Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-406

434 406. országos ülés 1894. deezember 19-én, szerdán. liomokterületeinkct rohamosan telepítsük be, mert aránylag olcsó termelés jövőben már csak a homokon lesz folytatható. A homoki bor erőre és tíízre ugyan nem versenyezhetik a hegyi borokkal, de köztudomású dolog, hogy jól megválasztott fajok, helyes kezelés mellett, olyan asztali, sőt pecsenyebort adnak, melynél különb a hegyvidékeken sem terem; s homokon termett szőlő, mint csemege-gyümölcs, általán dicsért, elismert minőségű. Mi tehát az állam feladata, hogy szőlőkulturánk megmentessék ? Nézetem szerint az, hogy a hegyi szőlők rekonstruálását hathatósan előmozdítsa, de párhuzamosan ezzel az idegen borinvázió ellen, s a külföldi piaczok megtartása érdekében a homoki szőlő ültetését késedelem nélkül nagyszabásúlag íejleszsze. A t. miniszter űr említé, hogy 2 — 3000 holdhomokterűlet kezeltetik államikig. De maga a numerus mutatja, hogy a kezdetnek is csak kezdetén vagyunk. Óriási immúnis homokteTÍíletek vannak Magyarországon, melyek a szőlőkulturára kiválólag alkalmasak. Ott van többek közt például a Nyírség, melyre fokozott figyelmét felhívom a t. miniszter úrnak. Hiszen immúnis homoktalajokon tőke és intelligenczia alapján keletkezni fognak ugyan nagyobb Szőlőgazdaságok — hogy azt mondjam, szőlőuradalmak — az apró parczellák helyébe, de a jó állampolitika és a helyes nemzetvagyonmegosztás elvénél fogva helytelen lenne a szőlőkisbirtokosok osztályát, — mely aligha rendelkezik a szükséges tőkével és intelligeneziával, sőt az újításokat kétkedve fogadja s csak a kipróbált eredménynek hisz, — szakmánymunkásokká tenni, ;i vagyoni izmosodásból kizárni, hogy elégedetlenkedve gondoljon vissíia apái szőlőtulajdonosvoltára, s a vándorbotot vegye kezébe. A kizárólag szőlőmunkából élt nép mutat legnagyobb hajlandóságot a kivándorlásra. Állami feladat tehát az elpusztult szőlőterületek népét a vidékéhez közel eső immúnis terűleteken foglalkoztatni, sőt letelepíteni. Kezük munkája a nemzeti erőnek, vagyonnak egy része, mely adóalapot fog teremteni, és fentartani az államnak, s azon vidékeken még a mezőgazdaság egy nagy mizériáján is segit, tudniillik a napszámoshiányon, mert a szőlőmunka szünetelése idején a mezó'gazdaság egyéb ágainak szolgálatába állhat. Ezáltal a munkáskéz helyes elosztása is eszközölhető. Tudjuk, hogy midőn őszszel és tavaszszal vidéken a gazdasági munkás díja 50—60 krajczár,' addig a budapesti dunaparti emberbörzén alig magasb, néha ugyanannyi, s nem ritkán túlkínálat tapasztalható. A város felé tóduló nép egy része, mely anyagilag és értelmileg is proletárrá válik, pinczelakások és pálinkásbódékban elveszti egészségét és ózan gondolkodását, s a kommunizmus eszméjének hódolók számát szaporítja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha csak egy részüket megmentjük az által, hogy szőlőtelepeken lekötjük őket, már a fajfentartás szempontjából is állami és nemzeti feladatnak teszünk eleget. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Kállay Lipót: Nem elvem, hogy az állam ott is beavatkozzék, (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) hol reá bízhatja a társadalomra a megoldást ; de a hol magasb állami érdekek, sőt a kincstár haszna is úgy kívánja: kötelessége a legszélesb körű intézkedésekkel segélyére lenni az arra szoruló közületnek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ám a szőlőtelepítésnek egyik nagy akadálya, hogy nem kapható elég szőlővessző. Sem amerikai, sem európai, sem sima, sem gyökeres. A Miklós-telep nem képes kielégíteni a szükségletet. Kívánatos az európai szőlővessző nagyon fokozott termelése. Nem kell attól tartani, hogy az állam konkurrenssé válik; hiszen az állam ma sem adja olcsóbban a szőlővesszőt, mint egyesek. Hiba az, hogy nincs elég kiosztandó vagy megvehető szőlővessző. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az állami tevékenység még jó ideig nem fog konkurrencziát okozni, de még ha úgy volna is: első a közérdek, (Helyeslés a szélsőbalon.) és az elérendő czél okából várni, — hogy ne mondjam sztagnálni, — mulasztani nem lehet. Kívánatos, hogy az állam 6

egyeseknek önköltségen adja a szőlővesszőt, községeknek pedig ingyen. Oly községektől, melyek hajlandók határaikban szőlőiskolát átadni egy oly minimális területtel, mely már érdemes arra, hogy szakképzett vinczellér által kezeltessék: vegye át a felügyeletet az állam. Az ott termelendő szőlővesszők vásárlására elsőbbségi joguk legyen az ottani községbelieknek. Növelje a t. miniszter úr a vándortanítók számát, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a kik az előzőleg említett intézkedések mellett szintén ódahatnának, hogy okszerű kezeltetés mellett az egyes vidékekre legalkalmasabbnak bizonyult fajok kultiváltassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fontos ez különösen homokterííleten, mert ezek borain ma még a faji jelleg a régi rendszertelen szőlőültetések folytán úgyszólván határonkint változik. Állíttasson a, kormány vinczellérképezdéket homokterűleteken, mert homokterűleten még nincs. Ezekben ne szőlőuradalmi tisztek, de parasztvinczellérek és szőlő-előmunkások neveltessenek, a kik a homoki szőlőmívelésre prakticze taníttassanak, s a hol a homoki bor kezelése, eltartása stb. kézzelfoghatólag bemuttattaasék. Mert tudjuk, homok-vidéken nincs kőpincze, s annyival nagyobb fontosságú a már eredeté-