Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-399
399. országos ülés 1894. deczember 10-én, hétfőn. 271 van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék nyíltan feltárni előttünk a helyzetet. Ki az hát, a ki itt titokban érvényesíti' a befolyását? Máskülönben az egész közönség arra a meggyőződésre fog jutni, hogy ugyanaz a kéz működik ott, ugyanaz a titkos hatalom, a mely 1848-ban odamüködött, (Halljuk! Halljuk!) hogy a már szentesített 1848-iki alkotmány végre ne hajtassék. Nem akarom, hogy ilyen állapotok ismétlődjenek Magyarországon; tisztán akarjuk látni a helyzetet; de egy dolog bizonyos: mi igazán elmondhajuk, hogy mi most igazolva vagyunk az események által, mert most kézzelfoghatólag láthatóvá van téve önök előtt, láthatják, hogy hová vezet az 1867-ik évi kiegyezés, milyen magyarázatokat adnak ennek ma odafenn Bécsben. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem rég olvastam, olvastuk mindnyájan a bécsi lapokban — mert ez utóbbi időben azokat a lapokat kisértem nagyobb figyelemmel, mint a magunkéit — bizonyos magyarázatokat, a miket félhivatalos kommünikék a külügyminiszter szájába adtak. Én most ő exczelleneziájával, a külügyminiszterrel nem akarok foglalkozni; nem akarok Horváth Gyula t. barátomnak a dominiumába vágni, . . . Horváth Gyula : Kérem, tessék! Átengedem őt egészen! Különben elférünk mind a ketten benne! Helfy Ignácz: . . . hanem egy dolog bizonyos: hugy akár ő mondta, akár más valaki mondotta, mondotta pedig majdnem hivatalos alakban, — csak a legnevezetesebbet érintem, — ez a szillogizmus volt benne, (Halljuk! Halljuk!) hogy igaz ugyan, hogy az 1867-iki törvénynek világos szavai szerint a közös külügyminiszternek, mint egyátalán a közös minisztereknek semmi beavatkozási joguk Magyarország belügyeibe nincsen, de a külügyminiszter közös miniszter; ha közös miniszter, ergo magyar miniszter is; mint magyar miniszter, a külügyminiszter tartozik Magyarország belügyeinek azon részeit különös figyelemmel kísérni, a melyek esetleg a külügyekre is visszahatással lehetnének. Először igaz, hogy én nem tudok fontosabb belügyet képzelni, a mely ne gyakorolna befolyást a külügyekre is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ez igen természetes; a belügyekben nyilatkozik meg a nemzetnek egész élete, (Ügy van! a szélső baloldalon.) és ilyen úton ő tulajdonképen beleszólhat minden ügyünkbe, a mint tényleg bele is szól. De óriási a tévedés még ebben is. (Halljuk! Halljuk!) Először nem igaz, hogy ő mint külügyminiszter, egyúttal Magyarországnak is külügyminisztere. Ez csak formailag áll. Tényleg a törvény azt mondja, hogy a külügyek a magyar miniszterelnökkel, illetőleg a két kormánynyal egyetértőleg vezettetnek. Tehát, a mennyiben előfordulnak Magyarországon olyan fontosabb ügyek, melyek közvetlenül hatással lehetnek a külügyekre, ezekre felügyelni a magyar kormányelnöknek, nem pedig a közös külügyminiszter ő exezellencziájának feladata. Hanem nagyon tanulságos, hogy ezen az úton — és ez az a Bécs, melyre czéloztam — akarják becsempészni a közvetett befolyást, Magyarországnak legbelsőbb, legsajátosabb belügyeire, a mint az történik épen most, olyan dolgokban, mint ezek a reformjavaslatok. Mert ennél nemzetközi értelemben véve ártatlanabb dolgot képzelni csakugyan nem lehet; mert azt a legvadabb fantázia sem fogja elhitetni senkivel, hogy az anyakönyvek ekkénti vagy akkénti vezetése veszélyezteti a monarchia nagyhatalmi állását a többi államokkal szemben. T. ház! Elmondtam röviden nézeteimet a helyzetre nézve. És most a*? következő konklúzióra jutok. (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről, — a mint azt mindenki igen természetesnek fogja találni, — tekintve azon tátongó ürt, mely az én politikai irányom és a ^kormány politikai iránya között van, azt mondom, hogy óhajtom, hogy ez a kormány minél előbb megbukjék, inkább ma, mint holnap. De óhajtom, hogy az rendes, parlamentáris úton történjék. Nem akarom, nem óhajtom, veszedelmes precedensnek találnám, ha egy magyar kormány másként buknék, mint parlamentáris úton, különösen ha titkos hatalmak, bécsi cselszövények által buktättatnék meg. Erre akar módot nyújtani az a javaslat, melyet bátor vagyok t. elvbarátaim és a magam nevében a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Tudniillik tisztában lehetünk azzal, hogy a jelen kormány — ha a helyzetből ki akarunk bontakozni, kibontakozni úgy, hogy a reformjavaslatokat biztosítsuk akként, hogy a béke helyreálljon — a maga helyén nem maradhat, tehát kell, hogy maga a parlament nyújtson erre alkalmat, és ne tűrje, hogy az titkos módon megbukjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ennek folytán bátor vagyok a következő határozati javaslatot szíves elfogadásra ajánlani : (Halljuk! Halljuk!) »Mondja ki a képviselőház, hogy mert a kormány iránt bizalommal nem viseltetik, az általa kért meghatalmazást nem adja meg, és az erre vonatkozó törvényjavaslatot visszautasítja. < (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: "Méltóztatnak kívánni, hogy a határozati javaslat felolvastassák ? (Nem! Hallottuk!) Nem méltóztatnak kívánni. Hock János jegyző : Horánszky Nándor ! Horánszky Nándor: T. ház! (Halijuk!
