Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-415

104 415. országos ölés 1895, január 25-én, pénteken. pezde, tehát több, mint 17.000 népoktatási intézet közül a tanfelügyelő meglátogatott egyszer az évben csak 6.285 iskolát, tehát csak egyharmad részét. S ez a jelentés azzal dicsekszik, hogy e részben 90°/o-nyi haladás van. Mindebből, t. ház, mi következik ? Az, hogy csak egy év alatt 11.000 esetben a törvény nem lett megtartva, mert a törvény, az 1868: XXXVIII. tcz. 128. §-ában azt mondja, hogy minden tanfelügyelő alatt lévő iskola, bármily nevezetű is légyen az, legalább egyszer általa megvizsgáltassék. Már most e törvény így 11.000 esetben nem lett megtartartva. Tessék ezt 25-tel megsokszorozni, mert 25 esztendő óta áll fenn a tanfelügyelőség, és oly mulasztás fog elöállani, melyről még fogalmunk sincs. Itt, t. ház, a rendszer rossz, teljesen rossz. Én a máit évben voltam szerencsés előadni, hogy addig nem lesz a tanfelügyelőség jól beosztva, míg járási tanfelügyelőségeket nem csinálunk. Ha 25— 30 iskola az a maximum, a melyet egy tanfelügyelőnek alá lehet rendelni, és nem egyszer egy esztendőben, hanem többször,„legalább minden hónapban egyszer kellene egy látogatást kötelezőleg megállapítani. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt pedig meg lehet tenni, mert igen sok jeles néptanítónk van. Tehát a néptanítók közül lehetne ilyeneket választani, és föléjük állítani a kerületi tanfelügyelőket. Elismerem, hogy ez többs kerül, de én azt mondom, hogy a mit a tanítókra, a tanárokra és a tanfelügyelőkre fogunk költeni, ha czélszerüen lesz berendezve, Magyarországon a leggazdagabb kamatokat fogja hozni. (Helyeslés a baloldalon.) Most pedig a tanfelügyelőségek az országnak 255.000 forintjába kerülnek. Ez kidobott pénz. De hát én úgy látom, hogy a t. miniszter úr nem hallgat mindezekre a dolgokra. (Derültség.) Igen sajnálom, ámbár én nemcsak a t. miniszter úrnak beszélek, hanem beszélek a közönségnek is, a mely a házon kívül is érdeklődik eziránt. Nagy súlyt fektetek épen a tanfelügyelőségre, és miután a t. miniszter úr úgy méltóztatott mondani, hogy ezen tanfelügyelőségeket majd a közigazgatás államosításával egyszerre fogja reformálni, arra kérem, ne méltóztassék addig várni, mert ki tudja, hogy az mikor lesz ? (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ennek jövendőjét nem tudjuk, s minden napért kár, hogyha a tanfelügyelőség ebben az állapotban marad. Elmondtam a legfőbb dolgokat; elmondtam azt, hogy a budget igen szűk, hogy azt mindenesetre bővíteni kell. Méltóztassék a t. miniszter úrnak egész erély lyel odahatni, hogy a közoktatásügyi budget sokkal nagyobb legyen, mint eddig volt. Láttuk, hogy az óvodák legnagyobb elhagyatottságban vannak» láttuk, hogy a nép- és középiskolák sem elegendő tanteremmel, sem elegendő épülettel, sem elegendő tanítóval nem rendelkeznek. A nőoktatás Magyarországon teljesen el van hanyagolva. Azok a törvények, melyeket bátor voltam felemlíteni, nem biztosítják eléggé az állam befolyását. S. En azzal végzem beszédemet, hogy felhívom a t. miniszter úr figyelmét, hogy már huszonöt esztendőt elmulasztottunk; nem tudom, vájjon lehet-e ezt helyrehozni. De hogy itt egy napot sem kell tovább várni, azt érzem, mert a t. miniszter úr is nagyon jól tudja, hogy itt nincs kevesebbről szó, mint Magyarország jövendőjéről. Ajánlom, méltóztassék mindezeket figyelembe venni és a szerint cselekedni. (ÉUnli helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Prileszky Tádé! Prileszky Tádé: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Őszintén bevallom, hogy csak rövid időre fogok élni a t. ház türelmével, mert nincs az a bátorságom, hogy jegyzeteimet, melyeknek kivonata azt tartalmazza, a mit a t. miniszter úr előterjesztett, a mit az indokolásban olvastunk és huszonöt esztendő óta hallunk, most ismételve feltárjam. Azt hiszem, ezt a t. képviselő urak is igen jól tudják, és ezért nem vagyok abban a nézetben, melyet előttem szóló régi jó barátom és képviselőtársam méltóztatott előhozni, hogy először is a miniszter úr nem viseltetik az ügy iránt oly nagy előszeretettel, mint ö, mert aggódik: mit fog a miniszter úr tenni, hogyan fogja programmját rendbehozni ? Kérem, ez az ő dolga; majd meglátjuk, mit fog tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Igaz, észrevette ezt ő maga is, és azt hozta elő, mit szavaztunk meg a kereskedelmi tárczára. Azonban nem az a kérdés, hogy hány milliót hová költöttünk, hanem, hogy helyesen költöttünk-e és másodszor, hogy ha szükség van itten épen ennél a legfontosabb tárczánál, — ebben igaza van Madarász József képviselő úrnak, a ki azt mondta, hogy ez a legfontosabb tárcza, — ... Madarász József: Világos! Prileszky Tádé: .... mondom, hogyha szükség van pénzre, azt mindig megadjuk. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a szélső baloldal egyik szónoka, mikor boldogult Eötvös József bárónak egy hosszú vita után megszavaztuk a bizalmat, felkelt és azt mondta: Egymillió forintot indítványozok szabad rendelkezésére bocsátani a tanügy czéljaira, és akkor boldogult báró Eötvös József azt mondotta: nagy köszönettel fogadom a bizalmat, sajnos