Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-394
162 394. országos ünés 1894. űeczeniber 3-án, hétfőn. Van azonban termelésünknek még egy nagy akadálya: a tőzsde az ő határidő-üzleteivel. Hiszen ma azok közt, a kik a tőzsdén gabonát adnak el, legkevesebben bírnak gabonával, és így könnyíí érdekcsoportoknak szövetkezni, a melyek azután csak papíron létező búzatömegek piaczra dobásával lenyomják az árakat a termelők rovására. A külföldi irodalom, a külföldi törvényhozás komolyan foglalkozik e kérdéssel, ideje tehát, hogy mi is foglalkozzunk vele, nemcsak közgazdasági, hanem közerkölcsiségi szempontból is. (Úgy van! Úgy van! halj"elől.) Mert hírlapok alapíttattak, a melyek tőzsdejátékra biztatják a közönséget, az ügynököknek egész raja járja be az országot, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) és a társadalom minden osztályába beférkőznek. Ma már hivatalnokok, papok, sőt a parasztok is a tőzsde aranyborjúja köré csoportosulnak, és természetesen, mert nem értenek hozzá, és mert a tíízhelytől távol vannak, egy pár kecsegtető nyereség után a tönkretették légióját szaporítják. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) T. ház! Bátor voltam közgazdaságunk legfőbb bajaira rámutatni; azt hiszem, hogy ha eddig hiba történt, az nem abban állt, hogy felfújták a dolgot, hanem inkább abban, hogy azt kicsinyelték, (Úgy van! balfelöl.) és ha Darányi Ignácz, t. képviselő árnak, midőn e kérdéssel az általános budgettárgyalás alkalmával foglalkozott, az az orvos jutott eszébe, a ki a legkisebb torokgyuladást is difteritisznek minősíti, hogy azután nagy legyen az ő érdeme a gyógyításban, én óva intek mindenkit azoktól az orvosoktól, a kik könnyelműen járnak el a betegekkel szemben, és az igazi difteritiszt is kis torokgyuladásnak minősítik, és a kellő gyógyszert nem alkalmazva, a beteget meghalni engedik. Nem rettent vissza engem Darányi t. képviselő úrnak az a jóslata, hogy ehhez a mozgalomhoz majd a reakczionáriusok és az antiszemiták fognak csatlakozni, és kompromittálni fogják azt. Minden mozgalomban vesznek részt olyanok is, a kik nem odavalók, és azt hiszem, hogy Darányi t. képviselő urat sem tartóztatta vissza az egyházpolitikai javaslatok megszavazásától az, hogy a szocziáldemokraták és anarchisták is pártolták azokat. Mi pártzsákmányt nem akarunk a dologból; vegye ki a maga részét a munkából a szabadelvű párt is, a kormány is, és biztosíthatom, hogy jól kiérdemelt babérjait nem fogjuk irigy kézzel megtépni. (Helyeslés balfelöl.) Én nem kívánok mindent a kormánytól, hiszen ez lehetetlenség lenne, vegyen részt e munkában a gazda, a társadalom, mindenki, és meg kell szűnnie annak a felfogásnak, hogy a földbirtok nem egyéb, mint a megélhetésnek legkönnyebb eszköze, hogy a lóhajtás gazdái qualifikáczió. Meg kell szűnnie annak, hogy a gazda csak otthon panaszkodik, és minden hatósági intézkedést kárhoztat; a megyei gazdasági egyesületek, a megyék és községek gyűlésein pedig, a hol saját érdekeiknek leghathatósabb megvédői lehetnének, hiányoznak. Tömőrtílniök kell nekik, mert a tehetetlenség éhenhalása még részvétre sem jogosít. (Helyeslés balfelöl.) Mielőtt beszédemet befejezném, a földmívelési miniszter úrhoz fordulok. (Halljuk!) Magyarország földmívelésügyi miniszterei eddig a jóakarat köveivel gyérebben vagy sűrűbben kirakott döczögős úton sétáltak, akármire volt szükség, ha még ágy meg voltak is győződve egyik-másik intézmény jóságáról, azt mondták: nincs pénz. Eddig a földmívelési tárcza nem a dédelgetett kedvencznek, hanem a mostoha gyermeknek a sorsában részesült; de most az a mostoha gyermek nagyon beteg; pénznek kell lennie. Magyarországon sokra nincs pénz, de kell lennie, legyen hát erre is. Nem kívánok a beteg számára nyalánkságokat, czifra csecsebecséket, hanem kívánok gyógyszereket és az elgyengülí testnek erősítő, egészséges táplálékot. (Helyeslés balfelöl.) Ha Magyarország földmívelési minisztere jó apja, gondos orvosa lesz a gyermeknek, a ki Magyarország fejlődését minden irányban figyelemmel kiséri, ha ki fogja terjeszteni figyelmét minden tárczára, és melegen érdeklődik a földmívelésügy iránt, a mint ezt tenni más jogos érdekek sérelme nélkül kötelessége, és ha ezt teszi, akkor feledhetetlen érdemeket fog magának Magyarország felvirágoztatása körül szerezni: de ha nem teszi, működését az utókor csak két szóval fogja jelezni: tudniillik, hogy Magyarország földmívelési miniszterévé lett és volt. (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Molnár Antal jegyző: Pap Géza! (Felkiáltások: Holnap! Holnap! Háromnegyed kettőre !) Elnök: Kivan a képviselő úr szólni ? Pap Géza: Kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy holnap mondjam el beszédemet. Elnök." A képviselő úr is kívánja, hogy beszédét holnap mondhassa el. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A képviselő úr holnap fogja elmondani beszédét. T. ház! Ma már a tanácskozást nem folytatjuk, Holnap reggel 10 órakor tartunk ülést; napirenden lesz a földmívelésügyi tárcza költségvetésének részletes tárgyalásának folytatása. A legközelebbi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítv ülést ezennel bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 40 pereskor.)
