Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-406
400. országos ülés 1894. deezcmber 19-én, szerdán. 439 versenynél fogva úgy a vaj-, mint a sajttermékek mesterséges sajt- és vajtermékek által ma-holnap ki fognak szoríttatni, és a tejgazdaság vezetője nem látja mindekkoráig annak a szükségét, hogy ezen tejtermékeket értékesítésére a legelső helyen a vidéki piaezokat szervezze, mert a gazda kénytelen a tejtermékeket olcsó áron a külföldre adni, mi pedig, magyar fogyasztó nép, kénytelenek vagyunk külföldről behozott hamisított tejterméket fogyasztani. S hogy a t. kormány mennyire emeli a tejtermékek értékesítését, erre nézve legyen szabad egy példát, illetve egy tényt az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlanom. (Halljuk! Halljuk.') A legutolsó években a pénzügyigazgatóság, hivatkozva a pénzügyi bíróság Ítéletére, az adókivetéseknél azon gazdáknál, a kik a tejet nem birván mint tejet értékesíteni, kénytelenek voltak kis sajtodat felállítani, e sajtodák felállításában egy új adóalapot konstatált. Már most, ha azt veszszük, hogy különösen a Felvidéken, a hol a puszta tejet 3—3 x /2 krajczáron felül nem lehet értékesíteni, s így kénytelenek abból vagy vajat, vagy sajtot készíteni, ez egy új adóalapot képez: akkor itt egy áj adónemről van szó, melylyel tulaj donképen a marhaállomány fog megadóztatni ; mert ha a t, pénzügyminiszter úr méltányosnak fogja látni a Felvidéken a 3 és 4 krajczárnyi tejértékesítés által való új adóalapot előidézni, akkor mindenesetre méltányos azokat is megadóztatni, a kik 12—í 3 krajczárjával értékesítik a tejet. Ezt azért hoztam fel, hogy felkérjem a földmívelésügyi miniszter urát, méltóztassék t. kollégájával a dolgot megbeszélni. Mi nem kívánunk ajándékot, mi védelmet kívánunk. Mert ha a gazdaközönség védelemben nem részesül, és folyton új adóalapnak képezi médiumát, a legjobb tevékenység is teljesen kárba fog veszni. (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) Mint előbb említem, a baromfitenyésztés emelésére legyen szabad egy kérelmet intéznem a t. földmívelésíigyi miniszter úrhoz. Tavaly is ezen költségvetés tárgyalása alkalmával kértem a miniszter urat, hogy habár szükségét látom a gazdasági szakoktatás fejlesztésének, méltóztassék, — hogy ebből a kisembernek is haszna legyen, — kis paraszt-mintagazdaságokat létesíteni. Ez először nem kerülne olyan sokba, másrészt az indolens főldmívelő osztály ezáltal kedvet és buzgalmat nyerne. A földmívelési kormányzat sok százezer forintot fordított a külföldi marhaimportra, de ezt csak a nagyobb birtokos-osztály vette igénybe, a parasztbirtokos-osztály abszolúte nem. Ezt a külföldi marhát csak a bérlők és földbirtokosok szeiezték be, de a parasztgazdák egyáltalában nem. Ha már a szarvasmarha- és a baromfitenyésztésről van szó, Sporzou Ernő t. barátom említette a fatenyésztést is, ez a legegyszerűbb, legolcsóbb módja annak, hogyTly mintagazdaságok létesíttessenek. Nem kell ezeket nagy arányokban felállítani, hanem elég egyes értelmes gazdákat időnkint jutalomban részesíteni, megfelelő jó, olcsó gazdasági szerszámokat rendelkezésükre bocsátani és évenkint kis kiállításokat rendezni. A közigazgatási hatóságnak pedig nemes feladata volna ezeket ellenőrizni, s maga az intelligens földbirtokos-osztály is buzgalommal járna el mindennek ellenőrzésében. Méltóztassék venni ezt a 6 — 700 ezer forintot, mely a külföldi importra fordíttatott, mely külföldi import egyáltalában meg nem felelt, mert oly marhák importáltattak, melyek egyes gazdasági egyesületek érdekeinek szolgáltak, úgy, hogy ha valaki más marhavidékuek megfelelő marhát importált, egyáltalában semmiféle kedvezményben nem részesült. Ezeket akartam a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, különben a tételt elfogadom. Elnök: Kivan még valaki szólani? Senkisem. A vitát bezárom. A tételt méltóztatnak elfogadni. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Bevétel 72.725 forint. Elnök: Kíván valaki szólani? Senkisem. Megszavaztatok. Gajári Ödön előadó: A pénzügyi bizottság: a 13. és 16. czím kiadásai között az átruházási jog megadását javasolja. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a 13. és 16. czím kiadásai között az átruházási jog megadassék. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Kincstári birtokok. Rendes kiadások, XIX. fejezet, 17-ik czím. Rendes bevételek: VI. fejezet, 13-ik czím. Kiadás. 266.159 forint. Molnár Antal jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a kincstári birtokok tételénél a gödöüői korona-uradalom kezelésére nézve tehessek egy pár megjegyzést. Kötelességemnek ismerem ezt azért, mert furcsának találom, hogy egy oly uradalomnál, melynek mezőgazdasági része 20.600 katasztrális holdat tesz, a minisztérium költségvetése szerint 5000 forint tiszta jövedelem van kimutatva. Ez engem, a ki ezen dolgokkal egy kissé törődtem, arra a meggyőződésre vezetett, hogy ezen uradalom mégsem egészen helyesen kezeltetik. A gödöllői uradalmat tíz évvel előbb egy főkasznár kezelte, akinek javadalmazása körül-
