Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-411

áll. országos ülés 1895. január 19-én, szombaton. Í3 Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Darányi Ignácz: . .. hogy a szabadelvű párt több tagjával e tárgyban tanácskozzék. Ezen tanácskozás alkalmával gróf Khuen-Hé­derváry egy előterjesztést tett, (Halljuk! Halljuk!) a mely alkalmas arra, hogy a helyzetet meg­világítsa, és a mely körülbelül a következőké­pen hangzik. (Egy hang a szélsőbalról: Csak körülbelül?) Az értelemért jót állok. (Halljuk! Halljuk!) »Minthogy a szabadelvű pártnak egyik programmpontja a közigazgatás államosítása, ennek keresztülvitele megkönnyítésének érdekében szabad kezet kér arra, hogy a 67-es alapon álló pártoknak, melyek ezen reformot szintén programmjnkál vallják, azon időben és formá­ban kereshesse közreműködését, melyet e czél­ból legalkalmasabbnak tart, azon kijelentéssel, hogy ez nem történhetik sem az egyházpolitikai programúi és általában a szabadelvű irány rová­sára, sem pedig az 1867. kiegyezési törvények és azoknak 28 éven át adott értelmezésének és gyakorlatának kárára. (Halljuk! Halljuk! bal­felöl.) T. ház! Ez volt azon előterjesztés, melyet ama tanácskozáson a horvát bán tett, és én kon­statálhatom, t. ház, hogy a gróf Khun-Héderváry által meghívott képviselők közül (Halljuk! Hall­juk !) senki sem volt, ki a 67-es alapon álló pártoknak együttműködését, a pártok közti köze­ledést ellenezte, vagy kifogásolta volna. (Igás! Úgy van ! a jobboldalon, Felkiáltások a szélsőbalon: Milyen alapon? Halljuk! Halljuk!) Senkisem volt a meghívottak közül, a ki érdemben és lényeg­ben nagyobb vagy kisebb nyomatékkal nem he­lyeselte volna gróf Khuen-Héderváry előterjesz­tését, (Halljuk ! Halljuk! Felkiáltások a baloldalon : Kezd érdekes lenni!) hanem mindannyian, a kik jelen voltak, kivétel nélkül úgy találták, bár­mennyire óhajtják is a közeledést és együttmű­ködést, de megfelelő előzmények és támpontok hiányában ezt, mint egy programmpontot odaállí­tani, ily programmszertí nyilatkozatot tenni, arra párthatározatot provokálni, nem volna ezélra­vezető. (Ellenmondások a baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mert az könnyen odamagyaráztathat­nék, mintha a szabadelvű párt nem érezné ma­gát elég erősnek. (Felkiáltások a balo'dalon: Hát erős ? Csak lépjenek ki a szászok, akkor látja a kor­mány, milyen erős! Meglátszik az erő a kormányon. Zajos derültség a bal- és szélsőbalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, könnyen oda ma­gyaráztathatnék, mintha a szabadelvű párt nem érezné magái elég erősnek arra, hogy önmagá­ban is meg tudjon állani, (Felkiáltások a szélső' baloldalon: Majd meglátjuk! Halljuk! Halljuk!) És mikor gróf Khuen-Héderváry azon kérdést vetette föl: nem volna-e helyén azon keretben, melyet megjelölt, megkísérieni már most a ka­binet alakításánál az együttműködést ? Nem volt senki az értekezlet tagjai közül, ki azt ellenezte volna. (Felkiáltások a baloldalon: Hát akkor miért nem jött létre ? Halljuk ! Halljuk !) Azonban vi­szont mindannyian hangsúlyozták azon óhajukat, hogy ha a 67-es alapon álló pártok együttműkö­dését ezúttal nem lehetne is elérni, gróf Khuen­Héderváry a kabinet alakítására akkor is vál­lalkozzék. (Halljuk! Halljuk!) A bán a kabinet­alakítás kérdésében akkor végleg nem nyilat­kozott. Tudjuk azután, hogy a kabinetalakításra nem vállalkozott azért, mert ez idő szerint nem remélt (Felkiáltsak a szélsőbalon: Megijedt!) egy, az egyházpolitikai javaslatok végrehajtásán túl­menő pozitív alkotásokra képesített állandó kor­mánytalakíthatni. (Felkiáltások a baloldalon: Hát ez állandó lesz ? Felkiáltások a szélső balodalon: No azt majd meglátjuk! Halljuk! Halljuk!) T. ház! (Elnök csenget.) Azt is mondta Justh Gyula képviselő úr, hogy a szabadelvű párt gróf Khuen-Héderváry irányában ellenséges magatartást tanúsított. (Felkiáltások a szélsőbalon: Az úgy van! Ellenmondások a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Ezzel szemben, t. ház, kijelentem, hogy a horvát bán irányában a többazör említett érte­kezleten minden meghívott a bán iránti bizal­mának adott kifejezést. (Felkiáltások bal felől: Jú­niusban ?) Nem! Most! (Zajos derültség balfelöl.) Az értekezlet minden tagja, még pedig első sor­ban és legnyomatékosabban Wekerle Sándor volt miniszterelnök (Zajos éljenzés jobbról.) gróf Khuen-Héderváryt, kiuek a magyar állameszme körüli elévtílhetlen érdemei mindnyájunk előtt ismertek, támogatásáról biztosította. (Felkiáltások balfelől: Hát miért küldték el ?) És gróf Khuen­Héderváry ismételve kijelentette, hogy magában a szabadelvű pártban rokonszenves magatartásra talált. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Derültség bal­felöl. Zaj.) T. képviselőház! Justh Gyula képviselő úr a miniszterelnök úr beszédében kifogásolta azt, hogy mint ezélt, nem a haza boldogságát, ha­nem a 67-ikialap fentartását tűzte ki. (Zaj a szélső baloldalon.) Erre nézve engedje meg a képviselő úr, hogy mi igenis ezélnak a haza boldogságát tartjuk, (Ellenmondás balfelől) de azt is tartjuk, hogy annak legbiztosabb eszköze az 1867-iki alap sértetlen fentartása. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék a szónokot meghallgatni! (Hall­juk !) Darányi Ignácz : T. ház! Mi az 1867-es alapot, mint egy be nem látható időkre való alkotást, mint egy »no!i me tangere« törvényt fogjuk fel.

Next

/
Thumbnails
Contents