Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-398

398. országos ülés 1894 űeczember 7-én, pénteken. - ggj ben kifejteni. Most csak annyit mondok, hogy a szőlők regeneráeziója a mi vidékünkön igen áldíísos volna. Nem csak a kisbirtokos állását tenné tűrhetőbbé, de reményem volna, hogy a vagyonosodás is emelkednék s ennek közvetlen vagy közvetett hatását megérezné a nagybirtokos is. Csak egyre kérem a t. kormányt: hogy addig is, míg be nem fejeződik ez a regeneráczió, az adókivetéssel és exekuczióval csinyján kezdjen bánni, mert már kezd kivándorolni a nép, a kivándorlás pedig sokkal gyorsabban megy, mint a szőlőregeneráczió. De ha itt elismeréssel kellett adóznom a t. miniszter úr iránt, adósnak kell maradnom az elismeréssel, ha azt a tanácsát veszem, hogy térjen át a gazdaközönség a szemtermelésről a hústermelésre. Mert, t. ház, tudvalevő dolog, hogy ehhez igen nagy kapitális kell építésekre és állatbeszerzésekre, és a mi a legnagyobb baj, igen nagy rizikóval jár. Mert, t. ház, biztosítani lehet talán a tüdőlob vagy más ragadós betegség ellen, de egy ellen nincs biztosiez a marhaárak rettenetes fluktuáeziója. Megtörténik, hogy borjút vesz a gazda, felneveli, s mire piaczra viszi, alig adnak többet a marháért, mint adtak a borjúért. Hisz néhány év előtt történt, hogy a hízott ürünek igen nagy ára volt Parisban. Mohón kapott a gazdaközönség ez után a jövedelmezőnek látszó üzletágután, s mi történt? Egyszerre leesettt az ürü ára, s mi kénytelenek voltunk a jói kihízott ürüt ugyanazon áron eladni, mint vettük a soványát. Míg, t. ház, az ország oly szegény, s a hús fogyasztása oly csekély, míg a hús legnagyobb részét itt az országban el nem fogyaszthatjuk, addig mi mindig a bécsi mészárosok, külföldi kormányok kegyére vagyunk hagyatva, addig biztos és állandó húsárak nem is fognak lenni ebben az országban. Beifogyasztás kellene! Ez egy régi jelszó, hiszen a nagyiparosok régen ezt a jelszót hangoztatják, hogy bel fogyasztást, nagyipart kell teremteni. Oly ügyesen csinálták az illető urak a dolgot, hogy nagyipar csekély kivétellel nem jött'létre, a kisipar teljesen tönkre ment, a kisipar fogyasztóképessége teljesen megrontatott. T. ház! Hogyha valaki a kisbirtokosok érdekében felszólal, nem csodálkozom, hogy mindjárt azt mondják, hogy az illetők osztályharczot szítanak és demagógusok, mert a t. szabadelvű urak rossz lelkiismerete szólal fel ebben. Ha ugyanis visszatekintünk egy negyedszázadra, azt látjuk, hogy ezelőtt huszonhét évvel az alkotmányos korszak az idegen zsarnok korszaktól átvett egy kis, de prosperáló és vagyonos kisbirtokos osztályt, most pedig — hála a szabadelvű kormánynak — ez a kisbirtokos osztály sok vidéken koldussá, földönfutóvá van téve. A milliomosok százai a tönkrement nagy-, közép- és kisbirtokosok százezrei, sőt milliói ezen szabadelvű gazdálkodásnak köszön hetik sorsukat. Mert hogy tettek azelőtt? Valóságos hajtóvadászatot intéztek a szegény exisztenczia ellen. Az adóexekutorok voltak a hajtók, a körvadászok voltak a pénzemberek kicsinyemagyja. Azok a körmeik közé hajtott exisztencziákat egyenkint a körmeik közé kerítették, megnyúzták, s az alatt mi történt itt a fővárosban? Hosszú palotasorok emelkedtek, hogy Potemkin-falak módjára fedjék el a vidék pusztulását, és ezen adómentes nagy paloták adómentes lakókkal népesedtek meg, kik abból éltek, hogy uzsorás kamatokra kölcsönöztek az államnak, a kik az adómentes börzén maguknak milliókat nyertek, de ez ma is olyan »noli me tengere«, melyhez a pénzügyminiszter még a legnagyobb sóvárgással sem mer hozzányúlni, pedig ennek meg kell változnia, tovább így lennie nem szabad. Ki kell az elvet mondani és végre kell azt hajtani, hogy a kinek az állam megvédelmezi személyét és vagyonát, az ezen védelem költségét vagyonához képest megfizetni köteles. Valamint védköteles mindenki az országban, a ki testileg nem koldus, úgy legyen adóköteles mindenki az országban, a ki vagyonilag nem koldus. Ez nemcsak a jogegyenlőség, hanem az eszélyesség követelménye is, s azt hiszem, már nincs kétség az iránt, hogy a földbirtok annyira, túl van terhelve, hogy azt adóval még tovább terhelni nem lehet, nem szabad, sőt határozottan kimondom, hogy akisbirtokos osztályt adómentesíteni kellene. (Helyeslés a baloldalon.) Hozzák be a komoly börzét. Tessék az üzleteket ott bélyegkötelesekké tenni, mert ha az a csizmadia bélyeget köteles venni arra a számlára, a melyet egy pár czipőről benyújt, akkor itt a milliomosok teljes bélyegmentességet ne élvezzenek. De úgy látszik, t. ház, hogy a jelenlegi kormány nem ezen az úton haladt. Ha a t. miniszter úr csak oly homályosan beszélt az agrár-bank felállításáról, / az újságok már sokkal bővebben beszéltek. Ugy látszik, nagyobb Összeget akarnak odaadni a börzének, hogy az azután azt a földmívesnek juttassa. No hiszen, akkor jóra bízták. A tejfölt leszedik róla, a túrót is kiszedik és nem marad a földmívelésnek egyéb, mint a vékony savó, (Úgy van! Úgy van ! a haloldalon.) a mi tudvalevőleg az az orvosság, a melylyel az orvosok a sorvadásban szenvedőket a másvilágra szokták expediálni. (Élénk derültség és"Jielye$lés a baloldalon.) Hát, t. ház, azt a bankot itt e házban nagy lelkesedéssel fogják megszavazni a részvényesek