Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-393

393. országos ülés 1894. < -Nem- tudom, hogy mi a t. kormány szándéka, hanem annyiról biztosíthatom a t. házát és a t. kormányt is, hogy így, ezekkel az eszközökkel tovább ezt az ügyet megvédeni nem lehet. De tovább megyek, mert azt mondom, hogy elveszítjük egész Európa előtt a mi államiságunkba és nemzetiségünkbe vetett hitet, kompromittáljuk magunkat És ezt rendkívül veszélyesnek tartanám, mert azután, ha elveszett a nemzeti hitel, azt rendkívül nehéz ismét visszaszerezni. De másrészről mindazok, a kik ebben az ügyben buzgólkodnak, azok a lelkes emberek ott a megyékben, és azután itt azok, a kik a fővárosi sajtóban, de a külföldi közvélemény előtt is a magyar állameszmét megvédik, mindezek utoljára kell, hogy kétségbe essenek, és látva azt, hogy tevékenységük nem vezet ezélra, hogy ők mindig csak támadtatnak, cselekményeik pedig abszolúte semmi visszhangra nem találnak a kormánynál, fel fogják adni ezt a barczot, és többek közt a magam csekélysége is. Mert lehetetlenség lesz Európában ezen áradat ellen küzdeni, és tényleg sikerülni fog az, mire az egész oláh akczió czéloz, hogy európai kérdés vettessék fel, a mely európai kérdés azután Európa areopagusa által lesz eldöntve, nem mondom, hogy ma, hanem jövőben. Mert tudjuk, hogy a politika változik, és egy kedvező szél alkalmával tényleg európai kérdéssé fog ez a most még belügyi kérdés válni. Só't ezt a veszedelmet nemcsak hogy a jövőben látom, hanem azt mondom, hogy a veszély már itt van, és a t. kormánynak tiszteletteljesen mondom, hogy idáig, és ne tovább. Ha ezt a dolgot tovább is tűri a kormány, ós továbbá is ily semmi eszközzel, és ily palliativ eszközökkel fog küzdeni,, akkor biztosíthatom, ez a meggyőződésem, hogy a nemzetiségi áramlat el fog sodorni bennünket. Ezen hazafiúi aggályoktól vezéreltetve, nemcsak a magam, hanem hiszem, hogy igen sok képviselőtársamnak, sőt igen sokaknak az országban aggályait fejezem ki azzal, midőn a t. kormányhoz interpellácziót intézek, a melyre kérem a t. kormánynak mielőbbi válaszát. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláczió így hangzik : (Olvassa) »1. Van-e tudomása a t. belügyminiszter úrnak a folyó hó 28-án Nagy-Szebenben megtartott »román választók« gyűléséről, illetve az ott hozott határozatokról? 2. Van-e tudomása a t. belügyminiszter urnak, hogy e határozatok 6-ik pontja szerint egy, az országban lakó összes nemzetiségekből összehívandó kongresszus megtartása czéioztatik ?• 3. Van-e tudomása a t. belügyminiszter úrnak, hogy az úgynevezett román érdekek képízemljer 1-én, szombaton. \4t\ viseletére egy titkos bizottság választatott Nagyszebenben, melynek különös feladatát képezi a magyarországi oláhság és a külföld között az összeköttetéseket fentartani és ápolni? 4. Mindezen tényekkel szemben mi a t. belügyminiszter úrnak a véleménye, illetve: mit szándékozik tenni, hogy végre-valahára a magyar állampolgárok nyugalma és békéje megóvassék a nemzetiségi izgalmaktól ?« (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kívánja-e a t. ház, hogy az interpelláczió még egyszer felolvastassák? (Nem!) A belügyminiszter úr kíván szólni. hieronymi Károly belügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk!Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy Pázmándy képviselő úr interpellácziója folytán néhány szót mondjak. (Halljuk ! Halljuk!) Magára az interpelláczióra érdemleges válaszomat most nem adhatom meg, mert azokról a tényekről, melyeket mint ilyeneket, az interpelláló képviselő úr felemlített, van ugyan nekem is tudomásom a hírlapokból, de hivatalos értesülésem azokról nincs, mert daczára annak, hogy még a gyűlés megtartása előtt megtettem az intézkedést, hogy annak lefolyásáról írásbeli részletes jelentést kapjak, az eddig més; nem érkezett hozzám. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon : No ez szép adminisztráczó!) Thaly Kálmán: A debreczeni dolgot hamar megtudták! (Zaj.) Elnök (Csenget.) Csendet kérek! Hieronymi Károly belügyminiszter: Bocsánatot kérek, hiszen ma deczember elseje van, a gyűlés pedig november 28-án volt. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Hit nincs távirati összeköttetés?!) Árról csak nem tehetek, t. ház, hogy a jelentést eddig még nem kaptam meg. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát a főispán mire való?) Ismétlem tehát: most nem adhatok érdemleges választ az interpelláczióra, mert csak a hírlapokból van tudomásom a tényekről, és az írásbeli jelentés, a mely jelezve van, még nem érkezett meg. (Zaj a szélsőbalon.) Kijelentem, t. ház, hogy a mennyiben azok a közegek, a kik meghagyásomból azon a gyűlésen jelen voltak, és a kiknek szigorú utasításuk volt maguktartására nézve, ezen utasításhoz nem tartották volna magukat, és e tekintetben hivatalos kötelességüket nem teljesítették volna, teljes szigorral fogok irányukban eljárni. (Egy hang a szélső baloldalon: Sokszor hallottunk már ilyet!) Majd meg méltóztatnak látni. Egyébiránt, t. ház, az interpelláló képviselő úr kifogásolta azt, hogy a nagyszebeni polgármester voltjelen a gyűlésen. ÉnNagy-Szebenben