Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-394

150 89á. országos ülés" 1894. űeczember 3-án, hétfőn. ezen közgazdasági válságnak szomorú, és ha nem gondolunk vele komolyan, maholnap orvosolhatatlan része. (Igás ! Úgy van t a bal- és szélső baloldalon.) Ügy látszik, hogy a kormány a gazdasági hitel czéljaira az utolsó időben mégis gondolt, legalább az utolsó napok azon eseménye, hogy egy gazdasági nagy bankot akar felállítani, erre látszik mutatni. Nem akarok ez alkalommal a bankalapítás kérdésére kiterjeszkedni, hiszen ma a részleteket, a melyek pedig főfontosságúak ily kérdéseknél, nem ismerjük. De azt hangsúlyozom már ez alkalommal, hogy ha ezen nagy banknak alapítása tisztán a fővárosi pénzintézetek bevonásával, s a vidéki egészséges pénzintézetek bevonása nélkül történik, hogy ha merkantil irányt fog követni a nélkül, hogy kizárólagos czélját, tudniillik a közgazdasági érdekek emelését és a közgazdaság mizériáinak megszüntetését tartja szem előtt: akkor e bank czélját elérni nem fogja. Ha a merkantil-rendszer, ez a dividendák rendszere, fog dominálni, úgy egyesek igényeit talán ki fogja e bank elégíteni, de az ország középbirtokosságának érdekeit ebimozdítani egyáltalán nem fogja. (Hely síét, balfelöl.) A gazdák hitelképességének em- lésével kapcsolatban van a gabonaárak hanyatlásának kérdése is. (Halljuk! Halljuk!) Igaz, és ezt tagadni nem lehet, hogy a világkereskedelem és a forgalom a gabnaárak alakulására befolyást szokott gyakorolni. De ha elfogadjuk a t. miniszterelnök úrnak azon nem régen hangoztatott állítását, hogy mi mindinkább közeledünk azon állapothoz, hogy terményeinket magunk fogyasztjuk el, akkor a világkereskedelemnek túlfontosságot tulajdonítani nem lehet. (Igaz/ Úgy van! balfelöl.) Ezen alacsony gabonaárak igenis Összefüggésben vannak leginkább azon intézkedésekkel, a melyeket a kormány ezen áraknak mesterséges benyomására az által tett, hogy a malmoknak az őrlési engedélyt megengedi, és ez által veszedelmes konkurrencziát csinál az ország gabonaterményeinek; ezen alacsony árak indokát látják azon helytelen szállítási díjakban, a melyek az ország egyes részeiben vannak, és melyek legmkább kitűnnek, ha azon irányt veszszük figyelembe, mely Ausztria és Fiume felé gravitál. Ezen gabonaárak alacsony volta alapját birja a vám- és kereskedelmi szerződésekben, a melyek az országra nézve valóságos csapást képeznek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Föladatunk tehát, t„ ház, minden teketória nélkül első sorban ezen igaztalan, jogtalan és törvény által nem indokolható őrlési engedély eltörlése. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Kötelességünkben áll a szállítási díjak helyesbítése, a helytelen vám- és kereskedelmi szerződések , revideálása, (Helyeslés a szélsőbalon.) és a menynyiben károsak, azok eltörlése (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és új, az ország közgadasági viszonyainak megfelelő vám- és kereskedelmi szerződések megalkotása. Nagyon természetes, hogy ezek mellett nem szabad megfeledkezni vidéki raktárak és gabonagyüjtők felállításáról sem, de ismét nem kereskedelmi, hanem közgazdasági alapon, mert, hogy mily eredményt mutatnak fel az előbbi alapon felállítottak, legjobban mutatja a főváros példája, a mit a t. kormány a vidéken ne kövessen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha a gabonaárak hanyatlá ának okait vizsgáljuk, nem lehet megfeledkezni a munkáskérdésről, a ki- és bevándorlás és a telepítés kérdéséről sem. (Halljuk ! Halljuk!) Nagyon szomorú dolog, t. ház, midőn azt látjuk, hogy oly individiuuiok, a kiknek sem anyagi, sem erkölcsi alapjuk nincsen, a kikről nem tudják, honnan, hova és miért jámak-kelnek, elözönlik az ország felső részeit oly módon, hogy az ottani őslakók velők szemben már védekezni nem tudnak, és oly helyzetet teremtenek ott, hogy maholnap a felső vidék viszonyain többé segíteni nem lehet, ugyanakkor azt látjuk, hogy az ország egészséges, erőteljes népének miiy nagy százaléka vándorol ki a külföldre. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Hiába mondta tavaly Sztáray t. képviselőtársam, hogy ebben haszon-tőke is van, mert ezek keresnek, takarékos népek, mert az országnak nemcsak tőkére, hanem egészséges munkáskézre van leginkább szüksége. így tehát, ha a lakosság arányát a szerint, a mint túlnépes, vagy gyenge népességű, helyesen megosztani akarjuk, az egyenetlenséget megszüntetni, és levezető csatornákat kell alakítani, és mert ez a czél, épen ezért szólok a telepítési kérdésről és a munkáskérdés helyes megoldásáról is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiába megy a t. földmívelésügyi miniszter úr Hódmező-Vásárhelyre, . . . Márkus József: Szívesen látjuk! MÜlek Lajos: . . . Meg vagyok róla győződve a magyar vendégszeretet alapján. Hiába megy oda a t. miniszter úr idegen név alatt, mert nem ott van a mezőgazdasági válság helye és a mnnkáskérdés. Ez az egésa Alföldön megvan. (Egy hang a szélső baloldalon: Az egész országban!) Igenis, az e^ész országban. Azzal, t. ház, nem oldjuk meg a kérdést, ha valaki oda megy Szelestei név alatt, hanem ellenkezőleg, ha a miniszter úr a maga nevében, a maga hatalmával, a maga erkölcsi és anyagi súlyával megy oda, és értekezik a néppel, és ezen értekezésének eredményét javaslatok alakjában itt a házban láthatjuk, melyek a munkáskérdés