Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-386
386. országos ülés 1894. november 23-án, pénteken. 395 én ismét azt találom, hogy ennek oka nem a népnek babonás hajlama és műveletiensége, hanem a népnek vagyoni viszonya és az a szerencsétlen közegészségügyi törvény, mely még ma is érvényben van. Ha a körorvosok statisztikáját akarom fizetés szerint összeállítani, .... (Zaj Halljuk! Halljuk!) Elnök : Méltóztassanak nem beszélgetni! Issekutz Győző . . . bárha nem olyan kedvezőtlen a helyzet, mint azt Antunovich t. képviselőtársam említette, hogy a legmagasabb fizetés háromszáz forint, azt találjuk, hogy a legnagyobb eltérések a körorvosi állások dotácziójában tapasztalhatók. Vannak ugyanis körorvosi állások, melyeknek fizetése 1000 frt s vannak olyanok, melyeké 225 frt. Ha a körorvosi állások ezen dotáczióját tekintetbe veszszük és megfigyeljük, különösen a szegényebb lakossággal biró vármegyék körorvosi állásait és azok javadalmazását; ha megfigyeljük az időnként felmerült megbetegedési eseteket, és a megbetegedett egyének közöl az elhaltaknak aranyát, akkor a statisztika nekünk azon logikai igazságot szolgáltatja, hogy ennek oka tisztán és határozottan a közegészségügyi törvénynek azon intézkedése, a mely a közegészségügyi köröknek olyan tág dimenzióját állapítja meg, és a mely a közegészségügyi kiadásokat egyenesen és kizárólag a községeknek terhére utalja. Talán unalmas, a mit mondani fogok, t. képviselőház, (Ralijuk! Halljuk!) de mert Magyarországon ma én aktuálisabb kérdést nem ismerek, mint épen a községi közegészségügy nek a javítását, (Halljuk! balfelöl.) s mert ezt én nagyon jelentékeny kérdésnek tartom, kötelességet vélek teljesíteni, és bizonyítékokat kívánok szolgáltatni arra nézve, hogy ezen a helyzeten javítani kell, és hogy ezen a helyzeten javítani a jelenleg fennálló törvények alapján nem lehet. Árvában, t. képviselőház, van két körorvosi állás rendszeresítve, erre van előiráuyozva 450 forint, tehát egy körorvosi állásra esnék 225 frt; Fogarasmegyében hat körorvosi állás van rendszeresítve, elő van irányozva 2000 frt, tehát egyre esnék 330 frt; Liptó vármegyében kilenez állás van 2700 írttal, egyre esik 300 frt; Szepes vármegyében tíz állás van 3300 frttal, egyre esik 330 frt; Mármarosban tizenkilencz állás van 5200 frttal, egyre esik 270 frt; Szolnok-Dobokában tizenkét állás van 4200 frttal, egyre esik 330 frt. Már most Pap Sámuel t. képviselő úr azt mondta, hogy a körorvosi állások közöl 172 nincs betöltve. Ebben teljesen igaza van; de hogy ezen 172 körurvosi állás épen azokban a vármegyékben nincs betöltve, a hol a körorvosi állások dotácziója oly primitiv, azt kiemelni nem látta szükségesnek; holott én épen erre fektetem a fősúlyt, mert ez adja meg a jövő teendők helyes irányát. Hogy az ily vidékeken az elh ilálozási százalék a legnagyobb mérvet ölti, ezt én hangsúlyozni és konstatálni kívánom. (Úgy van! a baloldalon.) Bátor leszek a t. háznak ezt a statisztika logikájával is bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Árvában a két orvosi állásból be vau töltve egy, és úgy találjuk, hogy a vérhasban megbetegedettek 43°/o-a, a kolerában megbetegedetteknek pedig 75°/o-a halt el, holott az átlagos középhalálozási szám kolerában csak 60°/o. Liptómegyében a kilenez körorvosi állás közül nincs betöltve hat, be van töltve tehát három, és itt a tífuszban, mely a gyógyítható betegségek közé tartozik, a halálozási szám 26°/o. Mármarosban a tizenkilencz körorvosi állás közül betöltetlen tizenegy, és itt szamárhurutban, a mi bizonyítja, hogy gyógyítás hiányában haltak el, meghal l6°/o, holott átlag a halálozási szám csak 6°/o a szamárhurutban szenvedőknél. Ott van Szepesmegye, A tíz körorvosi állás közöl nincs betöltve kilenez, és itt a difteriában a betegeknek 55°/o-a, a vörhenyben azoknak 74°/o-a halt el, holott a vörhenyben a halálozási közép arányszám csakis 24°/o. Szolnok-Dobokában még kedvezőtlenebb a helyzet, mert itt a tizenkét körorvosi állás közöl öt nem lévén betöltve, difteritiszban 66°/o-a hal el a betegeknek: Zólyommegyében nyolez köorvosi állás közül hét nincs betöltve, és ott ismét a szamärhitrut szedi áldozatait, a mi pedig tulajdonképen nagyon is gyógyítható betegség. Ennek oka az én felfogásom szerint az 1876: XIV. tezikk meg nem felelő voltában keresendő, mely a közegészségügyi köralakítások tekintetében kimoudja, hogy csak a 6000 lélekszámmal biró községek kötelesek orvost tartani, mig az azon aluli községek 6 — 10.000 lakossal csoportosítva alkotnának egy-egy közegészségügyi kört. A községi törvény a körorvosok fizetését a községek terhére tudja be. Most természetesen azon községek, a melyek önmaguk kell, hogy orvosaikat fizessék, saját viszonyaikhoz mérik aztán azoknak javadalmazását is. (Egy hang a jobboldalon: Hát a vármegye mirevalő ?) A vármegye is csak községekből áll, és nincs olyan vármegye, a mely községeinek vagyoni viszonyaihoz ne alkalmazná a maga Szabályrendeletét. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) Issekutz Győző: T. ház! Vegyük a kérdést úgy, a hogyan áll. Szegényebb lakosságú és gyengébb vagyoni helyzetben levő vidékeken a községek kisebb fizetést adhatnak a körorvosoknak, mert ők az orvos dotáczióját 50*
