Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

401. országos ülés 1894. ezt csak, hogy úgy mondjam, felhozom, megemlítem a tárgyi felsorolás teljessége végett. De ettől eltekintve, két irányban ke!l természetszerűleg keresnünk földmívelési bajaink orvoslásának lítját: a termelési viszonyoknak, és az elárúsítási, a forgalmi viszonyoknak javításában, a mennyiben azok állami befolyás alá esnek. A termelési viszonyok javítása tekintetében szerintem azok a nagy mozzanatok, a melyeket a különben el nem hanyagolandó, mindennapi támogató tevékenység mellett, első sorban felkarolandóknak tartok: a talaj javítása, melynél elsőrangú kérdés épen az előbb említetteknél fogva az öntözési hálózat létesítése. (Helyeslés balfelől.) A második legeslegelső rangú kérdés a gazdasági intelligenczia fokozása, még pedig leginkább a kisebb gazdáknál, a kiknél ez leginkább szükséges, és ennek folytán földmívelési iskoláink rendszerének gyakorlatibb irányba terelése, (Helyeslés balfelöl.) és azoknak a lehetőség legszélsőbb határáig való szaporítása. (Helyeslés baljel'ál.) á földjavításból és a gazdasági intelligencziából szártnazhatik a termelésnek úgy fokozása, mint helyes irányítása. A harmadik a birtokviszonyok kikorrigálása egy helyes telepítési politika által, a minek úgy a birtokviszonyok korrektúrája szempontjából, mint nemzetiségi szempontból is igen-igen nagy hordereje van. Nekem úgy látszott, hogy a t. miniszter úr, ha nyilatkozatai szerint Ítélhetek, ezen kérdés fontosságának mérlegelésében hivatali elődjének álláspontja mögé ment vissza, mely pedig már nem elégített ki minket. A t. miniszter úr ezen igen fontos kérdéssel nagyon mostohán bánik el. A negyedik elsőrendű fontosságú kérdés a mezőgazdasági hitel rendezésének kérdése. Azon sok mindenféle, ismétlem, magábanvéve hasznos értekezés helyett, melyet a tájfajokról, a kereskedelmi növényekről és Ilyenfélékről a t. miniszter úr nekünk mondott, és a melyet mindent elhiszünk neki, és elhisszük, hogy osztályai szakértelemmel végzik ezeket, ha azokról nem is szól: mindezek helyett sokkal jobban szerettem volna, ha a t. miniszter úrtól határozott programmot és munkatervet hallottunk volna a talajjavításról, a gazdasági oktatás rendezéséről, a mezőgazdasági hitel szervezéséről és a telepítésről. (Helyeslés halfclől.) így a t. miniszter úr előadásából hiányzik minden perspektíva, nagy rendszabályokkal együtt, és egy vonalban apró rendszabályok említtetnek, sőt az utóbbiak özönében, úgy látszik, elvész a szükséges nagy rendszabályok megfigyelése; hogy épen ezek tekintetében a t. miniszter úr mit szándékozik tenni, arról nem világosított fel bennünket. Az egyetlen fénysugárt, — de nem akarok 303 félreértetni, azért visszavonom e kifejezést — a világosságnak azon egyetlen sugarát, mely a hitel kérdésére esett, az agrár-bank létesítéséről szóló hírek képezik. Én is abban a helyzetben vagyok, t. ház, mint mindazok, a kik az agrárbank eszméjével foglalkoztak, hogy arról részletes bírálatot nem mondhatok, mert az egész tervezet részleteit nem ismerjük; a mennyit azonban tudunk róla, az elég nekem arra, hogy az egész kezdeményezést elhibázottnak tekintsem. Polónyi Géza: Nagyon helyes! Gr. Apponyi Albert: igaz az, a mit Tisza István t. képviselőtársam mondott, hogy idegen tőke segítsége nélkül nem elégíthetjük ki a magyar mezőgazda hitelét. Ez tökéletesen igaz. Polónyi Géza: Boesánatot kérek, nem úgy van! Gr. Apponyi Albert: Én azt tartom, hogy úgy van. és azt tartom, hogy mindenesetre igen jó, hogy ha idegen tőkék is rendelkezésünkre állanak. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) De az egész mezőgazdasági hitelügynek vezetését idegen tőkének, vagy bármi néven nevezendő, dividendák szaporítására szolgáló, nyerészkedő vállalatnak kezébe adni, azt én határozottul elhibázott dolognak tartom. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Mert a részvénytársaságok formájával együtt jár az, hogy ezen részvénytársaságok igazgatóinak és vezetőinek természetes kötelessége a részvényesek jövedelmének fokozásáról gondoskodni, és ennek a szempontnak lesz tehát alávetve a mezőgazdasági hiteíügynek egész vezetése. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ha alaposan és gyökeresen akarjuk megoldani a mezőgazdasági és egyáltalában a kisebb ember hitelének kérdését, akkor oly mélyre kell nyúlnunk reformátor! tevékenységgel, hogy tartok attól, hogy nemcsak ez a kormány, de egyáltalában a magyar törvényhozás sokáig nem fogja tudni magát annyira emanezipálni és függetleníteni, hogy ezt a reformátori tevékenységet erős kézzel végrehajtani képes volna. Akkor bele kellene nyúlni a vidéki pénzintézetek egész szervezetének kérdésébe, mely pénzügyileg oly egészségtelen, hogy veszélylyel fenyegeti az országot minden beállható nagyobb mérvű politikai vagy egyébb bonyodalmak alkalmával. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, a parlamentarizmusnak egyéb íényoidalai mellett vannak bizonyos árnyoldalai is. A parlamentarizmusban létező társadalmi erőknek súlya érvényesül, és azok a vidéki pénzintézetek és az összeköttetések, melyek felett rendelkeznek, egy óriási társadalmi súlyt képeznek, mely alól, igen kevés reményem van arra, hogy a magyar törvényhozás magát egyhamar emanczipálni leczemlber 12-én, szerdán.