Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-401
314 401. országos ülés 1894. deczember 12-én, szerdán. akarja. (Úgy van! jobhfelöl.) Akikészítési eljárásban, a kikészítési eljárás vámtechnikai felfogásában, abban, hogy itt egy árút verseny és kivitelképessé tegyünk, rejlik a kikészítési eljárás tulajdonképení hivatásának, és egész irányzatának jogosultsága. (Zaj a baloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang balról: Tessék a törvényt elolvasni!) Ismerem és bizonyára hamarább olvastam el, mint a t. képviselő úr, és ismételten kijelentem, hogy ezek a kedvezmények csakis a versenyképesség általános fokozása szempontjából bírálhatók el, vagy egyáltalában nem adandók, vagy adandók úgy, a mint azok a tényleges kivitel lehetőségének határain és korlátain belül mozoghatnak. Azért állítottam fel a tételt úgy, hogy igenis megszabandó ez a behozatali búza maximum, még pedig egy olyan minimumban, a mely lisztünk minőségére hátrányos befolyást ne gyakoroljon. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez az álláspontom, t. képviselőház, magával a román búzával szemben, és én azt hiszem, hogy ha erre rá fogunk állni, akkor a kivitel lehetőségét a malmoktói nem zártuk el, és akkor ezen árképződési befolyások, — hogy úgy mondjam, — előnyeit nem szüntetjük meg, mert egy oly intézkedés, niiat a mihez gróf Apponyi t. képviselő úr lelkesedéssel járul, és a mely radikaliter a malmokat ma a roppant világverseny mellett oda állítaná, hogy kiviimi nem tudnák, a mit produkálnak, határozottan igen szomorú visszahatást gyakorolna a hazai búzaárakra. (Élénk helyeslés jobb/elől.) De, t. képviselőtársam, mindezzel még nem mondtunk sokat, nem mondtunk semmit arra nézve, hogy mi, a magyar mezőgazdaság jövendő képe, mert hogyha Oroszország nem tudja kiállani azt a rendkívüli válságot, melybe jutott. nem tudja kiállani a 4 forint 35 krajczáros búzaárakat, és talán az orosz búza ára felmegy, ez nem vigasz nekünk, a mint hogy az sem az, ha Brai Iában feljebb fognak menni az árak. Ezek csak remények és kilátások, a melyekre egy komoly földmívelésügyi politikát alapítani nem lehet, a melyeket mint remediumot oda állítani nem szabad! Hogy a magyar mezőgazda tisztán lásson, nekünk egészen más álláspontra kell helyezkednünk, és azon igaz-ág teljes elismerése ez, melyet a t, földmívelési miniszter úr felszólalása iránt a t. képviselő urak nyújtottak, melyek az intenzivitásban, melyek a gazdasági énünkben rejlő tevékenységben gyökereznek. A több és olcsóbb termelés mellett nekünk azonban keresnünk kell oly állandó tételeket, melyek, ha számba veszszük őket, a magyar mezőgazdaságnak válnak előnyére a búza árképződésénéi. Ilyen állandó tételek ... Meszlény Lajos: Tessék a földadót leszállítani. (Halljuk ! Halljuk !) I Miklós Ödön államtitkár: Ilyen állandó tételek érvényesülnek például a mi vasúti politikánk terén. És itt ne méltóztassanak a vasúti politikát egyoldalúsággal vádolni, és azt mondani, hogy tarifáiig szempontokból roppant nagy hasznot akarunk a vasútakból kivonni. Én egy összeállítást csináltam, nem akarom untatni a t. képviselőházat (Halljuk! Halljuk!) például az úgynevezett porosz »Noth«-tarifákkal szemben, melyeket a porosz inség alkalmával léptettek életbe, 40—50 százalékkal olcsóbbak azok a tarifák, melyeket a kereskedelmi miniszter úr a földmívelésügyi miniszter Úr közbelépésére ez év nyarán életbe léptetett az erőtakarmányok és szalma szállítására azon vármegyék területére, hol tényleg tapasztalni véltük, hogy ilyenekben inség van. Kihasználjuk tehát a tarifa előnyét erre a czélra, de egy vasút komplexum mellett, mely a , magyar államnak teljesen szabad rendelkezése alatt áll, melyre az ország olyan sok áldozatot hozott, megkívánhatjuk, a mi tényleg érvényesül is, hogy ez a vasúti hálózat nem mint Önczél tekintessék, hanem a magyar mezőgazdaság, s általában a közgazdaság előnyeit szolgálja. Miután ez így is van, szerintem, a vasutaknak alimeníácziójáról kell helyesebb irányban gondoskodnunk, és vízi útaink czélszerűbb kihasználása által vissza kell térnünk azon felfogáshoz, hogy a magyar alföldnek csatornákkal való behálózására gondoljunk, a mely csatornáknak oly rendeltetéssel kell birniok, hogy az egész kultúra előbb vitelét magukban foglalják. Tehát nemcsak az olcsó közlekedésnek, hanem az öntözésnek is oly nagy tényezőjét biztosítsák ezek, mely nélkül az egész magyar alföldön intenzivitásról beszélni majdnem lehetetlenség. (Általános, élénk helyeslés.) Egy egészséges csatornahálózat megalkotása nemcsak alimentálná vasútainkat, hanem a fuvarköltségeket is tetemesen leszállítaná. Én számokkal, melyek egyelőre csak egyéni kombináczión alapúinak, nem akarom a t. házat untatni, csak jelzem, hogy ilyen egészséges alapokon nyugvó csatornarendszer lehetősége azonban csak törvényhozási intézkedés útján érhető el, mert nekünk azon helyes alapra kell térnünk, mely az engedélyezések oly módját nyújtja, mely mód mellett a tőke ezen csatornák építésébe kedvvel és kellő biztonsággal mehet bele. Ezeket meg kell tenni. Én azonban a magam részéről csak üdvözölhetem azt a mozgalmat is, melyet például az arad-csanádi öntöző csatornavállalat a maga szempontjából megindított, mely ily iránynak akar hódolni, az öntözés és a közlekedés könynyítése és a közlekedés tulajdonképi olcsóbbá tétele által. De e mellett van még egy más szervezkedés, mely mezőgazdasági életünkre nagy hord-