sok magyar dal, igen sok magyar zenei emlék él, melynek fenmaradását biztosítani kell. Biztosítani pedig csak úgy lehet, hogy ha megbízható és zenei szakértő férfiak az országot beutazzák és azon élő öreg embereket meghallgatják, kik a régi magyar egyházi dalokat még ismerik, a régi harczi dalokat még éneklik, a régi hegedősöknek történelmi dalait és dallamait tudják és ismerik ; miként a népmesék és népdalok szóval összegyűjtettek, akként gyűjtessenek össze a zenei emlékek dalban. Most a tudomány igen könnyű segédeszközt nyújt erre. Mert — és ezt az ideát idegen embertől hallottam, de nagyon fontosnak és lényegesnek tartom — a fonográf találmánya*lehetővé teszi, hogy zenei tudással és érzékkel biró emberek az országban szétküldessenek és a fonográf segélyével ezen, némely elaggott férfiak ajkán élő nemzeti dalokat a fonográfban felfogják és felfogván, azok azután mint egy zenei kincstárban lerakandók lennének

? hogy a későbbi időben azon dalok és motívumok, melyek a magyar zene fejlődésére nagy kihatással lehetnek, összegyűjtessenek, és közkincscsé válva, — a mint közkincscsé váltak a népdalok, — a magyar nemzeti zene fejlődésének további históriai alapját képezzék. Ezek a dalok, melyek az ország legkülönbözőbb részeiben a legkülönbözőbb magyar származású fajok ajkain élnek, igen sok tekintetben figyelemreméltók és érdekesek. Hiszen a f miket Káldy Gyula, amiket egy ember összegyűjtött, azok már kincscsel egyenlő értékkel birnak. Hátha nem egy ember, hanem a magyar állam megbízásából 10—12 ember az ország különböző részeit bejárná az utolsó községig, e régi magyar dalok ismerőit felkeresné, azokat a dalokat a jövő számára felvenné és biztosítaná, azon előadás szerint, melyet élethűen a fonográf visszaad, ezzel a magyar zenének oly kincsesházát lehetne összehozni, melyben akkor, ha'majd eljön az a magyar zenei lángelme, a ki a magasabb magyar zenét lesz hivatva megalkotni és biztos alapra helyezni, megtalálja azon anyagot és motívumokat, melyek feldolgozása által európai jelentőségre emelheti a ma csak némi kuriozitással biró magyar nemzeti zenét. Ezért kérem a t. miniszter urat," méltóztassék intézkedéseket tenni, hogy a miként a magyar népmesék és népdalok összegyűjtettek, úgy a népies egyházi, harczi, víg és szomorú dalok az ország legkülönbözőbb részein szakértők által összegyűjtessenek, a nemzet kincsesházában elhelyeztessenek, hogy a feldolgozás kiindulási pontját és anyagát képezzék. (Élénk helyeslés balfelöl.) Papp Elek jegyző: Thaly Kálmán ! Thaly Kálmán: T. ház! Nem szólaltam volna fel e tárgyban, de a magyar zenetörténeti vita oly érdekes fejtegetéseket mutat fel ezen rovatnál, hogy a t. közoktatásügyi miniszter úrnak örömmel tudomásul vett kijelentéséhez fűzve is gondolataimat, magam is lehető rövidséggel hozzászólok azon irányban, a melyben Ugron Gábor t. barátom is szót emelt. Épen ő, továbbá Eötvös Károly barátom és én voltunk azok, kik évek óta sürgettük már, különösen Káldy tanár úrnak a régi magyar zenegytíjtés és a régi történeti zenedarabok előadása terén elért sikereire utalva, az általa nagy sikerrel megkezdett nemzeti zenetörténeti iránynak hovatovább fejlesztését; s épen azért, nagy örömmel vettem részemről ma tudomásul azt, a mit a t. előadó úr érintett, a miniszter úr pedig bővebben is kifejtett, hogy Káldy immár a zeneakadémiában mint tanár alkalmazva van. Eötvös Károly: Nincs alkalmazva!