Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-371

371. országos ülés 1894. október 19-én, pénteken. 83 sék felhatalmazni, hogy azon kerületet az áj választásra a törvény értelmében utasíthassam. (Helyeslés.) A felhatalmazás megadatik. Több jelenteni való nincsen, Következnék a napirend szerint a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó főrendiházi üzenet (írom. 690) folytatólagos tárgyalása. Ezt megelőzőleg azonban Polónyi Géza képviselő úr kíván napirend előtti felszólalás jogczímén felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza : T. képviselőház! A tegnapi ülés végén elmondott beszédem után felszólalt az absentium ablegatus szerepében Fenyvessy Ferencz igen t. képviselőtársam és felszólalt a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr is. Én nem látván azt, hogy a táblára valaki még felvolna jegyezve, nem is sejtettem, hogy még egy inczidens fog bekövetkezni, a melyre reflektálnom kell és így távol voltam az ülés azon részén, a melyben Berzeviczy Albert t. képviselő úr beszédemre reflektált és annak révén először is azt mondja, hogy csodálkozik azon, hogy én, a ki gr. Csáky Albin személyéről a legeíismerőbb módon nyilatkoztam, mégis őt vádakkal illettem, s másodszor azt a thezist állítja fel, hogy a kinek alkalma van vádolni, legyen alkalma bizonyítani is, és ha nincs alkalma bizonyítani, ne legyen alkalma vádolni sem; s végül egy meglehetősen éles kifejezéssel élve, azt mondja, hogy : addig pedig, a mig ezt be nem bizonyítom, ráfogásnak nyilvánitja, a mit mondottam. T. ház! Ezen nyilatkozat folytán természetesen kötelességemnek tartom, — nemcsak jogommal élek, de, ismétlem, kötelességemnek is tartom, — hogy necsak szavaimat, de azok intenczióját is megmagyarázzam. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! E tekintetben elsőben is röviden összegeznem kell a tényállást. Én a kath. ' autonómia kérdésével és a vallás-alapok körül a főrendiházban felmerült kérdéssel kapcsolatosan felhoztam azt, hogy a főrendiházban vád tárgyává tétetett az, hogy ezen alapok rendeltetésükkel meg nem férőleg egyúttal állami czélokra is felhasználtattak. Ehhez én hozzátettem a magam részéről, hogy nekem rendelkezésemre állanak olyan tények, illetőleg adatok, a melyekkel azt is lehet igazolni, hogy azok ezentúl is nagy részben vagy nem ritkán — ezt a kifejezést használtam : nem ritkán — kortes-czélokra is használtatnak fel. T. ház! Ezen tényállással kapcsolatban — a képviselő úr valószínűleg nem volt jelen, a mikor beszédem ezen részét elmondottam — én még konkrét vádat nem emeltem, hanem épen a mit a t. képviselő úr Sürget, arra én is alkalmat kértem a t. vallá,s- és közoktatásügyi miuiszter úrtól, hogy ne vádakat emeljek, hanem hogy azon tényeket is, a melyekről tudomásom van, itt a t. háznak bejelentsem, hogy azt a t. ház maga is vizsgálódásának tárgyává tehesse. Azok, a kik ezen kifejezésemből netalán azt várták volna, hogy én ezen adatok fölsorolásával — a melyeknél nem is említettem azt, hogy vájjon gr. Csáky Albin miniszterségének idejére vonatkoznak-e vagy sem — akár gr. Csáky Albinnak, akár másuak egyéni tisztességét vagy jellemét érinteni akartam volna, nagy csalódásban vannak, S e tekintetben előre is kijelentem, hogy azokat ezen csalódásukból kijózanítani nem is szándékozom, mert nekem ilyen intenczióm nem volt. Az én intenczióm kizárólag arra irányúit, hogy legyen bármilyen tisztességes egy ember, dicsekedjék bár kátói jellemmel, mihelyt pártkormányzat létezik, az ily kormányzat kezelése alatt álló vagyonuknál nemcsak lehetősége forog fenn, de tények is igazolják, ezeknek egész sorozata igazolja, hogy bizony azok pártszolgálat érdekében fel is használtatnak. Ezt én nem tartom egyéni jellembe vágó kérdésnek, nem is oly czélból akarok bizonyítani. Az én nézetem az, hogy ezen alapok egy felekezetnélküli államban pártkormányzat kezelése alatt nem maradhatnak. Ebből a czélból szándékozom én adataimat előterjeszteni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Még egy rövid megjegyzésem van, t. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy épen a t. képviselő úr is arra a térre lépett, a mely nálunk már nem egészen újság, hogy a midőn egy fontos közérdekű dolog szóba kerül, keresünk egy élesebb kifejezést, s azzal az ügyet személyes térré utaljuk. (Zaj jobb felöl.) Hiszen én utóvégre is nagyon objektíve veszem ezt a dolgot, mert semmi okom sincs azon hosszú múlt után, mely alatt épén a képviselő úrral szemben, azt hiszem, inkább baráti érzelmekben állottam, hogy föltételezzem róla azt, hogy ő bármi tekintetben sérteni akart volna; ez eszem ágában sincs. És mindjárt ki is jelentem, hogy a magam részéről addig, a mig a kérdés eldől, igen szívesen el is viselem azt a felfogást, a melyet rám hárítani igyekszik. Azonban, t. ház, én a magam részéről ezt nem tartom szerencsés dolognak, s én a legnagyobb készséggel vállalkozom arra, — és ez az, a mit itt újból szóba kell hoznom, — bögyén alkalmat kívánok, a melyet nekem a házszabályok biztosítanak, és nem egy kedvezményt kérek a t. miniszter úrtól, de mivel már lejárt a határidő, a mely alatt interpelláeziómrfc. választ adni kellene, és mivel azon adatok, a melyek felett rendelkezem;, illetőleg azon tények, melyek11*