Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-411

8 411. országos ülés 189S, január 19-én, szombatra. nem lehet feladatom ez alkalommal bővebben foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A függetlenségi és 48-as párt programmja, politikája és maga­tartása pedig sokkal ismertebb, világosabb és határozottabb, semhogy felmentve ne érezhetném magamat az újabbí részletezéstől. Különben is erre lesz alkalmunk, ha előbb nem, a költség­vetési törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. Csakis egyetlenegy kérdésre nézve óhajtom még nézetemet már ez alkalommal elmondani. (Hall­juk ! Halljuk!) A t. kormány, úgy látszik, el van hatá­rozva a tekintetben is az előző kormányok nyomdokain haladni, hogy egyik feladatául tűzte ki a 67-iki közjogi alap fentartását és megvé­dését. Sajátságos, visszás állapot, t. ház, hogy főczélúl nem a haza boldogsága tűzetik ki, ha­nem egy alkotás fentartása és megvédése. Józan ész szerint pedig minden alkotás csak addig tartandó fenn, míg alkalmasnak bizonyul a haza boldogságának előmozdítására. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) A hazát kell megvédeni és fentartani, t. ház, (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) nem pedig egy alkotást, a mely, mint minden alkotás, csak addig bír értékkel, mig a haza javára szolgál. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem lehet tehát, t. ház, egyetlen egy tör­vényt sem odaállítani úgy, mint változhatlant és maradandó alkotást. A ki előtt főczél a hasa maradandósága, és a ki egy alkotáshoz való merev ragaszkodással nem akarja koczkára tenni magát a hazát, az nem indulhat meg ily botor jelszavak után. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) A 67-iki közjogi alap mai napig csakis úgy volt fentartható, hogy érdekében az egész kor­mányzati apparátus vétetett igénybe, és hogy legújabban mellette latba vettetett még a király tekintélye is. Ezen roskadozó alkotás fentarása és megvédése miatt nem haladhattunk egyetlen egy téren sem oly mértékben, mint a milyen mértékben haladtak oly államok, melyek önálló­ságuk és függetlenségük teljes birtokában van­nak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azonban a harczokban és küzdelmekben, melyek ezen alap fentartásáért folytak, korrumpál tátott a nemzetnek egy nagy része, és ezen az alapon nőttek nagygyá nemzetiségi bajaink és közigaz­gatási mizériáink. (Zajos helyeslés a szélső bal­oldalon.) Egyszóval, t. ház, röviden kifejezve: a 67-iki alap kútforrása minden bajainknak, aka­dálya minden téren a haladásnak. (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Nagyon természetes te­hát, hogy mi, a kik ily nézetben vagyunk, nagy hivatásunk teljes tudatában, ezentúl még nagyobb erővel, még fokozottabb buzgalommal fogjuk ostromolni az 1867-iki közjogi alapot, és ezentúl még kitartóbban, még komolyabban fogunk küz­deni hazánk állami önállóságáért és független­ségéért. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bálolda­lon. Zaj jobbfelől.) Minden ármány és minden erőszak daczára mienk a jövő, és csakis a mienk, t. képviselő­ház, illetőleg azoké az eszméké, a mely eszmék­nek szolgálatában állunk, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert utóvégre is a nemzet szivéből nem lehet kiirtani a szabadság, a függetlenség utáni vágyat: kitör az még a koporsóból is. (Élénk helyeslés, taps és éljenzés a szélső balolda­lon.) Papp Elek jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az a visszhang, a melyet az ellenzéki pártok képviselői egy bekö­szöntő kormány programmnyilatkozatárá adni szoktak, részemről ez alkalommal igen rövid le­het. Minthogy pedig a t. kormányelnök úr az ő politikai helyzetét abban reasszummálta, hogy az ő vezetése alatt álló kormány mindenben folyta­tása az azelőtti kormánynak, hogy az ő politi­kája mindenben azonos az azelőtti kormányéval, igen természetes tehát, hogy a mi helyzetünk az ő kormányával szemben is ugyanaz, a mely az azelőtti kormány nyal szemben volt. (Egy hang a szélső baloldalon: Csakhogy könnyebb!) Valamint ő ragaszkodik ahhoz a programúi­hoz és azokhoz a tradicziókhoz, a melyeket elődeitől örökölt, úgy mi is ragaszkodunk ahhoz a programúihoz és azokhoz a tradicziókhoz, a melyekkel ez a párt a választók elé lépett, és a melyeknek értelmében működését ebben a házban kifejtette. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Azonban, t. képviselőház, a helyzetnek igé­nyei mégis olyanok, hogy ezen rövid kijelen­tésre nem szoritkozhatom és kénytelen vagyok némi kritikus megjegyzést fűzni azokhoz, a mi­ket a t. kormányelnök úr programmnyilatkoza­tából hallottam. (Halljuk! Halljuk!) E téren sem kell hosszúnak lennem, mert talán nem vétek azon tárgyilagos bírálatnak szabálya ellen, melyet a t. kormányelnök tőlünk kér, ha kon­statálom, hogy új eszme, űj politikai gondolat az ő programmnyilatkozatában vajmi kevés fog­laltatik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balolda­lon.) De annak a réginek, annak a megszokott­nak formája, a mely az ő nyilatkozatából ki­domborodott, nem volt mindenben szerencsés, úgy, hogy jobb szerettem volna, ha ő a régihez való ragaszkodását a sablonszerfíségig kiterjesz­tette volna, mint azon újításokat a formában, melyeket az ő programmnyilatkozata tartalmaz. Mindjárt a kiindulási pontot igen szerencsétlenül formúlázottnak tartom. A t. kormányelnök ugyanis azt mondta, hogy kormányzata egyik főfeladatának tekinti a teljes bizalomnak helyre-

Next

/
Thumbnails
Contents