Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-371

92 371. országos ülés 189é. október 19-én, pénteken. választották mások is, Irányi Dániel is, a ki ennek az ügynek évtizedeken át fáradhatatlan bajnoka Volt, kettéválasztotta a kérdést Apponyi gr. képviselő ur fis, és nem akarta, hogy összezavartassék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Május 24-én tartott beszédében, (Halljuk! Halljuk!) midőn bizonyos nagyobb követelések ellenében védte a határozati javaslatot, azt mondja: (Halljuk! Halljuk !) »Neni szükséges, hogy mi bármely idegen állam intézményeit egyszerűen átvegyük, nem szükséges, hogy az összes történelmi hagyományokkal, fejleményekkel szakítsunk. Az egyéni lelkiismeret teljes szabadsága más, és más e szabadság alapján vallási testületekké való tömörülésnek az az ellenőrzése, a melyről az állam lenem mondhat teljesen,sehol legkevésbbé nálunk.« Úgy van! Ügy van! a szélső bal-és a jobboldalon.) Én tehát az elsővel foglalkozom, az egyéni joggal, a vallás- és lelkiismereti szabadsággal, a melyet Horánszky t. képviselő úr határozati javaslata, úgy, a mint annak értelme meg van magyarázva, megtámad és megtagad. Majd azután beszédem többi részében fogok arra a szempontra rátérni, a melyet Ugron képviselő úr és mások felállítottak, hogy a II. fejezet, tudniillik a vallástestületek közjogi helyzete és az államnak erre vonatkozó viszonya és felügyelete eléggé szabadelvű-e, helyes-e, vagy sem? T. ház! A határozati javaslattal szemben is ki kell jelentenem, hogy mint minden őszinte állásfoglalással szemben, bizonyos komolysággal, sőt azt mondom, bizonyos tisztelettel viseltetem irányában. De akkor kívánom a nyílt fellépést, kívánom a nyílt szakítást: hogy ne formáljon igényt arra, hogy a mi annyi éven át sürgettetett azon párt részéről is, a mit, midőn a maga abszolút követelményeiben felállíttatott, ott fentartás nélkül pártoltak, most azt a maga megvalósításában, mint államveszélyt akarja előtüntetni. (Helyeslés jobb felől.) Az is őszinte álláspont, a mely azt mondja: az állami felekezeti kényszer a lelkiismereti szabadság megszorítása, de ezt a salus reipublicae kívánja. Ez állásponton tisztességgel, meggyőződéssel meg lehet állani, de akkor jelentsék ki, hogy ez nyílt szakítás a lelkiismereti szabadság követelésével, nyílt szakítás azokkal az általános elvekkel, a mik ott éveken át hirdetve voltak. (Élénk helyeslés a jobbról. Ellenmondás balfelöl) Meszlény Lajos: Ott mindenre rámondják, hogy úgy van! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Vizsgáljuk meg csak, t. ház, miben áll ez a dolog. Hogy áll a mai jogrendszer? Ma úgy áll a dolog, hogy van állami felekezeti kényszer; mindenki kénytelen a bevett vallásfelekezetek valainelyikéhez tartozni. Ez a jogi állapot; sza^ had kilépés nincs, csak a bevett felekezetek egyikébe való átlépés szabadsága van meg. Már pedig, uraim, nem vallás- és lelkiismereti szabadság, ha én arra vagyok kényszerítve, hogy egy felekezet jogi kötelékében maradjak, melynek tanait nem vallom, egyházi szakramentumaiban és életében részt nem veszek, a melytől idegenkedem, vagy talán gyűlölettel fordulok el, a melynek tanai, szabályai szerint nem élek, de még is kényszerít az állam, hogy vagy hozzátartozzam ahhoz, vagy lépjek he egy más felekezetbe, melyre nézve esetleg ugyanezen az állásponton vagyok. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az nem vallás- és lelkiismereti szabadság, ha az állampolgár abban a jogi kényszerhelyzetben van, hogy vagy tartozzék egy felekezethez, melytől jaz, előadott módon idegenkedik, vagy lépjen be íegy más felekezetbe, melytől szintén az előadott módon idegenkedik. Pedig az az álláspont, a melyen it. képviselőtársam határozati javaslata áll, a mely kilépést nem ismer, csak valamely bevett, vagy törvényesen elismert felekezetbe való átlépéssel összekötött kilépést, ez lényegében nem egyéb, mint az eddigi felekezeti kényszer fentartása. (Élénk helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: Az álláspont van meghamisítva. (Zaj.) Szilágyi Dezső igazságügy miniszter: Az álláspont van meghamisítva? Hiszen én azt gondolom, hogy nagy baj az, ha az álláspont fel van ismerye. (Nagy derültség és. tetszés jobb felől. Közbekiáltások bal felöl és a szélső baloldalon.) Én nem azt mondom, t. ház, hogy rossz Vagy erkölcstelen álláspont ez; én csak azt mondom, hogy ez az igazi jellemzése, ez az igazi tartalma annak az álláspontnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, nem elég ezt világosan odaállítani, hanem meg kell vizsgálnunk azokat az okokat, melyek alap ián ez az álláspont, mint az állam üdve és fennállása, a salus reipublicae érdekében követendő és egyedül ajánlatos, állíttatik oda. Hogy tartalmilag, vagy — a mint Apponyi t. képviselő úr magát kifejezte, bár nem helyesen, elméletileg — mi foglaltatik a lelkiismereti szabadság elvében, arról — gondolom — nincs vita közöttünk. De egyre nézve van, tudniillik arra, hogy még mindig makacsul úgy állítják oda ezt, hogy a kilépésnek szabadsága, ez az egyéni jog, puszta elméleti követelmény, a melyet valódi tények és tényleges szükségek nem igazolnak és nem is kívánnak meg. Ugyan nézzük meg, t. ház, hogy áll a dolog. Mindenki tudja, és ebben nincs különbség köztünk, hogy állami kényszerrel, a hozzátartozás dekretálásával tulajdonkép tényeket megszüntetni nem lehet.