Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-416

á!6. országos ülés 1885. január 26-áii, szombaton. 123 ideje lesz ezen törvényczíkk revíziójába belefogni, avatott kezekkel nyúljon hozzá, nehogy az az egy jó is tönkremenjen, a mi ebben az egy törvényczikkben még mindig fennáll. Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Majd a képviselő úr is lesz szíves közreműködni! Kovács Albert.' Inkább maradjon ez a törvény revízió nélkül, mintsem hogy helytelenül revideälíassék. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az már bizonyos! Kovács Albert: Második helyen szólt a t. miniszter ár a polgári, kereskedelmi és ipariskolákról. A kérdésnek egész elintézését abban az egy szóban foglalta össze, hogy ezeknek a helyzete tűrhetetlen. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak a polgári iskolákra mondtam! Kovács Albert: Én is osztom a t.miniszter úrnak ezt a nézetét, több nézetét is, nem valamennyit, de ezt igen. Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem mondotta meg a miniszter úr, hogy miben áll ezeknek tűrhetetlen állapota és mi ezen helyzetnek az orvossága. Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Nagyon jól ismerem, de nem akartam annyira részletekbe bocsátkozni! Kovács Albert: De ha csak annyit mond, hogy ezeknek helyzete tűrhetetlen: ebből mi a miniszter úr programmja felől okosabbak nem leszünk. (Igaz! Úgy van! a báloldalon.) Ha terhére nem leszek a t. miniszter úrnak, megmondom rövid szóval, frázis nélkül azt is, hogy mi a tűrhetetlen ezeknek helyzetében, és azt is, hogy mi ennek az orvossága. (Halljuk!) * Maga az intézmény helyes, fennáll az a művelt népek közt mindenütt, és jól funkczionál mindenütt a maga természetes czéljára, de Magyarországon az a baj, hogy a maga természetes czéljától ez az iskola eltereltetett. A közoktatási kormány már régebben, Trefort idejében, engedve azon nyomásnak, mely a közönség részéről reá gyakoroltatott, átalakította ezen iskolákat apró hivatalnokokat képző intézetekké, (Derültség. Ügy van! a baloldalon) és most már ezek ezer számra gyártják az olyan félkegyelmű embereket, a kik sem észszel, sem kézzel dolgozni nem tudnak. (Derültség. Ügy van! a baloldalon.) Az ilyen emberek most már százával küldik a pályázataikat minden oly hivatalra, melyhez tudományos képzettség nem szükséges, s kézzel dolgozni nem kell. Ellenben hiába várjuk tőlük, hogy megteremtsék azt az értelmes, művelt és jóravaló iparos- és kereskedői osztályt, melyben a nyugat-európai művelt népek ereje rejlik. Ez a tűrhetetlen. Ennek az orvossága pedig az, hogy vissza kell adni ezeket az iskolákat a maguk természetes rendeltetésének, és el kell venni tőlük a proletárképzést. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) v Hogy egy különben nagyon fontos részletre is kitérjek, tekintve azt, hogy különösen a kereskedelmi iskolák esodálatos nagy számmal vannak Magyarországon, mintha mi volnánk a rilág legelső kereskedő-népe, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) én szükségesnek tartanám, hogy ezek szakszerű tanfelügyelet és szakszerű felvigyázás alá helyeztessenek; mert a bölcsészetileg képzett tanfelügyelőtől nem lehet várni és nem is lehet kívánni, hogy iparosok és kereskedők képzéséhez is értsen; ő minden tanácsával a maga irányát, a maga képzettségét fejezi ki; ebbe az irányba tereli a képzést, s én nem merem remélni, hogy általa ezen iskolákat vissza lehetne terelni azon egyszerű, praktikus czélok elérésére, a melyekre ezeknek szolgálniuk kell. Lits Gyula: Vigéczeket nevelnek! (Derültség balfelöl.) Kovács Albert: A t. miniszter űr, mint általános elvet mondotta ki, hogy az iskolában a tanterv mellékes, a professzor a fő. Ez azonban csak a felsőbb iskoláknál igaz teljesen; ott a tanterv jóformán majdnem közönyös, ott minden a professzoron fordul meg; de az alsófokú iskolákról ezt nem lehet mondani. Hiszen rossz professzort az ember nem konczedál, de különösen nem lehet mondani ezt ezen praktikus ezélú intézetekről, a melyeknél a tanterv is nagyon fontos. Ezeknek első tanterve, a melylyel megindultak, bár a kezdet tökéletlenségeit viselte magán, de a mostaninál még mindig jobb volt. Azért itt a tanterv revíziójának méltóztassék nagyobb fontosságot tulajdonítani a t. miniszter urnak, mint a milyent beszéde folyamán annak tulajdonított. Igaz az, a mit mondott a t. miniszter űr a felsőbb iskolákra nézve, de nem merném igaznak állítani az alsóbb iskolákra vonatkozólag. A mi a középiskolákat illeti, ezekről a t. miniszter úr csak nagyon röviden nyilatkozott. Én is csupán csak egy tételére kívánok röviden reflektálni, és ez az internátusok kérdése. (Halljuk!) Az internátusok mellett és ellen sokat vitatkoztak már az ahhoz értő emberek. Ellenesei azt szokták felhozni, hogy az internátusi nevelés az embert félszeggé, a társaságban ügyetlenné, szegletessé teszik; hívei pedig ezen hátrányokat nem tagadhatván, azt állítják, hogy az előnyei, tudniillili a nagyobb tudás, a mely ott elérhető, az olcsóbb megélhetés, a növendékek erkölcsének nagyobb védelme, és több effélék fölülmúlják 16*