Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

4SS, orasfágos ülés 1895. febmár 4-én, hétfős. §69 kezét, hogy az továbbfejlődjék s az ország büszkeségévé váljék. Ezt voltam bátor a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Az előadó Úr kíván szólani. Fenyvessy Ferencz előadó: T. ház! Van szerencsém a í. háznak tudomására hozni, hogy azokra nézve, a miket Kammerer Ernő és Szederkényi Nándor képviselő urak felhozni szívesek voltak, már némely intézkedések vannak a budgefbe felvéve. Ugyanis a 49. ezímben 2. rovat alatt fel van véve ezerötszáz forint a zene ezéljaira. Elismerem, hogy ez csekély, de kétségkívül már ez is jelzi, hogy a budget is abban az irányban halad, a melyben az imént felszólalt t. képviselő urak felszólalásai. Egyébiránt megjegyzem, hogy a zeneakadémiában intézkedések történtek az irányban is, hogy a zongoratanító-képeeítésben, egyúttal az énektanításra való képesítés is benfoglaltassék, a mi e szempontból igen helyes és szükséges. Igen örülök különben, t. ház, hogy azon vádak és gyanúsítások, a melyek annak idején itt ä ház kebelében a zeneakadémia ellen felhozattak, az idén megszűntek. Ennek oka talán az a körülmény volt, hogy ä volt t. miniszter úr már intézkedett az iránt, hogy folyó évi február hó elsejétől a magyar zene sajátságaira egy külön tanszék állíttassák fel, a melyet Káldy Gyula foglalt el. (Helyeslés.) A mit végűi Kammerer Ernő a tekintetben felhozott, hogy a tantermek szűkek és kényelmetlenek abban t. barátomnak tökéletesen igaza van, Megjegyzem azonban, hogy a minisztériumnak egy összehívott ankét ez ügyben már régóta memorandumot mutatott be, egy új zenepalota építése tárgyában. Hogy ennek a sorsa mi lett, azt jelenleg megmondani nem tudom. De nem kételkedem, hogy a jelenlegi t. miniszter úr, mihelyt alkalom lesz reá, e kérdéssel is foglalkozni fog. A tétel különben megtámadva nem lévén, azt a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Minthogy felvettetett az a kérdés, hogy a zeneakadémia elhelyezése nem felel meg czéljának, bátor vagyok megjegyezni, hogy egy zeneesarnok építése tárgyában a tárgyalások folyamatba tétettek, ezt a kérdést azonban a fővárossal egyetemben kell megoldani, mert az a fővárosnak is érdekében áll, a mennyiben tulajdonképen jó akusztikájú hangverseny-termünk nincsen, mert a Vigadó termei hangversenyek tartására nem alkalmasak. Én tehát a tárgyalásokat ez irányban újból felveszem s nyíltan megmondom, hogy e tekintetben a főváros részéről is bizonyos támogatást kívánok, mivel egy zenepalota létesítése annak is nagy érdekében fekszik. Felemlítette a t. előadó úr azt, hogy sok panasz tétetett a házban az iránt, hogy a magyar zenét nem kultiválják kellőleg. Én is ismétlem tehát, hogy Káldy Gyula a magyar zene sajátságairól és a régi magyar zene történetéről február első heteiben megkezdi előadásait. Az egyik közbeszóló képviselő úr felemlíti, hogy a magyar nyelvet elhanyagolják az akadémiában. Erre nézve is tájékoztattam magamat, mivel a házban gyakran történtek oly felszólalások, hogy a zeneakadémiai tanárok a magyar nyelvet nem bírják. Gróf Csáky egy rendeletet adott ki, mely arra kötelezte a tanárokat, hogy három év alatt lehetőleg sajátítsák el a magyar nyelvet. Kötelességemnek tartottam meggyőződést szerezni arról, hogy e rendeletnek minő eredménye van, és köteles őszinteséggel elmondom, hogy két tanár van, a ki még ma nem sajátította el a magyar nyelvet. Az egyik Köszler, a zeneszerzés tanára, egyik legkiválóbb profeszszor és európai hírű ember, a kit alig lehetne nélkülöznünk. 0 maga kijelentette, hogy teljes erővel törekszik a magyar nyelv elsajátítására, de nem birván valami különös nyelvtanulási tehetséggel, ma még nem képes egészen magyar nyelven tanítani. A másik Popper gordonka-művész, a ki szintén nem tudja a magyar nyelvet. Én felvetettem magamnak azt a kérdést: vájjon helyes lenne-e ezen tanároktól megválni akkor, a midőn őket még ma olyanokkal, a kik a magyar nyelvet tökéletesen bírják, s oly magas művészi színvonalon állanak, mint ők, helyettesíteni nem tudjuk. S én abban a véleményben vagyok, hogy kár lenne a zeneakadémiát két ily jeles erőtől megfosztani. Egyébiránt a zene-akadémiában törekednek arra, hogy új nemzedék váltsa fel a mostanit, s e tekintetben legyen szabad oly jeles erőkre utalnom, mint például Thomann vagy Lentz, a ki Joachimnak volt tanítványa, vagy Szendi. Mind a három a zeneakadémiának növendéke volt, a külföldre ösztöndíjjal voltak kiküld ve, azon kötelezettséggel; hogy visszatérve, a magyar zeneakadémián fognak bizonyos ideig tanárkodni. (Általános helyeslés.) Ma már ezek az urak magyar nyelven tanítanak, s előadásaik magas színvonalon állanak. ígérem, hogy oda fogok törekedni, hogy a magyar nyelvű oktatás a maga teljességében érvényesüljön. De ismétlem, hogy az említett két kiváló tanár urat kár lenne a zeneakadémia kötelékéből elbocsátani, mert ők oly kiváló művészek és tanárok, a kiket pótolni nem tudnánk. S végül legyen szabad fölemlítenem, hogy