Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-415

415. országos MIé» 1895. január 25-én, pénteken. 101 T. ház! Hogy az az elvhűség, a mit az intranzingens miniszter úr előhozott, és az, melyet a t. közoktatásügyi miniszter képvisel, mi módon fog ebből kiviláglani, az a t. miniszter urak házi dolga, melybe én nem avatkozom. Akkor fogjuk mi megbírálni, hogy megvan-e az elvhűség, ha majd tények jelentkeznek itt az országgyűlés előtt. Arra kérem a t. miniszter urat, ha eredményt akar látni működésében, méltóztassék legelőször is azon arányokat megváltoztatni, melyek ma az egyes tárczák közt fennállanak; mert, t. miniszter úr, vannak kegyelt és kevésbbé kegyelt tárczák. A kevésbbé kegyeltek közé tartozik két tárcza, melyek pedig Magyarország mai helyzetében a legfontosabbak. Az egyik a földmívelésügyi tárcza, a második a a közoktatásügyi. A földmívelésügyi tárcza iránt már felébredt az érdeklődés és igazán gyönyörű nyilatkozatokat hallottunk. Ámde, t. ház, ezek a platonikus nyilatkozatok nem érnek semmit, ha a budgetben kellő kifejezést nem nyernek. A földmívelési tárezánál már van kilátás :i javulásra, mert íme, hallottuk, hogy a földmívelésügyi miniszter ár ötmillióuyi dotácziót fog kapni, hogy a bajokat szanálja. Kívánom, hogy ennél a tárezánál is meglegyen az eredmény, még inkább, mint amannál. Mondtam, t. miniszter úr, hogy méltóztassék az arányt megváltoztatni. Ez nem lesz oly könnyű dolog, mint hinni méltóztatik. Mert vegyünk csak egyetlenegy példát. Ott van a kereskedellemügyi budget, az a kegyelt tárczák közé tartozik. Minő roppant aránytalanság van ott? A kereskedelmi tárcza majdnem százmillió, míg a közoktatásügyi tárcza rendes kiadása alig több kilenczmilliónál és az összes kiadás tizeniiárommillió. A kereskedelemügyi tárczának idei többlete, azaz az a különbség, mely a múlt év és a mostani év között van, 17 millió és így hárommillióval több, mint az egész közoktatásügyi tárcza költségvetése. Azt mondta a t. előadó úr, hogy 959.000 forinttal nagyobb a közoktatásügyi tárcza, mint a múlt évben volt. Ha a számokat veszszük tekintetbe, úgy neki igaza van; de bátor vagyok őt figyelmeztetni, hogy méltóztassék csak a költségvetés 160-ik lapját megnézni; ott az egyházi czélokra vonatkozólag a 11-ik rovat alatt ez áll: »A különböző egyházak lelkészi illetményeinek kiegészítésére egyelőre átalány kép 100.000 forint.« Senki sem fogja azt mondani, hogy ezek közoktatási czélok, mert ez a 100.000 forint a legújabb törvények alapján lesz szétosztva, ez tehát voltaképen nem a közoktatásügy czéljaira fordíttatik, hanem egészen másra, és így a közoktatásügyi budgetnek ez idén 859.000 forint a többlete a tavalyihoz képest. Ezt szükségesnek tartottam a való állapothoz képest rektifikálni. Már most menjünk tovább. A kereskedelmi tárezában a távírda, posta és a távbeszélő szükséglete maga 800.000 forinttal többet képvisel, mint a múlt évben, és így Magyarország a távirdát és távbeszélőt épúgy honorálja, mint az összes közoktatásügyi budgetet. A kereskedelmi tárezában továbbá a pályafentartásra ez idén 930.000 forinttal több van előirányozva, mint tavaly; az átmeneti kiadások, beruházások pedig 11 millióval többet tesznek ki, mint a múlt évben. A fiumei kikötő'- és vasntépítkezésekre több mint egymillióval van t3bb szánva, mint a múltévben. Azonkívül, t. ház, a pénzügyminiszter a milléniumi költségek keretében 3,600.000 forintot prelíminált mtívészettörténelmi múzeum czímén és ebből 156.000 forintot már ki is adtak, a miből — mint tudom — képeket vásároltak. Nem tudom, látta-e már valaki ezen képeket ? Ezenfelül tudjuk, t. ház, hogy az 1893. évbenzárszámadäsilag kimutatott többlete ötvenegynehánymillió. És ennyi pénzforrás lévén, ebből a közoktatásügyi budget egy árva garast sem kapott. Hát, t. ház, azt hiszem, hogy ez valósággal lelketlenség és azok, a kik ilyen költségvetést adtak be, és adnak be már 15—20 év óta, és azt meg is szavazhatják, egyszerűen nem tudják, hogy Magyarországnak mire van szüksége. Azoknak fogalmuk sincs arról, hogy Magyarország csakis a kulturális czélok előmozdítása által juthat be a czivilizált népek sorába; azoknak még csak halvány fogalmuk sincs arról, hogy Magyarország népének milyen szüksége van arra, hogy a legközelebbi 1000 évet is szerencsésen átélje. És, t. ház, vagy nem tudták, vagy nem akarták tudni, pedig azt ugyan minden ember könnyen felfoghatja és tudhatja, hogy akár a jó közigazgatást, akár a jó igazságszolgáltatást, akár a jó véderőt, akár az igen nevezetes nemzetiségi kérdéseknek jó és czélszeríí megoldását veszszük, mindez az iskolában és a jó tanintézetekben nyeri megoldását. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Már most valóban igen érdekes dolog, mikor egy miniszter azzal foglalja el állását, hogy annak a rendszernek legtöbb hibáját kimutatja, a melynek ügyeit akarja vezetni. Ez igen dicséretes, de egyszersmind elítéli azt a rendszert, a mely eddig Magyarországon létezett. Adataim tehát csak parafrázisai lesznek annak, a mit a t. miniszter úr itt elmondott. A mi az adatokat illeti, kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy ezek az adatok, a melyeket e kimutatásokban és jelentésben olvasunk, már szépítve vannak, az élet még rosszabb