Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-398

264 398. országos ülés 1894. deczember í-én, pénteken. csizmagyárat, állami szabóműhelyeket létesítem, 9 azon a pénzen, melyet a csizmadiák és szabók adnak, és nekik konkurreneziát csinálni: majd meglátná, hogy feljajdulnának a kereskedelmi •és iparkamarák. Nekünk pedig, a mikor érdé keink mellett felszólalunk, azt feleli, hogy egyes emberek érdekeit nem lehet előmozdítani. És ezt akkor mondja, mikor — mint értesülök — azt az oltványtelepet, a mely eddig a kormány kezében volt, a melyből milliónyi oltványokkal kellett volna ellátni az országot, odaadta egy konzorcziumnak. Persze, most az a divat, hogy ahol csak van valami, mindjárt konzoreziumot csinálnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És most úgy vagyunk, hogy a miniszter úr az állami telepekről mindössze 59.000 oltványnyal rendelkezik. (Derültség a szélső baloldalon.) Mindig azt vallottam, hogy a közgaz­dasági dolgokban lehetőleg kerülni kell a párt­politikát, és hogy a közgazdasági érdekek istá­polása egyformán belefér minden pártprogramul keretébe: a nemzeti, a kormánypárt és a szélső­baléba is. Annál szomorúbb jelenségnek kell tartanom, hogy azt az egyetlen fórumot, mely hivatva van a gazdaközönség érdekeinek őrize­tére, melynek mint világító fáklyának kellene elől lobognia, belevitték a pártpolitika fertőjébe, megtámadva azt oly politikai elemekkel, melyek­nek megbízhatóságához legalább is szó fér. Önök azt mondják, hogy a kormánynak ehhez semmi köze. Nem szeretek más ember szavában kételkedni, mig a tények mást nem mondanak. Elhiszem tehát, hogy e dologba sem a minisz­ter úr, seui az államtitkár úr nincs beavatva. De mégis furcsa, hogy a kik az úgynevezett reformpárt, — jobban mondva: deformerek — élén állanak, és a végrehajtó bizottságban, ha névleg nem is, de tényleg szerepelnek, a mi­niszteri hivatalnokok és a malmok. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloläalon.) Tehát most már szö­vetség van a malmok és a miniszteri hivatal­nokok részéről, ellenünk, a független gazdák ellen. Nagyon fogok örülni, ha a t. minisz­ter úr megczáfol ebben a dologban. Nemrég hallottam, hogy egy bizalmas levél ment ki a gazdasági tanári karhoz Keszthelyre, Óvárra, Debreczenbe, stb.; ebben az van bizalmasan megírva, hogy jöjjenek ám a 9-iki gyűlésre. Én azt gondolom, mindenesetre azért, hogy velünk, független gazdákkal szavazzanak. (Derültség a szélső baloldalon.) Az igaz, hogy a gazdasági tanárok egy része, miután a magyar-óvári gaz­dasági intézetnek, mely arisztokratikus-forma intézmény, mégis volt bátorBága a múlt gyűlés alkalmával ellene nyilatkozni a deformereknek, a többi gazdasági intézetek tanárai is azt mond­ták: »Ha azoknak szabad, nekünk is szabad.« Majd meglátjuk a 9-iki gyűlésen. De ez az ő privát dolguk; azonban az már nem privát dolog, hogy ment-e oda a minisztériumból bi­zalmas megkeresés,'vagy sem? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szőlőszet regeneráczióját, a szőlőmívelő közönség nagy örömére, a t. miniszter úr fel­vette programmjába, hanem elfelejtett még egy másikat, a mire hosszadalmas munkálkodás szük­séges, hogy mikor már a szőlőszetet regenerál­juk, teremtsünk piaczot azoknak a boroknak, mert attól félek, hogy mikor a homoki ültetést tökéletesen elvégezték, mikor az nagy dimen­ziókat vett, és ha a hegyi szőlő rekonstruk­cziója csak távoli remény marad, akkor azokat a piaczokat, melyeket eddig bírtunk, elhódítja mi előlünk akár az olasz, akár a -franczia bor. Ép azért jó volna, ha a t. miniszter úr tanul­mányozná a külföldi vámokat, s például azon gondolkoznék, hogy az orosz 65 forintnyi vám, hová leginkább volnának hivatva boraink utat törni, miképen szállítható le, hogy boraink ott piaczot keressenek maguknak. En, mint beszédem elején mondtam, nem szándékozom támadólag fellépni a t. miniszter úr ellen, s ezért egyszerűen azzal zárom be­szédemet, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző : Gr. Gyürky Ábrahám! Gr. Gyürky Ábrahám: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon könnyű úgynevezett jelszava­kat feltalálni, még könnyebb ily jelszavakat ki­mondani. Ily jelszavak közé tartozik a t. föld­mívelésügyi miniszter úr által kimondott azon jelszó: » Tessék intenzive gazdálkodni.« Ezt igen könnyű kimondani; (Igaz! Úgy van! a bal­oldalon.) ép oly könnyű, mint hogyha valaki hozzám jön, és keservesen panaszkodik, hogy nincs neki mindennapi kenyere, s én egész nyu­godtsággal azt mondom neki: »Édes barátom, tessék fáczánt enni!« (Derültség abaloldalon. Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Gr. Gyürky Ábrahám: Minálunk a gaz­dasági viszonyok — nem akarok túlzásba menni, mert a ki túlsókat mond, az rendesen keveset bizonyít, — nézetem szerint egy cseppet sem kielégítők. T. ház! A mennyire megnyugtató, és az országra nézve is felemelő az, hogy az állam­háztartás 'egyensúlya nemcsak helyreállíttatott, hanem ott fölösleg is vau, ép oly deprimáló a gaz­dasági viszonyok elhanyagolása, (Igaz! Úgy van! balfelől.) mert az egyik a másik nélkül meg nem lehet, és bármennyire örvendetes is az általam előbb említett körülmény, annyira aggasztó a másik, mert ha ezen segítve nem lesz, a helyre­állított egyensúly sokáig fentartható nem lesz, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Magyarország földmívelő ország., a

Next

/
Thumbnails
Contents