Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-405
405. országos ülés 1894. deezember 17-én, hétfőn. 41 7 sokszor képezi vita tárgyát, hogy ilyen vagy amolyan modorban tárgyalunk. Én hivatkozom mindenkire, t. képviselőház, hogy múltkor tartott beszédemben az objektivitás minden korlátai közt tisztán kizárólag annak kimutatására szorítkoztam, hogy Magyarországon a hitel drága; különösen számadatokkal mutattam ki, hogy a vidéki pénzintézetek mily aránytalanul nagy tőkéket forgatnak kis betétek és kis részvénytőkék mellett. És erre mit látunk ? Azt, hogy a leggyöngédebb kritika a nemzet közvagyona érdekében tett fölszólalásomra a »Nemzet« hasábjain az volt, hogy »ostobaság.« Most az előadó úr azzal áll elő, hogy én a záloglevelek kibocsátásáról mondtam ilyet vagy olyat. Utalok arra, hogy a jogtudományi szakközlönyök hónapokon át tárgyalták azt a kérdést, hogy a záloglevelek kibocsátásának egyik kardinális föltétele, hogy az a záloglevél, melynek fedezetéül szolgál bizonyos tehertétel, mihelyt ez a tehertétel töröltetik, visszaváltassék, vagy megsemmisíttessék. Minthogy pedig e záloglevelek igen gyakran akkor már az ötödik vagy századik kézben vannak, mert hisz rendeltetésük az, hogy placziroztassanak, nem történhetik kellő ellenőrzés arra nézve, hogy a megfelelő záloglevél beváltatik-e. Én e dolgot jogtudományi szaklapok alapján hoztam föl, és nem volt más czélom, mint figyelmeztetni a kormányt, hogy a záloglevél-üzletre nézve készülő új törvényjavaslatban erre is figyelemmel legyen. A ki azt mondja, hogy én egyes intézezetek élén álló férfiak becsületét támadtam meg, az egyszerűen nem értett meg! Én a magam részéről meg vagyok elégedve, hogy ily váddal oly helyről találkoztam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Az előadó úr kíván szólani ! Gajári Ödön előadó: T. ház! Egészen röviden, minden animozitás nélkül, csak arra hívom föl a t. ház figyelmét, hogy azok, amiket Polónyi t. képviselőtársam most elmondott arra nézve, miként nyilatkozott ő a múltkor a záloglevelek manipuiácziójáról, nem erősítik-e meg mindenben azt, a mit én az ő eljárásáról mondtam ? (Ellenmondás balfélöl. Úgy van! jóbbfelől.) A t. képviselő úr vagy járatlanságot árúi el a záloglevelek manipuláczióját illetőleg, vagy pedig, ha nem járatlan, akkor czélja nem lehetett egyéb, mint e manipuláczió gyanúsítása, gyanúba hozatala. Nincs most időm, és nem akarom a t. házat untatni azzal, hogy kikeressem, mit mondott szószerint . . . Polónyi.Géza: Ugyanazt, a mit ma! Gajári Ödön előadó: A képviselő úr azt mondta ma is, a múlt alkalommal is, hogy a hazai pénzintézetek nem is képesek bevonni azon zálogleveleket, melyek után a tőketörlesztések KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXI. KÖTET. már befolytak, mert hisz nem is tudják, hol vannak azok, már a tizedik kézbe is eljuthattak. Ebből látszik, hogy a t. képviselő úr nem érti a dolgot. Ennek az értelmetlenségnek tudom be eljárását, és ezt mentségül tekintem arra nézve, hogy nem kíván gyanúsítani. Azt hiszem, a képviselő úr az előadottak után ezzel beérheti. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Beérem azzal, hogy nekem van igazam! Elnök: Ivánka Oszkár képviselő úr kivan szólam. Ivánka Oszkár: T. ház! Személyes kérdésben akarok igen röviden nyilatkozni. Tisza István képviselő úr egy állításomat, mint inszinuácziót utasította vissza, az előadó úr pedig beszédemre reflektálva, azt mondta fölszólalása elején, hogy lesz módom neki később felelni. Természetes, hogy én e fejtegetésekre most személyes kérdés czímén nem felelhetek, minthogy a válasz igen hosszú időt venne igénybe. Előlem a felelet útja el van zárva. Csak pár szavam van azokra, a miket az előadó úr felhozott ; hogy mily helyes adatokat csoportosított, mily helyesen tüntette fel azokat, arra t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert megfelelt. Én tehát teljes mértékben csatlakozom mindazokhoz, úgy az intenczíó, mint a modor tekintetében is, a melyeket elejétől fogva végig elmondott. Már most kétségtelen dolog, hogy mind a ketten, Tisza István t. képviselő úr, a ki az inszinuácziót visszautasítja, és a t. előadó úr egy dolgot felejtett el: vagy ők maguk tették fel a zöld szemüveget és rosäzúl láttak, vagy pedig a mi szemünk elé tartották és rosszul festettek. De bár rosszul láttak, bona fi de, vagy rosszul festettek, mala fide, a tekintetben nyilatkozzanak ok külön-külön, vagy szolidárisán, az az ő dolguk. Én a t. há? ítéletére bizom, hogy az igazság kinek a részén van. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Tisza István t. képviselő úr kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Tisza István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Folytonos zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Tisza István: Részemről konstatálom, hogy sohasem jutott eszembe bárkinek is kétségbe vonni azt a jogát, hogy állításaimat téveseknek tartsa. Ha a t. képviselő úr azt mondja, hogy bona fide tévedtem, hogy állítása alappal is birjon, azt be is kell bizonyítania, és ez az, a mit nem tett meg. (Helyeslés jóbbfelől. Folytonos saj és mozgás a b ál- és szélső baloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk! Zaj. csenget.)
