Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-407

407. országos illés 1894. decssember 20-án, csütörtökön. 457 ellenőrzéstől nem félünk, sőt én megkértem már 1892-ben a miniszterinm egyik tagját, a ki akkor pénzügyminiszter volt, most miniszterelnök, hogy maga közvetlenül, személyesen győződjék meg e telep jogviszonyairól és belső dolgairól, megkértem a földmívelésügyi miniszter urat tavaly, megkértem az idén, hogy ő maga menjen el szakközegek kíséretében, vizsgálja meg maga, és ne csak az iratokat és lakásokat nézze meg, hanem minden telepest személyesen kérdezzen ki, hogy hogyan áll e jogviszony. Kecskemét városa maga egy kommissziót küldött ki, melynek jelentése a közgyűlés előtt van, lesz szerencsém annak idején nyilvánosságra hozni. Tehát a nyilvánosságtól nem riadunk vissza, sőt megtiszteltetésnek tekintjük, ha a nyilvánosság, a legilletékesebb közegek beletekintése által minél gyakrabban érvényesül, és azért én gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársamat, a ki egyik első gazdája az országnak, tisztelettel meghívom itt, jöjjön a helyszínére, beszéljen magtikkal a telepesekkel, ismerje meg jogviszonyukat, hangulatukat, nézetüket, kérdezze meg tőlük, mit dolgoznak, és mit kapnak, és mikor erről meggyőződött, akkor szólaljon fel a házban, és ne egy porosz telepítésnek gr. Széchenyi által ismertetett tökéletlen formájából puskázzon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert a porosz mintára való hivatkozás is helytelen, mert a porosz telepítésnél és a Magyarországon levő bármely más telepítésnél a telepesnek azon kell kezdenie, hogy bizonyos tőkét ő maga befektet; ez az első. Csekély tőkét ugyan, de mégis tőkét. Másodszor azon kell folytatnia, hogy egy nagy törlesztési kötelezettségnek aláveti magát, tehát az időnkénti kamat és törlesztés végrehajtás útján hajtatik be. Ez a kecskeméti telepítésnél egyáltalában nem történik, tehát a porosz minta, valamint a magyarországi többi minta ide nem quadrál. * Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy köztem és közte az az egy különbség van, — szórói-szóra mondom, — hogy mindezen dolgokat én csak állítom, hogy majd meg fogom tenni. Bocsánatot kérek, ez nem puszta állítás, hanem élő és működő gazdasági és jogi intézmény Kecskeméten. Hanem igen kérem t. képviselőtársamat, minthogy nekem csakugyan nincs tudomásom arról, hogy ő hol és mikor telepített, legyen kegyes velem tudatni, hogy ő hol, mikor és mikép telepített, és majd a bírálatot én fogom arra a telepítésre megmondani, összehasonlítva az én telepítésemmel. (Derültség és helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Be is zárhatnám felszólalásomat, hanem t. képviselőtársam bizonyos, a jövő század regényeihez hasonló jövedelmi számítást tesz, hogy mennyi lesz a jövedelem az első, a KÍPV . NAPLÓ. 1892—97. XXI. KÖTET. második és a harmadik tíz évben. Felteszem, hogy lesz nekünk birtokosoknak valami jövedelmünk, óhajtom, hogy az mind meglegyen, a mit ő kiszámít, de fájdalom, azt a beismerést kell tennünk, hogy én, a ki pedig már szintén jó idő óta figyelek Magyarország szőíőkulturájára, igen kevés embert, talán egyet sem ismerek ez országban, ki magából a szőlőkulturából vagyont tudott volna szerezni. Kapcsolatban a kereskedéssel igen, de magával a szőlőkulturával, a nyersbor termelésével, legalább túl a Dunán, a Balatonnak egész hosszában, Veszprém és Zalamegyében én valami örvendetes példát erre nem tulok. Lázár Árpád: Ha ez állna, akkor nem ültetne senkisem szőlőt! Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, én nem mondom, hogy a szőlőbirtokos eo ipso tönkremegy, hanem állítom, hogy nagy vagyont pusztán szőlőkulturával Magyarországon eddig még az én tudtommal nem szerzett senki. Óhajtom, t. ház, hogy ez a számítás bekövetkezzék. De ha én számításba veszem az elemi csapásokat, a korai és kései fagyokat, Kecskemét határában a talajvíz és cserebogár pusztításait, a peronoszpóra és egyéb fenyegető veszedelmeket, melyek Francziaországból már megint kezdenek ijesztgetni bennünket; ha figyelembe veszem azt, hogy a birtokosok igaz áron vették azt a földet, és kétszerte-háromszorta annyi tőkét fektettek bele, mint a vételár, ha mindezt figyelembe veszem, már akkor oly nagyon vérmesnek azokat a szőíőbeli jövedelmeket tekinteni nem lehet. De minthogy jövendőről szól a kalkulus, a jövendőt pedig sem Károlyi Sándor képviselőtársam nem tudja, sem én nem tudom, e tekintetben vele nem vitatkozom ; hanem a mikor azt állítja, hogy nincs a telepesnek ez az igénye kellőképen biztosítva, hát akkor azt mondom megint, hogy téved alaposan. Erre már nem mondom, hogy valótlant állít, mert az egyéni megítélés dolga, hogy ki látja eléggé biztosítottnak, természetesen a viszonyokhoz képest, ki nem. Hanem azt már, t. ház, határozottan helytelenítem, hogy a telepekkel kötött szerződós egy pontját a t. ház előtt nem hiven idézi. Azt mondja ugyanis, hogy s telepes-szerződésnek 6-ik pontja és különösen e 6-ik pontnak c) betűje azt tartalmazza, hogy ha az illető telepes nem fogad szót a tisztnek. .. (Felkiáltások balfelöl: Polémia és már ! Nem személyes kérdés!) Ez igaz, t. ház, elismerem ; épen azért kértem kegyes engedélyét arra, hogy a mit gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársamnak szíves volt a ház megengedni, azt az ügy érdekében nekem is legyen kegyes megengedni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy »ha az 58