Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-406

406. országos ülés 18ÍM. deezemto 19-én, szerdán. 427 a telepnek talán kárára lennének, é«ä a melyek talán a valóságnak nem felelnének meg, és ennek következtében vagyok bátor kérni a t. házat, méltóztassék figyelembe venni megjegyzéseimet, melyekkel Eötvös Károly t. képviselőtársamnak válaszolni kívánok. (Halljuk! Halljuk'.) Én nevezetesen teljesen osztozom abban, a mit t. képviselőtársam a tényleges adatokra — habár a föld mennyiségére és a telepesek fizetésére nézve az enyémtől némileg eltérőleg, és így rektifikálólag — mond, hogy továbbá ő minden telepítésnél egyáltalán, és a Helvécziánál is szem előtt tartotta, hogy a mezei munkások kérdését ő a telepítés útján kívánja szolgálni. Magam sem akarok egyebet a telepítéstői. Azt is elfogadom a magam részéről, hogy csakugyan a kivándorlást fogjuk meggátolni, ha telepítünk. Nem kétlem, hogy ő arra akar mintát adni, hogy a homokos talajt ily módon értékesíteni lehetne. És a végén állítja, hogy ez az egyedüli helyes telepítési mód. Magam is mindig ezen czélokat kontempláltam a telepítésnél, csakhogy köztem és közte azon egy különbség van, hogy mindezen dolgokat állítja, hogy teszi. Hát a végén nekem erről pozitív tudomásom nincs; vannak pletykák, hírek, melyekre éti nem adhatok semmit. Épen ezért, mindazokat, a miket hallottam, nem véve figyelembe, hanem mereven a tényáliadékot tekintve, arra a konklúzióra jutok, hogy t. képviselőtársam mindannak mégsem felel meg, a mit ő mint konklúziót, mint utolsó posztulátomot odaállított. Én azt állítottam, hogy ezen telepítés egy bizonyos fokig drága, vagyis nagy nyerészkedéssel jár, de ebből a nyereségből nem adatott elég a telepeknek. Nekem így kellett kalkulálnom, mert a végén a faktumot kell vennem, hogy azon urak mikép nem lyukadnak oda, a hova kellene. Hogy ők nem boldogulhatnak, ahhoz nekem semmi közöm nem lehet; hogy az ügyük nem oly jó, mint óhajtották, vagy képzelték, erről nem tehetek. Nem a telepítés faktumáról, hanem egyedül arról van szó, hogy nem volt oly szerencsés kezük, hogy az experimentum jól sikerüljön. De én nem tudok másként kalkulálni. Hogy ha Kecskemét városa ezen Helvéczia-telepnek eladott 1600 hold területet, hogy oda telepesek alkalmaztassanak, és egy holdnak ára 100 frt, akkor a föld 160.000 írtba került. Ebből öt éven át nem lesz haszna senkinek, mert telepíteni kell szőlővel, tehát nem hoz jövedelmet, és így ezen összegnek kamatai is számítandók, a mi öt éven át 6°/o-kal 48.000 frt. Továbbá ezen 1600 holdnak felére, tehát 800 holdra kellett telepeseket elhelyezni, és pedig 200 embert, és ezek számára 200 házat kellett építeni. Én minden házat 400 forintba számítok, •— ezek az urak felépítették ugyan 340 frtért, be is dőltek a házak szerencsésen, de ha 400 frtou építették volna, akkor talán nem dőltek volna be, — tehát erre fel kell vennem 80.000 frtot Végül pedig 200 embernek öt éven át való fizetése, a mint azt Eötvös Károly t. képviselőtársam a házban szintén kijelentette, pénz és konvenczió együttvéve, 140 frt fejenkitit. Hát elfogadva az ő számát, nem az enyémet, mely a múltkor téves volt, és így kerülne ezen 200 embernek öt éven át tartása 40.000 forintba. (Az elnöki széket Perczel Dezső alelnök foglalja el) Ha azután veszszük, hogy 800 katasztrális holdnak rigolirozása és megmunkálására is szükséges 80 frt, bár e tekintetben eddig még nem történt semmi, és talán épen azért, mert nem történt, fog az a veszedelem beállani, melyet kívánatosnak tartottunk volna, hogy ne álljon elő ; de a végén nekem korrekt számítást kell tennem, s így felveszek 80 forintot katasztrális holdankint, lévén már munkás, ki azt megcsinálja, és így ez 800 hold után 64.000 forintot tesz. A szőlővesszők beszerzését én számítom 6 krjával. Ezek az urak 3 krjával vették, és meglehet, hogy rosszat vettek, s én nem tehetek róla, ha rosszat vettek, s arról sem tehetek, hogy azokat vasvillával kellett széthányni, eldobni, vagy tüzelőnek felhasználni, mert, nagyon természetes, hogy a 3 kros szőlővessző, bármely vidékéről hozzák is az országnak, aggályos, mert valószínűleg nem igen jó. Én tehát úgy \ eszem fel a számítást, ahogy én fizettem volna, tudniillik 6 krjával, vagyis 38.000 írttal. Azonkívül öt évi rezsi, mint tiszti fizetés, aprólékos veszteségek, aüó, s nem tudom én még mi, kerek 30 000 frt, s akkor kijutunk 550.000 frt aíapbefektetésre, melylyel ez a telep brilliánsan megélhetett volna. Ez azonban nem történt. Az a vállalat dolga, hogy nem tudott eredményt elérni. Mert ha ezen befektetés történik, akkor a 800 holdnak az első öt év után átlagban kataszteri holdankint 12 hektoliterrel, hektoliterjét átlagban 10 írtjával számítva, évente 96.000 frtot kellett volna jövedelmeznie. Ezt a bevételt érhették volna el, ha azok az urak kellően karolják fel a dolgot, és ágy csinálják, a hogy kívánatos. Már most ha ezen 96.000 forint mellé odaállítjuk a dolog természetéből folyó kiadási tételeket, arra jutunk, hogy egy évi adminisztráczióra szükségeltetik 4.000 forint, értve az alatt nagyon bőven számítva egy tiszti fizetést, utazási költséget, és nem tudom még mit. Szándékosan számítom igen vastagon, hogy mentől kedvezőbben üssön ki a telepítés kal5;

i: