Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-411

ifi áll. országos ülés 1895. január 19-éu, szombaton. Szükségesnek láttam, t. ház, a tárgyalás további folytatása előtt ezt a kijelentést tenni, hogy a t. ház nyilatkozataim és nézeteim értelmezése iránt teljesen tájékozva legyen. (Helyeslés jöbhfelol.) Papp Elek jegyző: Eötvös Károly ! Eötvös Károly: T. képviselőház! Nincs szándékomban a t. miniszterelnök úr által előterjesztett programmnak minden pontjára ezúttal kiterjeszkedni. Követem azoknak példáját, a kik előttem felszólaltak : néhány pontra szorítkozom. De a vita természeténél fogva, arra a néhány pontra, bármennyire röviden óhajtok ég fogok is beszélni, ki kell terjeszkednem. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr programmjának egy pontjában az áll, hogy törekedni fog, a mint épen most is említeni méltóztatott, a korona, a kormány és az országgyűlés két háza közötti bizalmat erősíteni, ápolni és fejleszteni. (Zaj.) Valami ilyen értelműt mondott. Azonban ez a kijelentés a megtörtént tények egy része által semmiképen nincs igazolva. Arra magam is súlyt fektetek, igenis, hogy a bizalom erős legyen; ha szükség van arra, ápoltassák; ha szükség van arra, fejlesztessék, de az ápolás, a fejlesztés igazán a nemzet egész részére kiterjesztve eszközöltessék. Az országgyűlés képviseli az országot, de a nemzetet valósággal a képviselőház képviseli. A képviselőház egynegyed része azon férfiakból áll, a kik a 67-es kiegyezés ellen vannak, s a kiket közönségesen közjogi ellenzéknek szoktak nevezni. Ha a nemzet és a korona között a teljes bizalmat komolyan akarja a kabinet, akkor lehetetlen tovább fentartani azon rendszert, hogy a korona ezen férfiaknak bizalmas úton való meghallgatásától tökéletesen elzárassék. (Úgy van! Igaz! a szélső baloldalon.) Lehetetlen tovább folytatni azon rendszert, hogy a közjogi ellenzék férfiai a korona közelébe, a korona pedig ezen férfiak közelébe ne juthasson, sőt még kisérlet se engedtessék meg, hogy az megtörténhető legyen. Hat-hét válságot és a válságok vajúdásait értem meg ezen házban, és a legtöbb esetben a korona bizalmasan hallgatott meg úgy e ház kebeléből, mint a házon kivtíí álló férfiak közül. Sohasem volt eset, hogy mindenféle pártárnyalatok tagjai, sőt párttal nem is bíró férfiak olyan nagy tömegben hallgattattak volna meg, mint a mostani válság alkalmával, de függetlenségi férfiú egy sem.' Engem nem páitönzés vezet, midőn ezért felszólalok, mert hisz mindenki tudja, hogy barátaimmal ez idő szerint oly kis számú pártot képezünk, hogy pusztán ez alapon egyáltalán nem lehetett igényem, hogy a korona elé meghallgatás végett meghivassunk. De tény, hogy e ház tagjainak negyedrésze a közjogi ellenzék férfiaiból áll, és tény, hogy országunk közepét s legszebb, legbiztosabb részeit képviselik. Az államnak történelmét és jellemét alkotó faj, a magyar faj képviselete e párton a legerősebb, és a legbiztosabb, és mégis épen e párt nem érintkezhetett a koronával. Majd meglátjuk, hogy a kabinet azon Ígéretének, hogy a korona és a nemzet közötti bizalmat ápolja, meg tud-e, meg akar-e felelni akként, hogy a múlt e sérelme minél előbb orvosoltassék. Ismételve föiemlíttetett itt, — maga a kabinet elnöke említette fel, hogy kabinetje és pártja határozottan áll a 67-es alkotások alapján, áll azért — és ez volt főoka, — mert úgy anyagi, mint szellemi fejlődésünkre ez alap 28 év tapasztalatai szerint előnyös volt. Darányi t. képviselő úr, ki az új kabinet védelmére szükségesnek tartotta itt lándzsát törni, pláne azt mondta, hogy ez alap rá és a pártra nézve, mely a kabinet mögött áll: noli me tangere. E kifejezést »noli me tangere« törvényhozási műre alkalmazni ledér gondolkozás nélkül nem lehet, de ha lehetne is, ajánlom az új kabinetnek és Darányi képviselő urnak figyelmébe azt a kérdést, hogy akkor, a mikor felülről, nyugat felől, Bécs felől tángálták azt a 67-et, mért nem álltak akkor elő e jelszóval? Hát felülről, Bécs felől lehet hozzányúlni ellenséges kézzel a 67-iki mű épségéhez, erejéhez és egyes rendelkezéseihez, de a magyar nemzetnek, saját érdekei iránt való hü kézzel hozzányúlnia nem lehet? Hogy 28 év alatt úgy anyagi, mint szellemi haladásunk terén mit köszönhetünk a 67-iki műnek: ez oly vita kérdése, melyet véglegesen eldönteni mi nem tudunk. Egy dolog bizonyos: ha egy nemzet a maga összes szellemi és anyagi erejét saját érdekei előmozdítására fordíthatja: azok jobban elő vannak mozdítva, mintha ereje egy részét idegen államra fordítja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez oly igazság, melynek reudíthetetlenségét megtámadni nem lehet. Ép oly igazság az is, hogy a 67-iki mű e nemzet szellemi és anyagi erejének egy részét oly czélokra használja fel, melyek nem a magyar nemzet czéljai! A miniszterelnök úr — a mint vettem észre — jó megfontolással a monarchia nagy hatalmi érdekeit is említette. Hogy e kifejezés: »a monarchia nagyhatalmi érdeke«, a magyar közjog történetében, államunk függetlensége és nemzetünk igaz érdekeiért való küzdelmünk történetében mit jelent, azt az 1861-iki és 1865-iki országgyűlések tárgyalásai világítják meg. (Igaz! a szélsőbalon.) Jelenti azt, hogy a magyar nemzet előtt más, mint saját érdeke, függetlenségének, jólétének és benső szabadságának nagy érdeke nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az úgynevezett nagyhatalmi érdek fiaink