Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-395

170 395. országos ülés 1894. deczember 4-én, kedden. nyokra való tekintettel a néppel megismertetné. A minisztérium az 1890. évben népszerű szakmunkára pályázat kiírását elrendelte s az amerikai szőlőmívelést ismertető kézikönyvre 350 forintot, a homoki szőlőmívelés módozatainak gyakorlati ismertetésére 250 forint pályadíjat ki is tűzött, de hallomásom szerint ez^ ideig még egy ily munka sem jelent meg. Igen kívánatos volna.hogy a népiskolákban a gazdasági alapismeretek taníttassanak s minden községnél, a hol szőlészettel foglalkoznak, szőlőiskolák s községi szőlőtelepek állíttassanak fel. S végűi oda kellene hatni, hogy a szőlőszet szakközegei a szőlőművelésről a talajszükségleti viszonyoknak megfelelő egyöntetű eljárásban állapodnának meg s a népet ezen irányban oktatnák. Igen különös jelenségnek tartom hazánkban, hogy szőlőszeti kongresszusok még eddig nem tartattak, pedig a szellemi ismeretek s az egységes szőlőkultúra előmozdítására ennek jelentékeny haszna volna. Mindenesetre azonban gondoskodnia kellene a kormánynak arról, hogy a millénium alkalmából kongresszus tartassák. A szőlők regeneráeziója azonban csak akkor fog nagyobb lendületet venni, ha a szakértelem mellett a mód \s anyagi eszköz is megadatik arra nézve, hogy az új szőlőkultúra eszközöl hető legyen. Azok, a kik eddig szőlőmíveléssel foglalkoztak, — különösen kiemelendőnek tartom a tokajhegyaljai borvidéket,— egész vagyonukat nagyobbrészt szőlő képezte, ebből éltek s ennek jövedelméből tartották fenn családjaikat, s most már, hogy szőlőink teljesen elpusztultak, nem képesek a szőlők felújításával járó költséges munkálatokat saját erejükből eszközölni. A miniszteri jelentés maga is elismeri, hogy a szőlőmívelés migy és költséges munkát igényel. Első sorban a talajt rigoliroztatni kell, a mely munkálat Tokaj-Hegyalján egy holdon a kőelszikkasztással együtt köiűlbdűl 400—500 forintba belekerül; az ojtvány egy holdra csak 5.000 darabot véve fel 110 forintjával, 550 forintba, karó 125 forintba, a mi magában véve 1.175 forint. Hol van még ennek három-négy évi munkáltatási költsége, a befektetett összegnek évi kamatösszege, s az egyéb kiadás? De van a Tokaj-Hegy alján oly sziklás terűlet, hogy annak előkészítése egy forintba is kerül négyszögölenkint. Már most kérdem, hogy honnan vegye az a szegény tönkrement szőlősgazda a beépítéshez szükséges pénzt, s miből éljen addig, mig szőlőjéből jövedelemre tesz szert? Itt tehát gyökeresen kell a bajt orvosolni. Az e téren elkövetett mulasztás már is veszélyes érvágást képez a nemzet testén. (Úgy van! a baloldalon.) A volt földmívelésügyi miniszter úr a t. házban tartott beszédében maga is beismerte, hogy a hazai bankok szőlőszeti bank felállításába belemenni nem akarnak. Oda kell tehát hatni, hogy azok, a kik reászorulnak, kamatnélkűli előleget, kölesönöket kaphassanak a fillosera által tönkrement szőlőterűletek felújítására. Ausztriában 1891. október 12-én s 1892. évi márezius 28-án ily irányú törvények hozattak. Az állam ezáltal a szőlőszetnek fellendítését igen előmozdítaná; én több oly kisgazdát, lelkészt ismerek, a kiknek birtokuk az adandó kamatnélküli előlegekre kellő jelzálogi biztosítást fog nyújtani, s kik szívvel-lélekkel a szőlőművelésnek adnák magukat, ha ezen czélra ily segélyeket kaphatnának. Ezen segélyre csak a filloxera pusztítása által károsult szőlőbirtokosok tarthatnának igényt, ezek is csak annyiban, a mennyiben a szőlőterületek újjáépítésére önerejükből képesek nem volnának. A segélyezés csupán az elpusztult szőlőterületek nemesített bor- és csemegeszőlő-fajokkal újból való beépítése czéljából volna eszközlendő, mert ezen műveletnél vannak a legtöbb költségek, (Halljuk! Halljuk!) mert mig a homoktalajnál egy négyszögöl rigoliroztatása háromnégy krajczár, addig a hegyi szőlőknél egy négyszögöl rigoliroztatása 13 — 20 krajczár, s ehhez járulnak még a kövek elsülyesztetéf.ú költségei, a melyek legtöbb esetben még a rigoliroztatásnál is többre rúgnak, nemkülönben az ojtványok költséges előállítása, s lényeges ennél még az is, hogy a hegyi szőlők állíttassanak helyre, hogy a híres hegyi borok a nemzetközi világpiaca részére megtartassanak. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Jelen voltam a bécsi szőlőszeti kongresszuson, a hol a vitatkozás alkalmával a tokaji borokra nézve azon elismerő nyilatkozatokat tették maguk a külföldiek, hogy ezen borok nyitották meg a többi borok részére a vüágpiaczot. Ily borok, mint például a tokaj-hegyaljai borok, ezelőtt nemzeti kincset képeztek, s ezek jövőben való fentartása országos érdeket képez. Be kellene a munkálatok tervrajzát mutatni, s a teljesített munkához képest utaltatnék ki a kapott összeg az adóhivatalok útján, a mely azután tíz év múlva kamat nélkül visszafizetendő volna. Lehetne ilyen kölcsönöket egyes községek, szövetkezetek s egyleteknek is nyújtani, a kik erre nézve teljes biztosítékot nyújtani képesek. Okiratok, beadványok s bekebelezések bélyeg- s illetékmentesek volnának. Igen természetesen ez nem zárná ki, hogy egyesek ingyen szőlővessző-ojtványokat is nyer-