Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-390

390. országos ülés 1894. november 28-án, szerdán. 51 példa arra, hogy az államok kereskedelmi hajózással foglalkozzanak, egyes kevés kivételtől eltekintve, a közéletben seholsem található. Ez még a régi időben sem történt; pedig tudjuk, hogy a hajózás mestersége a mesterségek között a legrégibb mesterségek egyike. Őszintén megvallva, bár én igen örvendenék, ha a magyar állam elől jár, és ebben a tekintetben más műveltebb és nagyobb nemzetek előtt kezdeményezőként léphetne fel, de azt mégis alig tudom elképzelni, hogy a magyar állam alakítson egy kereskedelmi vállalatot, kereskedelmi hajózást, és 8 maga foglalkozzék a kereskedelmi hajózással. A dolog természetében rejlik az, hogy az államnak, kevés kivételtol eltekintve, nem rendeltetése az, hogy magánüzleteket vegyen kezébe. Egész más az, hogyha az állam nagy világforgalmi közlekedési vonalaknak birtoklására törekszik. (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek tartják ezt az államok első sorban a vasútaknái azért, mert az állam biztonságának megvédése czéljából feltétlenül szükségesnek találtatott a vasútvonalak bírlalása. A legfőbb indok ugyanis, a miért az állam a kezét a vasutak ra rátette, a stratégiai szempont volt, meri szükségesnek tartotta saját védelme szempontjából ezt az intézkedést megtenni. A másik indok az volt, hogy a nagy vasúti vonalaknak birtoklása a legszorosabban Összefügg úgy közgazdasági, mint különösen vámpolitikai tekintetekkel és ezért ezeknek birtoklására törekedett minden állam, mert ez által kívánta külkereskedelmét biztosítani. Másképen áll a dolog, t. ház, a kereskedelmi hajózás tekintetében. A kereskedelmi hajózás ilyen igeit fontos állami hivatásokkal nem kapcsolható öesze. A kereskedelmi hajózásnak egyedüli feltétele az, hogy segítségül szolgáljon közlekedési eszközeinknek és pedig első sorban a vasutaknak arra nézve, hogy a mezőgazdaságnak és az ország közgazdasági egyéb követelményeinek szolgáljon. (Úgy van! jobbfélől.) Ez pedig a legsikeresebben elérhető akkor, hogyha versenyképes vállalatok teremtetnek, a melyek egymással versenyezve szolgálják közgazdasági érdekeinket, és a melyek mégis a magyar politika fenhatósäga alá helyeztessenek. Ezen vállalatok ily módon tökéletesen megfelelhetnek a czélnak egészen úgy, mintha államilag létesített vállalatok lennének. De másrészt hova vezetne azon eljárásunk, ha magyar állami kereskedelmi hajózás létesíttetnék ? Első sorban felidéznők a szomszéd- és a velünk szövetségben álló államoknak hason eljárását. Mit mondana a t. képviselő úr ahhoz, ha a mostani Dunagözhajózási társulatot osztrák állami gőzhajózási társulattá alakítanák át? Azt mondaná, hogy Ausztria nemcsak állami befolyását, hanem egész hatalmi erejét arra akarja felhasználni! hogy egy társulatot, a melynek az a hivatása? hogy a magyar érdekeket is szolgálja, egészen osztrák érdekek befolyása alá helyezze. Úgyis elég indok a meggondolásra az a körülmény is, hogy az osztrák állam tényleg szubvenezionálja a Dunagözhajózási társulatot. Ez egyike azon előzményeknek, a melyekre a t. előadó úr hivatkozott. Ez volt az első indok arra nézve, hogy mi egy vállalatot létesítünk, a mely a mi befolyásunk alatt áll, és a melyet mi hasonlóan szubvenczionáljunk. Ez egy természetes következmény, de az, hogy ezenkívül még a magyar állam is sorompóba álljon egy magántársúlattal szemben, a mely hasonló represszáliákkal élhet, czélszerííen nem lehetséges. Ezt tehát már politikailag sem tartom kivihetőnek. De egyetlen szomszédállam sem tartotta helyesnek, hogy hasonló politikai okokból létesített vállalatait állami birtoklásba vegye. Itt van az orosz Danagőzhajózási társulat, a román, a szerb társulatok, melyek mind magánjellegnek. Pedig Hámok helyesnek tartották volna, ők is állami hajózást létesítettek volna. De nemcsak politikai és közgazdasági szempontokból kivihetetlen ez, hanem üzleti szempontokból sem. Előttem áll az állami kereskedelmi hajózás egy kis példája. Tudvalevő, hogy az államvasutaknak tényleg van hajóparkja, és tényleg foglalkozott kereskedelmi hajózással ; hogy mily czéiból tartotta ezt szükségesnek az állam, azt tudjuk, de tudjuk azt is, hogy a vállalat egyáltalán nem vált be, és nem nyújtotta a várt eredményeket, nem pedig egyszerűen azért, mert az állam praktikus üzleti okokból sem fogdalkozhatik czélszerííen kereskedelmi hajózással. Volt azután néhány mellékköríílmény is. mely miatt a vállalat nem sikerült, kicsi volt a hajópark és kevés az anyagi eszköz. De azért megfelelően annak a czélnak, mely miatt létesíttetett, ez is hathatósan előmozdította az államvasutak forgalmi politikáját. Nagyobb vállalattal még sikeresebben fogjuk azt előmozdíthatni. De csak úgy, ha a vállalat magában Í3 életre való, ha privát kezekben hagyatik, oly faktorok befolyása alatt, melyek anyagi tehetséggel a szükséges szakszerű ismereteket egyesítik. Míg a vasutak államosítása fontos állami érdek volt, addig a hajózás az állam kezében soha nem matathatna fel kedvező anyagi eredményeket. Oda kell tehát törekednünk, hogy e hajózási vállalat oly kezekbe legyen letéve, a melyek szakszerű ismeretek és anyagi eszközök elégséges voltánál fogva képesek megfelelni a magyar állam részéről követelt különböző feladatoknak. A magyar gőzhajózás nem lévén letehető egyenesen a magyar állam kezébe, csak oly társulatéba adandó, a