Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-387
42 0 387. országos ülés 1894. november 2-t-éiij szombaton. fogva jogosan merül fel a kérdés, vájjon a t. belügyminiszter úrnak mi a czétja, és van-e szándéka az iránt intézkedni, hogy a teljesen elavult 1870 iki választási alap az 1890. évi népszámlálás alapján eszközöltetsék, és pedig úgy, a mint az 1886: XXII. tez. 96. §-a rendeli? Nevezetesen a törvény azt mondja, hogy minden 500 lélekszám után a törvényhatóságokban egy megyei képviselő esik. Ha a statisztikai adatokat megtekinti a t. belügyminiszter úr, meg fog győződni arról, hogy vannak községek, melyekben az 1870. évi népszámlálás alapján 3—4 képviselő van, mert az akkori népszámlálási adatok alapján csak annyi képviselő esett a törvény értelmében megállapított lélekszámarány szerint. Míg ma már, 20—24 év elteltével, tehát e gy egész generáezió változása alatt, vannak községek, a melyekben 15—20 képviselő az a szám, a mely a választás folytán ezen községek javára esik. Tekintettel arra, hogy a megyei autonómia úgy is a lehető legszűkebb körre van szorítva, és egyáltalában, ha valahol kívánatos, épen a megyei önkormányzatnál feltétlenül szükséges, hogy a népképviseleti eszme a lehető legszélesebb alapon biztosíttassák, és tekintettel arra, hogy az 1886-iki tez. megalkotásánál maga a kormány is annak szükségét látta, sőt ezen törvényczikknek megalkotásánál ebben a házban egyetlenegy képviselő sem volt annak ellenzője, hanem mindenki támogatója volt: ennélfogva azt a kérdést vagyok bátor ezen tételnél a t. belügyminiszter úrhoz intézni: ha vájjon, tekintettel arra, hogy, mivel a jövő évben már megyei képviselőválasztás lesz, van-e szándéka intézkedni az iránt, hogy az 1890. évi népszámlálás alapján eszközöltessék a képviselőválasztás, és a népképviseleti rendszernek megfelelőleg a választás lehetőleg a törvény által biztosított legszélesebb alapokon hajtassák keresztül '? Ez a kérdés, a melyet ezen tételnél a t. belügyminiszter úrhoz intézni bátor voltam, és kérem erre nézve szíves válaszát. Egyébként a tételt megszavazom. Elnöki Kíván még valaki szólani? Senkisem. A vitát bezárom. A belügyminiszter úr fog szólani: Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! Én ugyan nem vagyok képes belátni, hogy mikor most az országos törvények és rendeletek tára költségének megszavazásánál vagyunk, miképen függ ezzel össze a törvényhatósági bizottságok választásának kérdése? Azonban, t. ház, az imént tett kérdésre bátor vagyok kijelenteni azt, hogy meg fogom fontolni a kérdést, és ha szükségesnek fogom találni, hogy törvényes intézkedés történjék növeliáris úton, ez iránt az előterjesztést annak idején- meg fogom tenni. (Helyeslés jobbfelóí.) : Elnök: A tétel meg sem támadtatotfc, t. ház. Méltóztatik azt 37.000 forintban elfogadni. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Távirati kiadások 17.6U0 forint. Elnök: Megszavaztatik. f Schóber Ernő jegyző (olvassa): Útlevelek kiállításával járó költségek 5.660 forint. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Előre nem látható költségek 6.000 forint. Elnök: Kíván valaki szólani? Senkisem. A 6.000 forint megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Karhatalmi költségek 5.000 forint, Molnár Antal jegyző: Sierbáu Miklós! Sierbán Miklós: T. ház! Mielőtt a tétel tárgyalásába bocsátkoznám, legyen szabad a t. ház engedelmével néhány bevezető szót szólanom. A belügyi tárcza általános tárgyalásánál azért nem emeltem szót, mert a belügyminiszter úr erdélyi útja után úgy a lapokból, mint magánemberektől azt hallottam, hogy ő itt a kabinettel egyetértőleg nyilatkozni fog a nemzetiségi kérdésben, és számot adva a nemzetiségi mozgalmakat szülő bajokról, rá fog utalni e bajok gyógyszerére is. De minthogy e tárgyban sem. az általános, sem az eddig lefolyt részletes vitában nem nyilatkozott, legyen szabad nekem úgy a nemzetiségi kérdésről, mint a miniszter úr erdélyi tapasztalatairól helyette beszámolni. (Derültség jobbról.) Hogy a magyarországi állapotok tarthatatlanok, s úgy, a hogy ma vannak, sokáig fenn nem tarthalók, arról, azt hiszem, a ház minden tagja meg van győződve. (Zaj.) De a bajok mibenlétéről és orvoslásuk módjáról nagyon kevesen, vagy csak rosszul vannak tájékozva. Én egy perczig sem habozom kijelenteni, hogy a nemzetiségi mozgalmak oka nem más, mint ama szabadelvű kormányok, melyek 1867-től fogva a hatalmat kiárendálták. Felháborodással mondom, hogy a kormányok mindig feláldozták a jogot a hatalomért, az igazságot az igazságtalanságért, és felcserélték az őszinteséget az őszinteség teljes hiányával; tévedésbe ejtették a koronát a magyar néppel,,a magyar népet a nemzetiségekkel szemben, csakhogy annál jobban halászhassanak a zavarosban. Én ez állításomat nem rabulisztikával, hanem a történelmi igazsággal, tényekkel fogom bizonyítani. Legyen szabad visszamennem a 48-as időkre, a mikor úgy nálunk, mint mindenütt Európában kitört a forradalom. Ama sötét időkben, az európai konstellácziók gyors egymásutánja következtében nem volt senki a világon, vagy e
