Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

Í; 388. országos ülés 189á. november 26-án, hétfőn. rium ügykörébe tartozó, és azért e tárcza költségvetésének általános tárgyalásánál megvitatandó, többször megsürgetett fontos kérdés, és e kérdés megoldásának siettetése. Már rég folyamatban vannak az előkészületek Bajánál a Duna áthidalására és a bajabáttaszéki vasút kiépítésére nézve; hogy mi okon, nem tudom, de máig sem juthatott e fontos kérdés a megvalósulás stádiumába. Mindkét vasút, a melyek összekötendők volnának, végpont. Egyik a Duna jobb, a másik annak balpartján. Csak 15 kilométer terület és ebben a Duna képez köztük választó vonalat. Ezen tökéletlenségében sok czélja egyiknek sincs, nagy értéket egyik sem képvisel. És ezt valamennyien érezzük, de a geográfiai helyzet ismertetői, a vasúti térképek szerkesztői leginkább érzik e visszásságban nyilvánuló gyengeségünket, s azért mnnkáikban és térképeiken most már jobbára kitüntetik ez összeköttetést, nehogy szakértő és laikus elítéltetésének szolgáltassák ki vasúti politikánkat. Azóta, a mióta ezen előmunkálatok folynak, Budapest és Bécs között már három hidat építettek: az esztergomit, a komáromit és a pozsonyit, míg ugyanekkora területen Budapesttől Újvidékig, az ország legtermékenyebb része által határolt Dunán egyetlenegy hid sincs. Budapesten a széles medríí Dunán bárom mestermüvü hid tartja fenn jobb- ésba Ipart között a gyalog-, kocsi- és vasúti összeköttetést. A székes főváros gyors fejlődése által még két hid építését látják szükségesnek és indokoltnak. Bécsben összesen öt állandó mfí hidalja át a Duna-csatorna szíík medrét. Nem volnék jó magyar, ha eszembe jutna Budapest amerikai arányú emelkedését megirigyelni és nagyméretű intézményei rohamos megalkotásának támogatását bárkinek szemére hányni. De ne csak az ország szívében legyen erő és vérbőség, mikor most már a főváros érdekeinek veszélyeztetése nélkül az államtest sorvadó egyéb tagjainak arányos, egészséges, fokozatos fejlődését is előmozdíthatjuk. Nem parcziális, nem helyi érdek tehát, nem Baja város érdeke, önzése, panasza, kérelme, óhaja teszi kötelességemmé a felszólalást, ámbár ez a város is, a mely Bácskában évszázadokon át teljesített kulturmissziót, és végez ma is művelődési és nemzeti szolgálatokat, a melysiek népe czivilizált, munkás és békeszerető, és más bűne nincs, mint hogy a különböző irányban épült vasutak elterelték onnan szubsziszteneziájának forrását, deczentralizálták kereskedelmét, jobb sorsot érdemel. Nem is a jobbparton közvetlenül érintett Báttaszék vagy Tolna vármegye érdeke ez pusztán, ámbár a megélhetés feltételeiből Tolnában is annyit elvitt a filloxera, hogy nagyon rájuk férne, ha közlekedési eszközökhöz jutnának, és nekik hegyi termékeik kiaknázása és könnyebb értékesítése lehetővé tétetnék. A kőszegény Bácska és Bánát pedig e termékeknek kitűnő piaczxxl szolgálhatnának. (Igazi) Nemcsak egész Tolna és a Dunántúl nagy része, nemcsak Baja és Báesmegye és a gazdag Alföld érdeke, országos érdek e vasút kiépítése, (Igazi Ügy van l) kereskedelempolitikai és stratégiai szempontból azon egyszerű oknál fogva, mert legközelebbi úton vezet a tengerhez és tengeri kereskedelemhez. Sőt meggyőződésem, hogy ezáltal mezőgazdasági bajaink orvoslása felé is egy nagy lépést teszünk előre. Ha financziális akadályok álltak volna addig az építés útjában, azokat a pénzügyminiszter úr szerencsés keze, elismert zsenialitása és a mit első helyen kellett volna említenem, az ország áldozatkészsége immár elhárították. De itt tulaj donképen nem áldozatról, hanem hasznos befektetésről van szó, a mely, mint azt a baja-szabadkai vonalrész igazolja, mely az érdekelt 400.000 forint fond perdu hozzájárulását is az építési költségek kamatozó tőkéjébe számítva, az államvasutak legjövedelmezőbbikének egyike elmarad hatlanúl bő gyümölcsöt fog teremni. Engedje meg azért a tisztelt ház, hogy a kereskedelemügyi miniszter urat arra kérjem, hogy e hid és vasút építését gondja, gondoskodása, figyelme és ügyszeretete tárgyává tenni és előállítási költségeinek legalább részbeni fedezéséről az 1896. évi költségelőirányzatban provideálni szíveskedjék. A költségvetést, mint a miniszter úr kereskedelmi és általában közgazdasági sikereinek kétségtelen bizonyítékát, és jövő haladásunk nélktílözhetlen eszközét és biztosítékát örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Papp Elek jegyző: Endrey Gyula! Endrey Gyula: T. ház! A kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalásánál első sorban elvi szempontból tartozom azon kijelentéssel, hogy pártunk ezen tárczának költségvetését nem szavazza meg, mert a t. kormánynak kereskedelmi politikáját Magyarország állami önállóságával összeegyeztethetőnek nem tartja. De nem szavazza meg, t. ház, a 48-as és függetlenségi párt a költségvetést azért sem, mert a kormánynak kereskedelmi politikája nemcsak állami önállóságunkat sérti, de legfontosabb közgazdasági érdekeinket is megtámadja, és e tekintetben hiába mutat 'a t. előadó úr a költségvetés egyes ágazatainál a fényes számbeli eredményekre: azok nem* kápráztatják el a tiäztán látó hazai közvélemény szemét, mert Magyarországon tudja és érzi mindenki, legalább tudnia