Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-411

10 411. országos ülés 189-5. január 10-én, szombaton. egyéni előzményekkel szemben nagyon hangsúlyozta a nemzetiségi törvénynek lojális megtartását és végrehajtását, akkor az összes magyar nemzetnek szabadsági igényeivel szemben is lehetett volna oly figyelmes, hogy az ő politikai múltjával szemben a közszabadságra és a választási szabadság biztosítására vonatkozó megnyugtatást ki ne feledje. ((Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Végül még néhány szót a t. kormány programmjának azon pontjáról, mely az 1867-iki kiegyezésre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) A t. kormány úgy, a mint azt összes elődei tették, azt mondja, hogy az 1867-iki kiegyezésnek alapján áll és azt fentartani kívánja. Ez az én álláspontom is. De ha a lapok híreinek hitelt lehet adni, akkor a tegnapi szabadelvű konferenczián a t. miniszterelnök úr erről a pontról még nagyobb határozottsággal, hogy úgy mondjam, militánsabb értelemben beszélt, a mennyiben ennek a kiegyezési műnek megvédését is tíízte ki kormányzatának egyik kifejezett czéljáúl. Hát, t ház, ezt a kiegyezést fentartani és megvédeni én is óhajtom; de úgy látszik, hogy a fentartásnak és megvédésnek eszközeiben egymástól eltérünk. A kiegyezés megvédésének és fentartásának módja szerintem az, hogyha a nemzetben az ezen kiegyezés iránti bizalom, az ezen kiegyezés iránti szeretet, az ezen kiegyezésbe fektetett hit megerősödik. (Élénk helyeslés. Ügy van! balfelöl.) Ez az egyedííli módja. Vagy — bocsánatot kérek — van még egy másik módja. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Lehet minden kormányzati rendszert, minden alkotást megvédeni az erőszak és a korrupczió eszközeivel is; (Igaz! Igás! balfelől.) de ennek ki kell zárva lennie, és ha ezekhez az eszközökhöz nem akarunk folyamodni, ha ezen kiegyezési alkotásnak egyedül maradandó alapját akarjuk biztosítani, azt, a mely a nemzet függetlenül érző polgárainak meggyőződésében áll: akkor érvényesíteni kell a kiegyezési mű tartalmának nemcsak azon részét, mely a nemzetre bizonyos kötelezettségeket hárít, melyeket mi teljes lojalitással teljesíteni akarunk az utolsó pontig, hanem érvényesíteni kell azon részét is, mely a nemzeti állam önállóságát, a magyar korona függetlenségét és a magyar nemzetnek, mint önálló nemzetnek egyéniségét biztosítja. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) És e részben egyoldalú volt a t. szabadelvű pártnak politikája kezdettől fogva a mai napig, és ezen egyoldalúságnak, az arra való képesség vagy azon akarat hiányának, hogy a kiegyezés nemzeti tartalmát érvényesítsék, köszönhető az, hogy ezen mű nagyobb veszélyben forog ma, mint bármikor, ezen veszélyt elhárítani semmi egyébbel nem lehet, mint ha ép azt a nemzeti tartalmat, a neaizetnek azon jógáit. azon jogos kivánságait, melyek az 1867. évi XII. törvényczikkben részint elvben már benne vannak, és kötelezőleg végrehajtandók, részint annak keretén belül érvényesíthetők, érvényesítjük és kereszttílviszszük. Ez azon módszer, a melylyel azt a kiegyezést a nemzetnek megrontása nélkül állandó és biztos alapra lehet fektetni. Minden más módszer csak ezen kiegyezés hitelének további rongálására és végeredményében annak összeomlására fog vezetni. Egyedül az a politika, melyet jelezni bátor voltam, s melyet ezen házban s e házon kivűl évek óta képviselek, képes az én meggyőződésem szerint annak a czélnak megfelelni, melyet a t. miniszterelnök úr is magáénak vall, hogy tudniillik az 1867-iki kiegyezés fentartassék, és hogy biztosíttassák az, a mi az 1867-iki formánál is magasabban áll: a feltétlen bizalom a korona és a nemzet közt, a dinasztiának és a monarchiának hatalmi állása Európában. (Élénk helyeslés balfelöl.) További kritikai megjegyzéseket későbbi alkalomra tartván fenn, most ezekkel a kijelentésekkel veszek tudomást a t. miniszterelnök úr nyilatkozatáról. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől.) Papp Elek jegyző: Gr. Szapáry Gyula! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Szapáry Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a volt miniszterelnök úr a kormányról lelépéséi néhány héttel ezelőtt e házban hivatalosan bejelentette, nekem volt alkalmam megjelölni azon kívánságokat és azt az irányt, a melynek alapján részemről ezen krizis állandó befejezését és rendezését kívánatosnak és lehetőnek tartom. Minthogy, t. ház, a krizis megoldása azon iránynak és azon kellékeknek nem felel meg, a melyeknek azon időben kifejezést adtam, igen természetes, hogy én és azon t. képviselőtársaim, a kik velem egy véleményen vannak, s a múlt évben a szabadelvű pártból kiléptek, a jelenleg fellépő kormánynyal és kormányelnök úrral szemben ugyanazon állást foglaljuk el, a melyet elfoglaltunk az előbbi kormánynyal szemben. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! A krizis, a melynek lefolyását és részleteit ismerni vélem, megerősítette bennem azon meggyőződést, a melynek azon alkalommal kifejezést adtam. A parlamentáris életben két irány nyer a gyakorlatban érvényesülést. Az egyik az, ha vannak erős alapokon álló, határozott programmal és czélnak megjelölésével alakúit pártok, melyeknek egyike a házban többségben van s az abból alakúit kormány viszi az ügyeket. Van ezen kivííl egy másik