Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-416

120 él6. országos ülés 1895. január 26'án, szoiabalon. igen tudott rajta ülni. Egyszer a ló meghallotta a trombitaszót, és papostól együtt bevágtatott a dragonyosok glédájába. Vigyázzon a t. miniszter úr, mert szintén egy ismeretlen paripára ült fel. Kívánom, hogy le ne dobja, és oda se vigye, a hová nem akarja. (Élénk helyeslés és derültség a hal- és szélsőbalon.) Gróf Esterházy Kálmán jegyző: Pulszky Ágost! (Felkiáltások: Öt perczet kérünk ! Zaj. Elnök csenget.) Pulszky Ágost: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a közoktatásügyi költségvetéshez hozzászólni szándékozom, mindenekelőtt az imént hallott felszólalásra nézve konstatálnom kell, hogy az eltért hangjában is, a kritika módszerében is, azon átlagos és általános színvonaltól, a melyre a vita szerencsére emelkedett, és konstatálnom kell, hogy abban a jogosult kritikától oly eltérést találunk, a mely talán inkább az ízlés, mint a gondolkodás rovására írandó. Mert nem tagadom, hogy sok tételre nézve, malyet Kovács Albert igen t. képviselő úr beszédének első részében kifejtett, sokan, a kik a tanügygyei foglalkoztak, kell, hogy vele egyetértsenek ; de másrészt tagadhatatlan az, hogy a mi e tételekre következik, olyan méltánytalan, de nemcsak méltánytalan, hanem saját álláspontjából és előzményeiből is olyan helytelen következtetésekkel volt mérve és megállapítva, hogy annak czáfolatát bátran hagyhatjuk, azt hiszem, a ház higgadt gondolkodására, bátran hagyhatjuk az időre, ebbe belebocsátkozni talán nem szükséges. Csak egyet kell megjegyeznem, azt, hogy annak, a ki saját részéről és a saját felfogása szerint, mindenesetre jogosan, a íelekezeti álláspontot buzgón védte ; hogy annak." a ki a felekezetek közti béke kérdésére igen nagy súlyt fektet, és a ki az egyházpolitikai kérdésekben is azt találja, hogy az eddig történtek tálmennek azon a körön, a melyet ő helyesnek tartott annak idején: legkevésbé sem szabad egy olyan kérdés vitatásába bocsátkoznia és egy oly kérdést programmpontúl követelnie, a mely kérdés megbolygatása mindenütt direkte nem az egyház és állam közti differeneziák vitatására, hanem egyenesen arra vezetett, a mit mindenütt kulturharcznak neveznek. A mi itt lefolyt, a mint bátor leszek mellékesen erre rátérni, az nem lehetett, nem volt kulturharcz. Soha senki, a ki az eddigi egyházpolitikai programm alapján állott, nem fogja elismerni, hogy kulturharczról itt szó lehetett volna; (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy kulturharczot akart volna valaki provokálni, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) hogy kulturbarczot akart volna valaki folytatni, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Batthyány Tivadar: Olvassa el a »Pesti Hirlnp«-ot! Pulszky Ágost: Hanem, hogy mihelyt az állam a papképezés kérdésébe belenyúl, a kulturharcz múlhatatlanul kitör; hogy ez a kérdés maga jobban elmérgesíti az egyház és állam közti viszonyt, mint bármely más kérdés feszegetése és megoldása: ez azt hiszem kétségtelen, és a ki ma békére törekszik, békére az elvek integritásának fentar-tása mellett; csak békére törekszik, őszintén fentartva a vívmányokat, a melyek az állam szempontjából szükségesek voltak, a melyek sem a vallás, sem az egyházi szervezet, sem egyházi érzület ellen egyáltalán nem vétettek: az csak visszautasíthat (Úgy van\! Úgy van! a jobboldalon.) minden olyan kisérletet, a mely oly térre vezetné a vitát, a mely térről azután helyes kibontakozás egyáltalán nincsen. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Csak ennyit akartam a t. előttem szólóknak egyházpolitikai vonatkozásaira megjegyezni. S moat legyen Szabad áttérnem arra, a mi felszólalásom tulajdonképeni czélját képezi, de előzetesen még egy megjegyzést kell tennem azon kívánságra vonatkozólag, a melyet e vitában több szónok részéről hallottunk. Polónyi Géza t. képviselő úr, gróf Zichy Jenő igen t. képviselő úr és gondolom Bánó József t. képviselő úr ig ismételve felszólaltak a miniszter úr kijelentésének azon részei ellen, a melyekben a katholikus autonómia kérdésére vonatkozólag a tanulmányozást helyezte kilátásba ; a melyekben több kérdésre vonatkozólag ankétek egybehivását, és a kérdésnek tanulmányozását szükségesnek jelezte, és a kérdések tanulmányozásának kijelentését a miniszteri székből, és az ankétnek módszerét ismételve hibáztatták. Hát meglehet, t. ház, hogy a t. képviselő urak annyira tisztában vannak a nagy elvekkel, a melyeket proklamálni szükségesnek vélnek; a keresztül viteti módozatokkal, a melyeken ez elveknek érvény szerezhető, hogy a maguk részéről azon padokról, a hol ülnek, e tanulmányozást, az ankétek egybehívását feleslegesnek tartják. De ha valaki meggondolja, hogy igen könnyű elveket, rendszereket proklamálni, igen könnyű, még antitéziseket is felállítani és proklamált rendszerek tekintetében kritikát gyakorolni; ha meggondolja valaki, hogy a jelszavak igen bőven teremnek, de a különféle jelszavak végre is kimeríthetők, és a különféle rendszerek és eshetőségeknek könnyen a végére lehet járni; hogy végre elég hosszú ideig megállapodott a modern társadalom, és az alkotmányos kormányforma mindenütt; hogy a felmerülhető kérdések jóformán katalogizálhatok és kimeríthetök, és úgy