Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-395

395. országos ttlés 1894. deczemfoer 4-én, kedden. 173 Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy a határozati javaslat felolvastassák? (Nem!) A miniszter úr fog szólani. Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: T. ház! Ezen beterjesztett javaslatra vonatkozólag legyen szabad kijelentenem, miszerint részemről ezt a határozati javaslatot lényegében elfogadom. (Helyeslés.) Tekintettel arra, hogy máris tett ígéretemnek megfelelőleg a viszonyoknak keretén belül lehetőleg rövid idő múlva erre vonatkozólag egy javaslatot be fogok nyújtani, azon kéréssel járulok a t. képviselő úrhoz, hogy a részletekre vonatkozó intézkedéseket, minthogy jelenleg nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy azokra tüzetes feleletet adhassak, legyen szíves addig, mig részemről javaslatot be nem terjesztek, függőben tartani. (Helyeslés.) Bernát Béla: T. ház!.. . Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy Bernát Béla képviselő úr nyilatkozhassak? (Igen! (Halljuk ! Halljuk I) A t. ház hozzájárul. Bernát Béla: Köszönettel tudomásul veszem és hozzájárulok a miniszter úr kijelentéséhez. (Helyeslés.) Határozati javaslatomnak pedig a részletekre vonatkozó részét az első pontnak fentartása után visszavonom, illetőleg egyelőre függőben tartom. Elnök: Kubinyi Árpád képviselő úr kíván szólani. Kubinyi Árpád: T. ház! Az ország egy részének, a Felvidéknek, gazdasági viszonyai indítanak felszólalásra, s ezek kötelességemmé teszik, hogy azokra felhívjam úgy a ház, mint a t. kormány figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A felvidék viszonyai már hosszabb idő óta oly rosszra fordultak, hogy a mezőgazdasággal való foglalkozás hasznot alig hajt, és csaknem luxus vele foglalkozni. A mezőgazdasági szeszfőzdék, melyek az intenzív gazdálkodásnak létfeltételei, ma már nem jövedelmeznek, hanem kárral dolgoznak. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) A gazdasági szeszfőzdéknek száma a szeszadótörvény életbelépte óta csökkent, s a középbirtokos, a ki egy pár évvel ezelőtt birtoka után meg tudott élni, ma önhibáján kívül a tönk szélén áll. (Úgy van! a baloldalon.) S van a dolognak egy politikai oldala is. A viszonyok ismeretén alapuló bitem az, hogy minden tönkrement középbirtokossal kidől a felvidéki magyarságnak egy-egy oszlopa. (Úgy van! a baloldalon.) Fokozza a bajt és súlyosbítja a viszonyokat a ragadós tüdőlob és az irtás körüli eljárás lassú volta, mondhatnám, rendszertelensége. Például a fennálló szabályok értelmében a fertőzött istállók dezinficziálandók, de egy miniszteri rendelet értelmében a dezinficziálás csak állami állatorvos által hajtható végre, s ez állatorvosok az irtással, a tüdőlob konstatálásával el lévén foglalva, igen gyakran megesik, hogy az irtás után a dezinficziálás csak 50 — 60 nap múlva hajtatik végre. Ezen hosjszú idő alatt a szegény nép legszükségesebb életszükségíeti czikkétől, a tejtől meg van fosztva, a kisajátított marháért kapott összeg egy részét élelmi czikkek beszerzésére fordítja, és a mire marhát vehetne, nincs, miből vegyen. El van rendelve, hogy a beteg marha lebunkózandó, de a gyanús, fertőzött marha ott marad, és a község zár alá véteti. Minderről jelentés tétetik a minisztériumnak; ez pedig vagy elrendeli a becslést, a kisajátítást, vagy nem, de a becslés elrendelésének esetében is ott marad a fertőzött, a gyanús marha, a míg egy vasúti kocsirakomány nem jön össze, a mikor azután az elvitetik. Továbbá el van rendelve, hogy azon községek marhaállománya, a melyeknek egy-két udvarában a baj, a ragadós tüdőlob konstatáltatott, a szomszéd község határát át r.em lépheti. Ez a Felvidéken, különösen pedig Árvamegyében keresztül nem vihető, mert az egész megye területén nincsen község, mely legelőjének csekély voltánál fogva képes volna összes szarvasmarha-állományát a község határában legeltetni, és így, ha szarvasmarha-állományának egy részét a lakosság a havasi legelőre nem küldheti, hanem istállóban kénytelen azt tartani, akkor a takarmányt hamar felemészti, s így nem telel ki. Meg van hagyva, — g ezt mellesleg jegyzem meg, — hogy azon községek által, melyeken keresztül a fertőzött és kisajátított marha hajtatik, minden ilyen marhaszállítmány után a község határában levő útról a por lesöprendő, de arról, hogy ha esik, mi történjék a sárral, és száraz időben mi történjék a porral, mely az út melletti legelőre száll, melyen a község marhája legel, semmit sem szól a rendelet. A t. miniszter úr szükségesnek látta elrendelni, hogy a fertőzött vidéken Árvamegye öszszes szarvasmarha-állománya, mely körülbelül 50.000 darabra tehető, lebélyegeztessék. Ez, t. ház, azt bizonyítja, hogy e bélyegzett 50.000 szarvasmarha tenyésztésre nem való, minélfogva féláron alú! adható el a mészárosnak. Ez válságossá teszi a helyzetet, mert köztudomású, hogy a Felvidék igen számos községének a szarvasmarha-eladás egyedüli keresetforrása, melytől most a vidék hosszú időn át meg van fosztva. Mindez nemcsak ösztönzi, hanem kényszeríti a lakosságot, hogy kivándoroljon, koldusbottal a kezében. Elismerem, hogy minden honpolgárnak vannak kötelességei az állam iránt, de az államnak is vannak kötelességei polgárai iránt. A földmívelésügyi miniszter úr akkor teljesítené e