Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-411
20 411. országos ülés 1895. január 19-én, szombaton. sában is hangsúlyozta, a miben mindnyájan teljesen egyetértünk, mert az alkotmányos monarchia és az uralkodó család, és az annak [élén álló király érdekében lehetetlen eléggé nem hangsúlyoznunk, hogy a korona és annak ténye soha a pártharczok és küzdelmek porondjába be ne vonassék, és mindig érintetlenül és kímélve maradjon. A miniszteri felelősség elve az, t. ház, mely ennek villámhárítója és egyedüli biztosítéka. Ez a törvény elrendeli, hogy közjogi érvénynyel semmiféle aktus nem bir, ha azt bármely miniszter a Budapesten székelő miniszterek közül nem ellenjegyzi. Az alkotmányos törvényhozások megtalálták a villámhárítóját annak, miként lehet a korona magas tekintélyének érintetlen hagyása mellett a felelősség elvét a parlamentben érvényesíteni és végrehajtani. Ha azonban mi találkozunk azzal, hogy a Felség által aláírt, kétségtelen közjogi jelentőségű oly aktusnál, mint a volt kormány elbocsátása, és a mellett a politikai irányzatot tartalmazó egyes minisztereknek adott megszólítások és még több: a valóságos belső titkos tanácsosságot tartalmazó kinevezések, minden elenjegyzés nélkül jelenik meg, úgy ön az, t. miniszterelnök úr, a ki az ön által felállított programm ellen újból vét, mert ezálltal lehetővé teszi, hogy ne az ellenjegyzett miniszter vonassék felelősségre, hanem a koronának szent és sérthetetlen tekintélyét támadjuk meg, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ha ezen institucziókat helyeseknek vagy helyteleneknek tartjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Most tehát, t, ház, az alkotmány nevében követelem, hogy a t. miniszterelnök úr az iránt felvilágosítást adjon, hogy miként vált lehetségessé, hogy ilyen, nemcsak alkotmányos, közjogi aktust tartalmazó rendeletek, de kinevezéseket magukban foglaló intézkedések jelenhettek meg miniszteri ellenjegyzés nélkül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A másik dolog, a melyre csak röviden utalok, — és ezzel be is fejezem beszédemet — az, hogy a mai bejelentésben, habár a Felség kéziratát és ellenjegyzését olvasni nem halottam, de hallottam a t. ház elnöke által bejelentetni azt, hogy a Felség személye körüli miniszteri állással báró Jósika Sámuel bízatott meg, illetőleg arra ő neveztetett ki; ezt hallottuk, de a Felség kézirata fel nem olvastatott. Méltóztassék megengedni, de az a rendszer, a mely az 1867-iki és 1848-iki évekből való, még élő törvényeknek nem respektálásával, ilyen könynyedén bánik el közjogi kérdésekkel, az a rendszer, a mely elárulja azt, hogy alapvető intézkedéseinknek félreértésével találkozunk a kormányelnöki székből: az a rendszer meg nem állhat. Ha a t. kormányelnök úrnak felvilágosításra van ez iránt szüksége, igen szívesen szolgálok vele. Tudnia kell azt, hogy a Felség személye körüli miniszter, mint külön szervezett miniszteri állás, semmikép sem kumulálható más miniszter kezében, még ideiglenesen sem, és teljesen inkompaiibilis minden más miniszteri állással, egyszerűen azért, mert, t. ház, Magyarország közjogának egyik fundamentális pontja az volt, az maradt és marad a jövendőben is, hogy a király, mint a korona képviselője és kezelője a végrehajtó hatalomnak, ezen végrehajtó hatalmat, a mi régi jogunk és fennálló közjogunk értelmében, csak az ország határain belül gyakorolhatta, ha pedig az ország határain túl ment, a királyi méltóságot a területiség elvének megfelelőleg, mindig a nádor képviselte. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) 1867-ben, t. képviselőház, önök a nádori méltóságot nem szüntették meg, csak a nádor választását halasztották el, tehát ezen, törvények által alkotott méltóság ma is fennáll, bár betöltve nincs, és annak közjogi jelentősége feltétlenül tiszteletben tartandó. Meszlény Lajos: Tisza Kálmán a nádor! Polónyi Géza: Már most az 1848-iki törvény felállított egy minisztériumot, és épen azért, mert hasonló alkotása más nemzetnek, mint nekünk, nincs, mert példa nélkül áll, és hozzá fogható miniszteri állás más alkotmányban nincs, annál inkább fontos, hogy ennek hatásköre iránt kétely a törvényhozásban fel ne merüljön. Az 1848-iki törvényhozás ennek a miniszternek ügykörét törvény által állapította meg: az érsekek kinevezése, kegyelmezési jog gyakorlása stb. stb., különösen az akkor közösöknek tekintett ügyek elintézése a Felség személye körüli minisztérium hatáskörébe utaltattak. Legutóbb azonban, a nélkül, hogy törvény módosította volna ezt, hallgatagon az 1867. évi XII. törvényczikk által módosított alkotmány életbe lépése óta, ennek a hatáskörnek bizonyos részei átmentek a kultuszminiszter, más részei az igazságügyi miniszter hatáskörébe, azonban fenmaradt számára a miniszteri ellenjegyzési jog rendjelek adományozása, nemesség adományozása körül és az Ausztriában levő magyarok útleveleinek kiadási joga. Már most, t. ház, világosan ki van mondva az 1848. évi III. törvényczikkben, hogy az a nyolcz miniszter, a kikből a minisztérium szervezve van, Budapesten székel, a Felség körüli miniszter pedig a Felség személye mellett lakik, tudjuk, hogy ez idő szerint Bécsben. Az, t. képviselőház, ki van zárva, hogy egy és ugyanazon miniszter egy és ugyanazon időben Budapesten és Bécsben lakjék. Ennélfogva egy és ugyanazon miniszter ezen két állásából folyó kötelezettségnek abszolúte eleget nem tehet. Még kevésbbé helyes az, hogy megtörténhessék
