Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-371

SÍ; 371. országos ülés 1894. október 19-én, pénteken. annyira nem, mint a hogy megfordítva nem áll a tétel. Kérdem: nem képzelhető oly emberi elme és oly emberi szív, amely felül tudjon emelkedni minden felekezeti czivakodás fölé s oda tudja állítani morálját és törekvését igazán a való jónak és igaznak szolgálatába? Es ha igaz, hogy egyedül a vallásosság az, a mi biztosítja az erkölcs ferimara dását

; akkor én önökhöz fordulok, a kik azt folyton hánytorgatjäk, hogy miféle vallásosságot ajánlanak: a római katholikust, vagy a helvét hitvallásút, vagy az ágostai, vagy a görög hitvallásút? Hiszen, a mióta kivetkőztették a tiszta emberszeret tanát az ő egész felekezetnélkűli tisztaságából, azóta szakadt az emberiség felekezetekre és azóta folyik a viszály, a harcz, az egyenetlenség. (Úgy van! Úgy van! jóbbfélől.) Dobálóznak erkölcscsel és vallással; (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl. Zaj.) majd én rá fogok tapintani a bajok elevenére. (Mozgás.) Thaly Kálmán*. Nem tudja a kereszténység • történetét! (Halljuk! Halljuk!) Herman Ottó: És ha önök elitélik a felekezetnéikűliséget, melyről ki lehet mutatni, hogy az emberiség legjobbjai tartoztak hozzá, azért, mert nem felekezet szerint válogatták meg azokat, kiknek szolgálni akartak, hanem követték azt a jobb sugalmat, nemesebb érzést, mely kiterjedt minden emberre, tartozzék bármely vallásfelekezethez; ha önök azt a felekezetnélküliséget nem akarják megtűrni, hát mit fognak csinálni azon felekezetnélkíüiekkel, a kik már tényleg itt vannak? Madarász József: Máglyára viszik! (Mozgás.) Herman Ottó: Nemcsak a baptistákkal, nemcsak a nazarénusokkal, hanem a kifejezetten felekezetnélkíüiekkel ? Mert mi nem vagyunk kinai fallal körülvéve. Avagy talán fel akarják állítani újból az inquizicziót, mégpedig a mostani rendkívüli vallás-erkölcsi állapothoz képest az interkonfesszionális inquizicziót, a melynek tagjai pl. Schlauch Lörincz bibornok, Steiner Fülöp és Szász Károly lennének, (Derültség a szélsőbalon.) a kik aztán majd ítéletet mondanak a felekezetnélküliség felett* és a kik^ igaz, hogy nem fognák máglyára vetni és megégetni a felekezetnélkűli bűnöst, hanem talán kissé meg fognák pirítani a tűznél? (Derültség a szélsőialoldáhn.) Úgy vagyok tehát meggyőződve, hogy épen ellenkezője áll annak, a mit gr. Apponyi Albert és azok, a kik nyomát követik és vele most szövetségben vannak, hisznek. Nem a gyámkodás a tömegek felett, nem a felekezetnélküíiség külön dekretálása, amely önmagától szükségkép foly a lelkiismereti szabadságból, hanem egész más a feladat. A magyar nemzet etnikai alapja mutat rá, hogy mit kell tenni: arról van szó, hogy használjuk fel az időt, és oldjuk meg most a kérdést gyökeresen, úgy, amint meg is oldhatják, mert e megoldás az, a mi az ellenkezőjét hozza létre annak, a mitől az urak félnek, nem a forradalmat hozza létre, hanem a forradalmat elhárítja. Mind az az okoskodás, a melyeket itt hallok, mindezen óriási hipokrizis csak megerősít azon hitben és törekvésben, hogy a gyökeres megoldás felé kell törekedni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Engedje meg a t. ház, hogy szembeállítsak bizonyos áramlatokat, melyek most érvényesülést keresnek. Az egyik oldalon, különösen a katholikusok és legeminensebb képviselőinek részéről felhangzik az, hogy óriási veszedelem fenyegeti a társadalmat, a közerkölcs veszélyben van, a vallásos uevelés lehetetlen, egyenesen az anarchia és — én nem tudom, — mi minden felé sodortatik az egész társadalom, mégpedig ha ez a liberális törvény, a melyet én különben nem is tartok gyökeresen liberálisnak, létrejön. Ellenben egy másik felekezetnek igen eminena és kiemelkedő tagja, Szász Károly, és vele sokan, érvelésüket legfőkép arra fektetik, hogy át fognak lépni sokan a felekezetnélkíüiségbe és akkor meg fog csappanni az eklézsia jövedelme. Madarász József: Hine illae lacrimae! Herman Ottó: Az egyik oldalon rettegés, tehát az erkölcsi sülyedés miatt, a másik oldalon a miatt rettegnek, a mit a magyar nép józan eszejárása papzsáknak szokott nevezni. (Derültség a szélső baloldalon.) Tessék e kettőt összeégj eztetui! És én tisztelettel hajlom meg Pap Gábor püspök előtt, a ki a főrendiházban a vallás-erkölcsnek és a vallásos érzetnek egész más képét és alapfelételeit állította oda. Nem is arról van szó, hogy azok szerint járjunk el, a kik csak a jövedelmet nézik, mert ez esak önmaguk számára kiállított szegénységi bizonyítvány. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a pap, a ki nem bizik saját tanításának hódító és oly erejében, hogy megtartja felekezetét, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a hitet, a vallásosságot és a becsületességet, (Helyeslés a szélső baloldalon.) az vetkőzzék ki, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert az megfeledkezett arról, hogy a legszelídebb vallásalkotó, Krisztus maga kénytelen volt korbácshoz nyúlni, hogy az 8 templomából kikergesse a kufárokat. (Úgy van ! jobbfelöl.) T. ház! A vallás-erkölcsi alap és gyökeres megoldás hánytorgatását is érinteni óhajtom. Könnyű ezekkel hajigálózni, különösen akkor, mikor olyan törvényjavaslattal van dolgunk, mely tulajdonképen az opportunizmus álláspontján áll. Hozzák csak ide az igazán radikális megoldási módot, majd meghallanék, hogy azok, a kik a valláserkölcsiséggel és gyökeres megoldással hajigálóznak, akkor mit mondanának arra a teljes vallásszabadságbehozatalra ? Nem kérdem én a hány forgatótól,