Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-405
404 405. országos illés 1894. deczeniber 17-én, hétfőn. is filléres tarifával jönnek. Ennek következtében akkor az osztrák állam vasúthoz írtam, hogy e tekintetben a magyar búza kivitelére vonatkozólag szintén adja meg a kedvezményeket, hogy ezáltal ne veszítsük el a délnémet piaezokat, a melyeket különben nem annyira ez, mint az amerikai forgalom igen fenyegetett, a minthogy Manheim vidékét teljesen és tökéletesen el is vesztettük. Miután láttam, hogy az eredeti szerződés szerint, a mely Mikó miniszter idejében köttetett, semmi befolyást nem gyakorolhat a magyar közlekedésügyi miniszter a Magyarországon létező egyes vasútakra, mert azok tarifapolitikájára nézve egész más rendszabályok létesíttettek, megkerültem a dolgot ép azért, hogy a tarifapolitika tekintetében a, miniszternek legyen a kezében a vezetés egész Magyarországon. Engem tehát ez vezetett, és meg vagyok róla győződve, hogy ha a magyar államvasút igazán Úgy kezeltetik, a mint kell, ha annak tarifapolitikája nemcsak burokból és egyes oda behivogatott, nem tudom, kereskedők vagy másfélék által, (Felkiáltások balfelöl: Szakértők!) szakértők által intéztetik, hanem, ha abba behívatik a gazdaközönségből is beküldött néhány ember, a ki képes megitélni a dolgokat, és a ki azután képes befolyást is gyakorolni, akkor ez valósággal üdvös hatást fog gyakorolni Magyarország közgazdaságára. Méltóztassanak elhinni, hogy akkor elkövetkezhetik az az idő, a mikor azon vidékeiről az országnak^ melyek nagy hegyekkelés erdőségekkel vannak ellátva, fa és kő könnyen lesz szállítható nz Alföldre, de ma nem lehet, mert olyan tarifapolitika űzetik, mely általános mindenüvé, s a mely, ha azután egyszer inauguráltatik, neoi csak reánk szól, hanem szól a szomszédokra is, a kiknek pedig néha némely kérdésekben lehetnek ellentétes érdekeik is. Hát ez áldás, azt hiszem, a magyar gazdaközöuségre, az a közgazdaságra nézve is; mert nem akarok én a magyar gazdaközönségnek itt valami különös, kiváló jogot adui. A mely intézkedés a gazdaközönség javára szól, szóljon a, kereskedelem javára is. Azt kívánom; de azután a kereskedelem legyen magyar irányú kereskedelem, és ne legyen más idegen kereskedelmeknek az uszályhordozója. (Úgy van! balfelöl.) Az ipar Magyarországon a mezőgazdasággal a lehető legszorosabb kapcsolatban van; mióta a magyar gazda fokról-fokra lefelé halad, elpusztul Magyarországon az ipar. Nem mondom én azt, hogy nem emelkedett a nagyipar, mert a nagyipar, az egészen más dolog. Az képes magát a maga nagy tőkéi által, világforgalmi összeköttetései által fentartani. De a kisipar, az ezer meg ezer szorgalmas polgára a hazának, a ki most legnagyobb részben Amerikából dicséri Magyarországot, az elpusztult teljesen, még pedig igazán nagy kárára ennek a magyar hazának. Felhozatt itt, t. ház, különösen Bujanovics t. barátom részéről a felvidéknek állapota. Nekem is van módom és alkalmam a felvidéket ismerni. Méltóztassanak elhinni, nem volt eléggé fekete az a kép, melyet Bujanovics Sándor t képviselőtársam festett, pedig mindenki azt mondta, hogy kár olyan sötéten színezni. Mert méltóztassanak elhinni, hogy Felső-Magyarországon a földbirtokosoknak azon osztálya, mely ott a magyarságot képviselte, tökéletesen pusztuló ban van. (Úgy van! halfelöl.) De még ez csak egyik része a dolognak. Pasztúlóban van az a városi polgárság, mely ott e hazafiságnak fentartója volt. Azok a szepesi városi polgárok, azok az eperjesi, kis-szebeni, kassai, bártfai polgárok, mind jó hazafiak, el vannak tökéletesen kényszeredve, a mi még ott van; nagy részük pedig itt hagyta ezt a hazát, a kiknek elei századokon át Magyarországnak hűséges polgárai voltak. Komoly dolgok ezek. Méltóztassanak ezekkel foglalkozni; mert különben hiába beszélünk, itt a magyar állameszme hódítani nem fog, ha nem lesz kire hatást gyakorolnia. Az pedig, a ki Amerikából visszajön, ha csak kézi munkás, nem lesz abban a helyzetben, hogy a magyar állameszme reá direkt hatással legyen. Nem akarom ezen kérdésekkel a t. házat fárasztani, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen már únos-untig beszéltek róluk, hanem csak kijelentem, hogy ezeket megemlítendőkiiek véltem azért, hoíry daczára annak, hogy nagyobb és fontosabb kérdések, mint például az agrárbank stb., felmerüllek, de ezekre most kiterjeszkedni időszerűnek nem tartom; de ezek is olyanok, a melyek különösen igénylik a magyar ember figyelmét. A magam részéről Ivánka Oszkár t. képviselőtársam határozati javaslatát teljesen elfogadom. (Élénk helyeslés balfelöl.) és szükségesnek tartom. Elfogadom továbbá Bernát Béla t. képviselő úrnak a filloxera által elpusztított szőlők tárgyában beadott indítványát is; de hozzájárulok még Papp Elek t. képviselő úrnak azon második indítványához, Qielyben a marhasónak olcsó el árusítását kívánja, mert hiszem, hogy annak is megvan a módja, a melyen lehetne a magyar gazdáknak olcsón hozzáférhetővé tenni a sót úgy, a mint azt Ausztriában is tudják tenni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Hát miért ne tudnók mi? Pedig nálunk igen sok vidék van, a hol rendkívül sok sót pusztítanak, azért, mert a szikes legelőn nem kell sok só, de a Felföldön, ha sót nem adnak az állatnak, az azt igen megsínyli. Már most, ha a gazda minden terhet visel azon országban, a hol igen sok só van, olcsón is állítja elő az állam, én szükségesnek tartom, hogy a
