Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-385

384 385. országos illés 1894. november 22-íii, csiitörtüliöii. közigazgatás intézői, lelkiismeretességgel, önfeláldozatta], erélylyel, sőt mondhatni, bizonyos lelkesültséggel hajtották végre a törvényeket és rendeleteket. Es itt első sorban elismerés illeti magát a t. belügyminiszter urat, ki a közegészségügyi feladatok és teendők iránt nemcsak érzékkel, de a szükséges szakértelemmel is rendelkezik. Ezek után bátor leszek a t. ház engedelmével néhány közegészségi kérdéssel röviden foglalkozni. (Halljuk!) Kezeink között van a t. belügyminiszter úr jelentése az ország 1893. évi közegészségügyi állapotáról, mely részletesen felsorolja az összes idevágó adatokat, behatóan foglalkozik a fontosabb kórokokkal és járványokkal, és ismerteti az elrendelt intézkedéseket és azok eredményét. Ebből a jelentésből némely örvendetes, de még sok elszomorító körülmény felől szerezhetünk magunknak tájékozass. Örvendetes javulást tűntet fel a halálozási kimutatás, mely szerint az elmúlt évben összesen 456.224 halálozás fordált elő, tehát 40.149-el kevesebb, mint 1892-ben. A népesség szaporodása az elmúlt évben 117°/o ra tehető, a mi teljesen megnyugtató eredmény. Az orvosok száma szaporodott 127-tel, holott a megelőző öt évben az átlagos szaporodás csak 100-nt tett ki, és különösen kieme'endő, hogy a városokban az orvosok száma fogyott, a vidéken ellenben szaporodott. De még mindig 142 körorvosi állás nem volt betöltve. Szaporodott a gyógyszertárak száma is, a mi bizonyos mértékig szintén előnyös haladásnak mondható, de ebben a tekintetben némi óvatosságra van szükség, mert a tálrohamos szaporítása a gyógyszertáraknak — egy év alatt 86 új gyógyszertár — esetleg az ügy hátrányára szolgálhat. Az ország 63 vármegyéje közfíl 41-ben, és 26 törvényhatósági városa közííl í4-ben volt a közegészségügyi állapot általában kedvező, a mi tekintettel arra, hogy a kolera a múlt évben ismét fellépett, elég szerencsés és kielégítő eredménynek mondható. Jelentékeny javulást tűntetnek fel némely ragályos betegségek, így például a himlő, ellenben a difteria és torokgyik az elmúlt évben is nagy mértékben pusztított, sőt lehet mondani, terjedőben volt. Aiig van az ország törvényhatóságai között néhány, melyekben ez a veszedelmes járvány fel ne lépett volna. Összesen 1.568 község, 4,974.154 lakossal volt fertőzve, és megbetegedett 49.233 egyén, kik közfíl meghalt 20.667, tehát 42*47 °/o. Az utóbbi szám a halálokok kimutatása szerint még sokkal magasabb, mert ezen táblázat szerint 34.183 ember halt meg difteritiszbem Ebből kitűnik, t. ház, hogy a difteritisz évente mennyi emberéletet szed áldozatul, a mi annál elszomorítóbb, mert többnyire a fiatalságról, a nemzet virágáról, reményéről van szó. Mennyi bánatot, mennyi kétségbeesést, mennyi megtört reményt fejeznek ki e számok! De nemcsak a kesergő szülők könnyei követelik, hogy a baj ellen teljes erőnkből küzdjünk, nemzeti érdekeink ugyanezt parancsolják. A mi a difteritisznek specziális gyógyítását illeti, sok és a legkülönfélébb szerekkel tétettek ez irányban kísérletek több-kevesebb sikerrel, de általában nem kielégítő, és egymástól lényegileg nem sokban elütő eredménynyel. Méltóztatnak tudni, hogy a legutóbbi időben, úgyszólva csak napokkal ezelőtt, első ízben, a Budapesten lefolyt VlII-ik nemzetközi demográfiai és közegészségi kongresszus alkalmával, egy franczia orvos, dr. Roux, a Pasteur-féle intézet vezetője, valamivel későbben a német orvosok és természetvizsgálók Bécsben tartott vándorgyűlésealkalmával egy német orvos, dr. Behring, előadásokat tartottak a difteritisznek egy új gyógymódjáról, melynek híre ma már az egész művelt világot bejárta. Azok az eredmények, melyekről az említett tudósok eddigi tapasztalataik alapján beszámob tak, valóban annyira meglepőek, hogy méltán felköltik a figyelmet. Nem kívánok ezen új gyógymód mélyebb magyarázatába e helyen bocsátkozni, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy e gyógymód a védőoltások theóriáján alapszik, a mely theóräa más téren, például a veszettség elleni oltások terén, már igen szép eredményeket mutat fel, s a melynek sikeressége ma már úgyszólván senki által sem vonatik kétségbe. De a várakozás, a remény ezen új szerrel szemben oly magasra van czigázva, hogy azt nem fokozni, hanem ellenkezőleg alábbszállítani szükséges, mert ne feledjük, hogy csak nem sokkal ezelőtt, egy hasonló kérdésben, mily korai volt a bizalom, az enthuziazmus. Nem akarom azt mondani, hogy a difteritisz új gyógymódja ugyanabban a sorsban fog részesülni, mint a Koch-féle tüdővész elleni oltások, de anynyit hangsúlyozni kell, hogy most még az új gyógymód értékéről végleges ítéletet mondani nem lehet. De ha újabb csalódásra is ébrednénk, az nem fogja csüggedővé tenni az orvosi tudomány bajnokait és nem fogja őket visszatartóztatni attól, hogy lankadatlanul előre ne törjenek a kutatás és kísérlet mezején mindaddig, míg a kitűzött czélt el nem éríék. (Helyeslés.) A csalódások az orvosi tudományra homályt nem vethetnek, és ha sikerül egy században csak egy biztos lépéssel előre haladni a gyógyítás terén, az orvosi tudomány ez által az emberiségnek legnagyobb jóltevőjévé válik. (Úgy van!) Nagyon természetes, t. ház, hogy ezen ko