Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-411

ÍH 411. országos ülés 1895. január 19-én, szombaton. helyreállítását és azt azzal kezdi meg, hogy settenkedés révén elvonul oly kérdések taglalása elől, melyek odavezetik a nemzetet, hogy tudás helyett sejtés és tapogatódzás fegyvereivel kell küzdenie, és nem világosítja fel a nemzetet arról, hogy a korona mily módon: alkotmányos vagy alkotmányellenes módon gyakorolta-e jogát? hm tehát első sorban azért szólalok fel, hogy a t. kormányelnök úrnak arra nézve hatArozott alkalom szolgáltassák: mondja meg, ha nem akar felelni, legalább ezt; ha pedig nem tud felelni, vallja be ezt. (Zajos derültség a jobboldalon.) T. ház! A t. kormányelnök ár programmjára vonatkozólag több reflexióm van magamnak is. Azt halljuk, hogy a t. kormány ismételten és ismételten megragadja az alkalmat annak hangoztatására, hogy az ő irányelve, az ő politikája az egyházpolitikai kérdésekben az előző kormánynak iránya és politikája lesz; hozzáteszi azonban, hogy aggressziv áramlatok őt bántani nem fogják és mindent el fog követni arra, hogy a felekezetek jogos érzékenysége sérelmet ne szenvedjen. Tthát nagyban és egészben az előző kormány programmját teszi magáévá. Majd rátérek arra, hogy ez alkotmányosság szempontjából mit jelent az adott esetben. Most engedje meg, t. ház, hogy egy zamatos alföldi anekdotával magyarázzam meg a t. kormány ezen programmját. (Halljuk!) Azt érteném, ha meghalt miniszterekről volna szó, és azoknak hagyatékába és örökségébe lépne egy másik minisztérium, mely azoknak elveit követni és hirdetni van hivatva. De azt, hogy a gigászok harczának folytatására és végrehajtására epigonok vállalkozzanak, én a magam részéről nem tartom megérthetőnek. Rám ez a dolog azt a benyomást teszi, mint a nagy Alföldön beszélik, hogy Géressy egy alkalommal nagy úti fáradalmak után beállított egy gazdához és az meghívta vacsorára. Vacsora közben a töltött káposztát tartalmazó fazékból egy konczot vett ki a gazda és megnyalogatva, odakínálta Géressy uramnak, mondván; tessék, tessék Géressy uram, én már körülszopogattam! Ez meg azt felelte: Köszönöm, gazduram, majd szopogatok én magamnak. Hát, t. ház, a t. kormány megelégszik azzal, hogy a Wekerle által, az előde által körűiszopogatott egyházpolitikai konczot jövőre is szopogassa. (Felkiáltások a jobboldalon: Éagyon szép! Gyönyörű parlamenti illemtan !) Azonban, t. ház, a válság lefolyásának mindenesetre egyik kiemelkedő mozzanata az is, a mit az előttem szólott, t. képviselőtársam is felhozott, hogy a míg megértük azt, hogy az itt a partamentnek ünnepélyesen elmondott úgynevezett kilenczek-tanácsában xígyszólván kizárólag azon férfiak vettek részt, a kik úgy az 1894. évi júniusi pucsot rendezték, mint a kikről a korona maga is elismerte, és maguk a házban is nyíltan hirdették, hogy állásaiktól meg kell válniok, mert a korona bizalmát elvesztették: addig a jövő kormány alakítása szempontjából és a bánnak lehetővé teendő miniszterelnöksége szempontjából még a t. limitált miniszterelnök úr is részt vett azon tanácskozásban, a hol azoktól kértek tanácsot, a kikről az egész ország tudta, hogy a korona bizalmát elvesztették. (Úgy van a szélső baloldalon.) Minket azonban, t. képviselőház, a függetlenségi és 48-as párt, az ország egy negyedrészének képviseletét, mintha csak próbára akarnák tenni e pártnak a trón iránti hűségét, vagy próbára akarnák tenni magát a koronát, hogy népszerűtlenné tegyék a párt előtt, minduntalan, jog nélkül, ok nélkül és a nélkül, hogy tudnák, miért, elzárnak a korona tanácsa elől. Ezen eljárás, t. képviselőház, jó eredményekre nem vezethet. De hát a t. párt ég a t. kormány, a mint azt a tegnapi lapokból olvasom, nem elégszik meg azzal, hogy az előzetes tanácskozásokban a korona bizalmával épen nem dicsekvő férfiak tanácsa szerint cselekszik, hanem a tegnapi párthatározatból olvasom azt is, hogy a t. szabadelvű párt, az ez idő szerinti többség, a képviselőház elnöki székére Szilágyi Dezső volt igen t. igazságügyi miniszler urat deszignálta. (Hosszas, élénk éljenzés.) T. képviselőház! Ezen éljenekhez, ha azok a tehetséget, jellemet, a nagy munkásságot illetik, teljes szívem mélyéből hozzájárulok. (Élénk fe

1 Máltások jobbfelol: Eddig mindig kifogásolta l Derültség jobbfelöl.) Ha önök azt akarják a nemzetnek mondani, hogy egy férfiú, a ki tetterejének egész hevével, lelkesedésének tisztaságával, tudásának nagy hatalmával a nemzet képviseletében reformokat akart keresztülvinni, de a korona bizalmát elvesztette, a nemzet tehát megjutalmazza őt, megmutatja, hogy a nemzet bízik azokban, a kikben a korona nem bízik: akkor helyes, de akkor vegyék észre azt, hogy önök a korona elleni demonstrácziót akarják ezen székben is folytatni. (Derültség jobb felől.) Ha önöket a júniusi szellem tradicziói és nemes hagyományai és ezen hazafiakhoz méltó törekvés vezeti, üdvözlöm önöket, t. képviselőház, (Derültség jobbfelol) csakhogy az én meggyőződésem szerint önöket, t. képviselőház, egészen más indokok vezetik. Én, a ki hétfő után ezen kérdést nem szellőztethetem, köteles vagyok a nemzetet és a t. szabadelvű pártot arra figyelmeztetni, hogy mit cselekszik. Életrajzi adatokkal nekem nem kell szolgálnom; azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy nagy tekintély révén azt teljes authenticzitásáväj hű festésében, a hogyan azt egy nemzeti közvélemény applauzusa fo-