Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-393
393. országos ülés 1894. deczember 1-én, szombaton. 139 úr—Lenoir állítása szerint — bizonyos érdekkörök kontrakarirozása folytán mai napig sem tett semmiféle intézkedést, hogy ott a vízjog törvényeinek megfelelő állapot létesíttessék. Én, t. ház, szívesen tudomásul veszem a miniszter űr válaszát abban a tekintetben is, hogy saját felfogása szerint is, — mint azt különben már interpelláczióm megtételekor jeleztem, — egy véleményen van velem, hogyha akadna Magyarországon egy ember, a ki ily hazaáruló feltételeket egy szerződésbe felvenne, az semmi körülmények között nem számíthatna arra, hogy ily intézkedés jogsegélyben részesüljön. Ez volt czélja interpellációmnak, ezzel kapcsolatban a jelenlevő földmívelésügyi miniszter urat, kinek e levelet rendelkezésére bocsátom, felkérem, hasson közre, hogy ilyen állapotok, melyek egy idegen ajkú, de magyar állampolgárt arra kényszerítettek, hogy idegen államnak ajándékozzon egy nagy fürdőt, többé elő ne forduljon, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! A tényállás felvilágosítására még azt az egyet meg kell jegyeznem, hogy még mielőtt az illető ezen kétségkívül derék alapítványt tette, több ottani megyei birtokost megkínált a fürdő átvételével, sőt megkínálta az ottani bankot is. De minthogy ezek drágának tartották, mint hozzám intézett levelében írja, munkás életét azzal akarta befejezni, hogy minden nemzet- és valláskülönbség nélküli czélra: árva gyermekek számára tesz alapítványt. Ez az, t. ház, a mit már az illető érdekében is megjegyezni szükségesnek tartottam. (Helyeslés.) Elnök: Az a kérdés, t. ház, méltóztatnak-e tudomásul venni a választ, vagy nem. (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az interpelláló úr is tudomásul vévén a választ, azt a ház szintén tudomásul veszi. Következik Pázmándy Dénes t. képviselő úrnak az ülés elején bejelentett interpellácziójának előterjesztése. Pázmándy Dénes: T. képviselőház! Bocsánatot kérek a t. háztól, ha csak pár nappal azok után, a mik itt a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalásakor elmondattak, most ismét kénytelen vagyok a t. ház türelmét egy ilyen nemzetiségi kérdés fölvetésével fárasztani. Azonban a körülmények olyanok, t. ház, hogy lehetetlen elő nem hoznom ismét azon tényeket, melyek csak a múlt napokban arról tanúskodtak, hogy nemzetiségeink, legalább azok egyike, a román, egyáltalában nem akar nyugodalmat, békét a lakosság közt, hanem szüntelen és fokozottabb mértékben izgalmat kelt. A legújabb tény, t. ház, az, hogy a múlt hó 28-án Nagy-Szeben városában román nemzeti gyűlés tartatott, melyen a magyarellenes szellemnek kitöréseivel találkoztunk, sőt a mi több, már kézzelfogható tényét láttuk annak, hogy itt egy nagyobb mérvű akczió, hogy úgymondjam, egy, a haza és a magyar nemzet elleni hadjáratnak nem megindítása, — mert már rég megindíttatott, — de folytatása, fokozott mérvben való folytatása szándékoltatik. Ezek előtt szemet nem lehet hunyni, és szükséges, hogy ez nemcsak a t. háznak, de a kormánynak is fokozott figyelmét felköltse. Mert, t. ház, mi történt műit hó 28-án Nagy-Szebenben ? Összejött mintegy ezer román nemzetiségű polgár, mindazon megyékből, városokból, helységekből, a hol románok laknak; azok ott úgyszólván megyék és városok szerint voltak gruppirozva, és román nemzeti gyűléssé alakultak, assemblée nationale-lá; határozatokat hoztak, még pedig olyanokat, a melyeknek minden egyes pontja bizonyos tekintetekben egy, a magyar nemzetnek odavetett keztytí. (Igaz! Úgy van! a szélső halol'.híov.) Ezen határozatokat részletesen felhozni nem akarom, csak egyesekre hjvom fel a t. kormány és [a t. ház figyelmét. (Halljuk Halljuk!) Az elsőben kimondatik, hogy a román nemzet politikai és nemzeti megtámadhatatlan jogainak tudatával elutasítja azon feltevést, hogy ő meghajolva, létét és politikai működését a kormány határozatától függővé tegye. Ez egy valóságos hadüzenés, . . . Polónyi Géza: Renitenczia! Pázmándy Dénes: • . • illetőleg renitenczia, mert hiszen a kormány tényei alkotmányos államban a törvényhozás folyományai; ez tehát egy tisztán felforgató elmélet, a melylyel kinyilatkoztatják, hogy ők politikai jogaikat, működésüket, tendencziáikat illetőleg sem a kormány, sem az alkotmány, sem a törvény előtt meg nem hajolnak. A második pontban kimondatik, hogy azon programm megvalósítására, mely az 188Í. év május 12-én hozatott Nagy-Szebenben, a román nemzeti párt harezolni fog a jövőben is minden úton és eszközzel. Ez ismét akczentuálja azt, hogy terveik kivitelében egyáltalán semmi által nem engedik magukat elriasztani, s így megy ez tovább; de én csak a 6-ik pontot akarom kiemelni, mint a mely azon programm egyik tárgyát képezi; abban pedig kimondatik, hogy az összes nemzetiségekkel magukat szolidárisakká vallják, hogy a nemzetiségi kérdések, és a kölcsönös jogoknak megóvására és biztosítására nemzetiségi kongresszust fognak összehívni Magyarországon. Tehát már nem csupán az oláh nemzetiségre, hanem általában a szerbekre, tótokra s nem tudom kikre számítanak. Ezek után a nyolczadik pontban azt mondis f
