Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

04 370. országos ülés 1894. október 18-án, csütörtökön. tűri el ezeket? Ezt tehát én a konzequenczia szempontjából felfogni nem tudom. (Élénk helyes a bal és szélsőbalon.) Győrffy Gyula: És mi lesz velük, ha el nem ismeri?! Horánszky Nándor: Igen helyesen jegyzi meg a t. képviselő úr, hogy mi lesz velők, ha el nem ismeri őket az állam. Helyesen vetette fel a tegnapi napon a t. miniszterelnök úr is, hogy mi történik akkor, ha az új hit- és erkölcstanokat követő elemek felekezetté alakúinak és ezen felekezetté alakulás jóváhagyatik, később pedig ezen felekezetek feloszlatásáról kell gondoskodni. Épen az az abszurdum, hogy a felekezetté alakulás esetében veszélyes hit- és erkölcstani tételeknél államellenes felfogásokat az állam meg nem enged, ellenben a felekezetnélkííliség esetében szabad a vásár. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Jól tudom én, t. képviselőház, hogy senkit arra kötelezni nem lehet, hogy valamely hit- és erkölcstani tételt kövessen, de tudom azt is, t. képviselőház, hogy egészen mást jelent megtűrni az ilyen felfogásokat, azokat nem akadályozni, nem hátráltatni, nem nyúlni bele valakinek a lelki életébe, és egészen más az, hogyha ezek államilag elismertetnek és intézvényes módon államilag be is rendeztetnek. De aí.t is kérdeni én, t. ház, hogy ha a felekezetnélkííliség elismerése, intézvényes állami és törvényi berendezése be nem következik, mi baj származik ebből ? Eddig igen is származhatott. És miért'? Azért, mert állami anyakönyvek nem voltak, ebből a szempontból tehát az evidencziában tartás tekintetében inkonveniencziák állottak elő, melyekről, hacsak az állam a lelkiismeret és hit dolgába belenyúlni nem akart, gondoskodni kellett. De t. ház, — minthogy csakis erről lehet szó, —midőn az állami anyakönyvezés be fog hozatni, hogy e tekintetben is valami hiba, valami baj, valami inkonvenienczia me> ülhetne fel, azt én nem hiszem. Épen azért tehát, mert egyfelől sem a hitbeli, sem az erkölcstani felfogásokba belenyúlni a, magam részéről nem kívánok; viszont azonban másrészről állami szempontból, mely csakis az evidencziában tartásban nyilvánulhat, az anyakönyvvezetésben korrektivumot látok, nem tudom felfogni, hogy a felekezetnélküliséget miét iktattuk törvénybe, miért segítsük elő államilag, miért menjünk oly jövő elé, melynek bizonytalanságai esetleg állami és társadalmi szempontból nagy veszélyekkel járhatnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) igaz, hogy a miniszterelnök úr a tegnapi napon gr. Apponyi Albert t. barátommal szemben argumentálva, azt mondotta, hogy ne rémképek után induljunk, mert hiszen ez a törvényalkotásban oly szempont, a mely meg nem állhat. Gondolom, ezzel más államokban nyilvánuló azon fejleményekre czélzott, a melyek azt mutatják, hogy a felekezetnélkííliség intézménye eddigelé még nagyobb bajokat nem okozott. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a bál- és szélső baloldalon.) T. ház! Alig csalódom, ha azt hiszem, hogy a konfesszionális mozgalom Európa életében egészen xíj keletű és kipróbálva nincs, ennek fejleményei iránt tehát ma még senki sem lehet tájékozva. Valamint tehát egyrészről hiba volna törvényhozási intézkedéseket rémképekre alapítani, épúgy hibának tartanám oly optimizmusra helyezkedni, mint a minőkre tegnap a miniszterelnök úr ezen argumentácziójábaH helyezkedett. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az idő a társadalmakat nagy megpróbáltatások elé vezeti. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ezen megpróbáltatásuk közepette és ezen megpróbáltatásokkal szemben épen az állam jöjjön segítségére oly társadalmi disszolnczióknak, a melyeknek végkonzequencziái előttünk még ködösekés homályosak, ezt törvényhozási bölcseségnek, törvényhozási belátásnak nem tartom. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy afelekezetnélkűliségnek törvénybe iktatási és intézvényes berendezése egy újjmutatást képez azon a téren, a melyen a jövő bizonytalansága előttünk még ma is oly homályos: azt gondolom, nem okos dolog bizonytalanságnak nyitni meg az útját, melynek végkonzequeueziája sem a társadalomnak, sem az államnak nem válnék előnyére. Ez intézmény konzequens volna akkor, ha ezen törvényjavaslat i.gy, abban az értelemben, a mely értelemben én azt voltam bátor mondani, bevezetné, megalkotná. T. ház! A vallásszabadsági rendszer egyrészről és másrészről az engedélyezési, a jóváhagyási, a rendőri beavatkozási rendszer, (Halljuk! Halljuk!) ez összeférhetetlen két gondolat, a melyet én összeegyezhetőnek, összekeverhetőnek nem tartok. így születik meg, t. ház, a respublika főherczegekkeJ, a liberalizmus az intranszigens konzervativizmussal, igy születik meg a felekezetnélkííliség egyházi adóval, (Nagy derültség és tetszés a baloldalon.) mely, mellékesen mondva, nem jelent mást, mint azt, hogy a lélek és hit menjen kóborolni, a hová tetszik, csak a piozula maradjon meg, (Tetszés a baloldalon.) a mi a legnagyobb erkölcsteleuség. (Igaz! Ügy van! a baloldalon. Egy hang: Gzinizmus!) Igenis czinizmus. így születik meg, t. ház, a radikális egyházpolitika és a konezesszionális rendőri rendszer; igy látjuk azt a jelenséget is, hogy egyfelől a felekezetnélkííliséget veszélyes-