Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-405

404 405. országos illés 1894. deczeniber 17-én, hétfőn. is filléres tarifával jönnek. Ennek következtében akkor az osztrák állam vasúthoz írtam, hogy e tekintetben a magyar búza kivitelére vonatkozó­lag szintén adja meg a kedvezményeket, hogy ezáltal ne veszítsük el a délnémet piaezokat, a melyeket különben nem annyira ez, mint az amerikai forgalom igen fenyegetett, a minthogy Manheim vidékét teljesen és tökéletesen el is vesztettük. Miután láttam, hogy az eredeti szer­ződés szerint, a mely Mikó miniszter idejében köttetett, semmi befolyást nem gyakorolhat a magyar közlekedésügyi miniszter a Magyar­országon létező egyes vasútakra, mert azok tarifapolitikájára nézve egész más rendsza­bályok létesíttettek, megkerültem a dolgot ép azért, hogy a tarifapolitika tekintetében a, miniszternek legyen a kezében a vezetés egész Magyarországon. Engem tehát ez vezetett, és meg vagyok róla győződve, hogy ha a magyar államvasút igazán Úgy kezeltetik, a mint kell, ha annak tarifapolitikája nemcsak burokból és egyes oda behivogatott, nem tudom, kereskedők vagy másfélék által, (Felkiáltások balfelöl: Szak­értők!) szakértők által intéztetik, hanem, ha abba behívatik a gazdaközönségből is beküldött néhány ember, a ki képes megitélni a dolgokat, és a ki azután képes befolyást is gyakorolni, akkor ez valósággal üdvös hatást fog gyako­rolni Magyarország közgazdaságára. Méltóztassanak elhinni, hogy akkor elkövet­kezhetik az az idő, a mikor azon vidékeiről az or­szágnak^ melyek nagy hegyekkelés erdőségekkel vannak ellátva, fa és kő könnyen lesz szállítható nz Alföldre, de ma nem lehet, mert olyan tarifa­politika űzetik, mely általános mindenüvé, s a mely, ha azután egyszer inauguráltatik, neoi csak reánk szól, hanem szól a szomszédokra is, a kiknek pedig néha némely kérdésekben lehetnek ellentétes érdekeik is. Hát ez áldás, azt hiszem, a magyar gazdaközöuségre, az a közgazdaságra nézve is; mert nem akarok én a magyar gazdaközönségnek itt valami különös, kiváló jogot adui. A mely intézkedés a gazda­közönség javára szól, szóljon a, kereskedelem javára is. Azt kívánom; de azután a kereskede­lem legyen magyar irányú kereskedelem, és ne legyen más idegen kereskedelmeknek az uszály­hordozója. (Úgy van! balfelöl.) Az ipar Magyar­országon a mezőgazdasággal a lehető legszoro­sabb kapcsolatban van; mióta a magyar gazda fokról-fokra lefelé halad, elpusztul Magyarorszá­gon az ipar. Nem mondom én azt, hogy nem emelkedett a nagyipar, mert a nagyipar, az egészen más dolog. Az képes magát a maga nagy tőkéi által, világforgalmi összeköttetései által fentartani. De a kisipar, az ezer meg ezer szorgalmas polgára a hazának, a ki most legnagyobb részben Amerikából dicséri Magyar­országot, az elpusztult teljesen, még pedig igazán nagy kárára ennek a magyar hazának. Felhozatt itt, t. ház, különösen Bujanovics t. barátom részéről a felvidéknek állapota. Ne­kem is van módom és alkalmam a felvidéket ismerni. Méltóztassanak elhinni, nem volt eléggé fekete az a kép, melyet Bujanovics Sándor t képviselőtársam festett, pedig mindenki azt mondta, hogy kár olyan sötéten színezni. Mert méltóztassanak elhinni, hogy Felső-Magyarorszá­gon a földbirtokosoknak azon osztálya, mely ott a magyarságot képviselte, tökéletesen pusztuló ­ban van. (Úgy van! halfelöl.) De még ez csak egyik része a dolognak. Pasztúlóban van az a városi polgárság, mely ott e hazafiságnak fen­tartója volt. Azok a szepesi városi polgárok, azok az eperjesi, kis-szebeni, kassai, bártfai polgárok, mind jó hazafiak, el vannak tökélete­sen kényszeredve, a mi még ott van; nagy részük pedig itt hagyta ezt a hazát, a kiknek elei századokon át Magyarországnak hűséges polgárai voltak. Komoly dolgok ezek. Méltóz­tassanak ezekkel foglalkozni; mert különben hiába beszélünk, itt a magyar állameszme hódí­tani nem fog, ha nem lesz kire hatást gyako­rolnia. Az pedig, a ki Amerikából visszajön, ha csak kézi munkás, nem lesz abban a hely­zetben, hogy a magyar állameszme reá direkt hatással legyen. Nem akarom ezen kérdésekkel a t. házat fárasztani, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen már únos-untig beszéltek róluk, hanem csak kijelentem, hogy ezeket megemlítendőkiiek véltem azért, hoíry daczára annak, hogy nagyobb és fontosabb kérdések, mint például az agrár­bank stb., felmerüllek, de ezekre most kiterjesz­kedni időszerűnek nem tartom; de ezek is olya­nok, a melyek különösen igénylik a magyar ember figyelmét. A magam részéről Ivánka Oszkár t. képviselőtársam határozati javaslatát teljesen elfogadom. (Élénk helyeslés balfelöl.) és szükségesnek tartom. Elfogadom továbbá Bernát Béla t. képviselő úrnak a filloxera által elpusz­tított szőlők tárgyában beadott indítványát is; de hozzájárulok még Papp Elek t. képviselő úrnak azon második indítványához, Qielyben a marhasónak olcsó el árusítását kívánja, mert hiszem, hogy annak is megvan a módja, a melyen lehetne a magyar gazdáknak olcsón hozzáférhetővé tenni a sót úgy, a mint azt Ausztriában is tudják tenni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Hát miért ne tudnók mi? Pedig nálunk igen sok vidék van, a hol rendkívül sok sót pusztítanak, azért, mert a szikes legelőn nem kell sok só, de a Felföldön, ha sót nem adnak az állatnak, az azt igen megsínyli. Már most, ha a gazda minden terhet visel azon ország­ban, a hol igen sok só van, olcsón is állítja elő az állam, én szükségesnek tartom, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents