Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-393

398. országos ülés 1894. deczenAer 1-én, szombaton. 119 javaslatok tárgyalása iránt is, a melyek a főrendiházban hosszasabb ideig nem tárgyaltattak, annak ok hogy akkor nem volt előttünk egy szintén siralomházba helyezett kabinet, (Nagy derültség halfelöl.) melynek halála napját csak azért nem határozták meg, mert nem tudják még, hogy melyik temetőbe temessék el. (Derültség balfelöl.) Minthogy pedig egy felekezetet sem akarnak megsérteni azzal, hogy az ő temetőiébe ássák, tehát a felekezetnélküliség temetőjébe fogják elhantolni. (Élénk tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Csak annyit, óhajtok, t. ház, megjegyezni, hogy mindenki a saját türelmetlenségére nézve azon okokat adja elő, a melyeket ő elmondandóknak tart. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr lágyszívűségét, azt a lágyszívfíségét hozta fel, a mely nem akarja, hogy azok a törvényjavaslatok sokáig a siralomházban legyenek. Ez a nemesszívűség vezette azonban őt akkor is, mikor azokat már itt akarta volna előzetesen eltemetni. (Élénk derültség jobb felöl.) T. képviselőtársamnak második türelmetlensége az, hogy nem tudja kíváncsiságát fékezni az iránt, hogy a jelen kabinetet hová fogják eltemetni, mert ő azzal, hogy el fogják temetni, már megvigasztalta magát. (Derültség jobbfelöl.) De, t. ház, ha e vigasztalása nem volna meg, akkor látnánk még e*ak igazán toporzékoló türelmetlenséget. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Legyen tehát szabad t. képviselőtársamat megnyugtatni az iránt, (Halljuk! Halljuk!) hogy bármi sorsa lesz is e kabinetnek, jövendölésekbe bocsátkozni már a csalódás miatt is veszedelmes és haszonnélküli is. (Úgy van! jobbfelöl.) Egy dolog azonban bizonyos, (Halljuk! Halljuk!) s ez az, hogy azok a szabadelvű eszmék, a melyek azokban a törvényjavaslatokban le vannak fektetve, nem fognak a sirban maradni, hanem előbb-utóbb diadalmaskodnak. (Élénk helyeslés és taps jőbbfelnl. Zaj a szélsőbalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Napirend előtti felszólalás határozat hozatal tárgyát nem képezhetvén, áttérünk a napirendre. Következik tehát: »A Budapest fő- és székváros területén létesítendő magyar vígszínház részére 200.000 frt kamatnélkűii államkölcsön engedélyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 689, 725, 726) részletes tárgyalása. Perczel Béni jegyző (olvassa a csímet). Elnök: Kíván valaki a czímhez szólani ? Senki sem ? Akkor az elfogadtatik. Perczel Béni jegyző (olvassa az 1. §-t). Elnök: Az 1. §-hoz Berzeviczy Albert t. képviselő úr kíván szólani. Berzeviczy Albert: T. ház! Már az álta lános vitában jeleztem, hogy az 1. §-hoz egy módosítást szándékozom benyújtani abból a czélfaól, hogy magában a törvényjavaslat szövegében mondassák ki az, hogy ötvennél több nem magyar nyelvíí szini előadás a létesítendő vígszínházban nem tartható. (Halljuk! Halljuk!) E módosításom előterjesztésénél előttem is az a szándék lebeg, a melyet, gondolom, Polónyi Géza és Pázrníndy Dénes képviselőtársaim a tegnapi napon kifejeztek, hogy tudniillik (Halljuk! Halljuk!) ez az ötven nem magyar nyelvíí szini előadás ne egyfolytában legyen megtartható, hanem ezek, mint rövidebb vendégszereplések, időközönkint. (Helyeslés jobbfelöl.) Megvallom azonban, hogy ennek meghatározásánál a precziz kifejezéseket a törvényszövegébe nagyon nehéznek tartom felvenni, mert vagy hézagosan határozzuk meg azt, és ekkor félremagyarázásoknak, esetleg kijátszásoknak is tért nyitunk, vagy nagyon is a részletekbe mélyedünk, mert ekkor meg kellene azt is mondani, hogy egyfolytában mennyi súui előadás tartható, hogy egyik és a másik vendégszereplés közt miiyen intervallumnak kellene lefolynia, továbbá bizonyos biztosítékokat kellene beleiktatnunk a helyes végrehajtásra nézve. Szóval mindez oly messze, oly részletes diszpozicziókra vezetne, minők nézetem szerint a törvényszerkesztés helyes elvei szerint egy törvényben helyt nem foglalhatnak. (Úgy van! jobbfelöl.) Én ennek folytán e kérdés megoldásának a legegyszerűbb és leghelyesebb módját abban látom, ha a javaslatban kimondatnék az, hogy minden ily nem magyar nyelvű színi előadás megtartásához belügyminiszteri engedély szükséges. (Helyeslés jobbfelöl.) így a belügyminiszternek feladatát fogja képezni a törvényhozás kifejezett intencziójához képest gondoskodni arról, hogy először csakis a nemesebb müízlésnek megfelelő idegen nyelvű szini előadások tartassanak egyáltalán, és másodszor, hogy az ilyen szini előadások csakugyan a rövidebb vendégszereplések jellegével bírjanak, és ne legyenek egyfolytában hosszabb ideig tarthatók, hogy tehát minden ilyen vendégszereplést ismét a magyar előadásoknak egy hosszabb sora kövesse. Az ily rendelkezés felvételének még az az előnye is volna, hogy így azután az intézkedés hatályának a biztosításáról sem szükséges tovább gondoskodnunk, mert minden előadás csak belügyminiszteri engedélylyel lévén tartható, ha a belügyminiszter agy előadásra engedélyt nem adott, magától értetik, hogy az ő rendőri hatalmánál fogva ezt az előadást meg is tilthatja. (Úgy van! jobbfelöl.) Bátor leszek tehát az ezen nézetem értelmében szövegezett módosítást felolvasni. (Hall' juk! Olvassa.) »A törvényjavaslat 1 §-ának vé-