Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-385

384 385. országos illés 1894. november 22-íii, csiitörtüliöii. közigazgatás intézői, lelkiismeretességgel, önfel­áldozatta], erélylyel, sőt mondhatni, bizonyos lelkesültséggel hajtották végre a törvényeket és rendeleteket. Es itt első sorban elismerés illeti magát a t. belügyminiszter urat, ki a közegészség­ügyi feladatok és teendők iránt nemcsak érzék­kel, de a szükséges szakértelemmel is rendel­kezik. Ezek után bátor leszek a t. ház engedelmé­vel néhány közegészségi kérdéssel röviden fog­lalkozni. (Halljuk!) Kezeink között van a t. belügyminiszter úr jelentése az ország 1893. évi közegészség­ügyi állapotáról, mely részletesen felsorolja az összes idevágó adatokat, behatóan foglalkozik a fontosabb kórokokkal és járványokkal, és ismer­teti az elrendelt intézkedéseket és azok ered­ményét. Ebből a jelentésből némely örvendetes, de még sok elszomorító körülmény felől szerezhe­tünk magunknak tájékozass. Örvendetes javulást tűntet fel a halálozási kimutatás, mely szerint az elmúlt évben összesen 456.224 halálozás fordált elő, tehát 40.149-el kevesebb, mint 1892-ben. A népesség szaporodása az elmúlt évben 117°/o ra tehető, a mi teljesen megnyugtató eredmény. Az orvosok száma szaporodott 127-tel, holott a megelőző öt évben az átlagos szaporodás csak 100-nt tett ki, és különösen kieme'endő, hogy a városokban az orvosok száma fogyott, a vidé­ken ellenben szaporodott. De még mindig 142 körorvosi állás nem volt betöltve. Szaporo­dott a gyógyszertárak száma is, a mi bizonyos mértékig szintén előnyös haladásnak mondható, de ebben a tekintetben némi óvatosságra van szükség, mert a tálrohamos szaporítása a gyógy­szertáraknak — egy év alatt 86 új gyógyszer­tár — esetleg az ügy hátrányára szolgálhat. Az ország 63 vármegyéje közfíl 41-ben, és 26 törvényhatósági városa közííl í4-ben volt a közegészségügyi állapot általában kedvező, a mi tekintettel arra, hogy a kolera a múlt évben ismét fellépett, elég szerencsés és kielégítő eredmény­nek mondható. Jelentékeny javulást tűntetnek fel némely ragályos betegségek, így például a himlő, ellen­ben a difteria és torokgyik az elmúlt évben is nagy mértékben pusztított, sőt lehet mondani, terjedőben volt. Aiig van az ország törvény­hatóságai között néhány, melyekben ez a vesze­delmes járvány fel ne lépett volna. Összesen 1.568 község, 4,974.154 lakossal volt fertőzve, és megbetegedett 49.233 egyén, kik közfíl meg­halt 20.667, tehát 42*47 °/o. Az utóbbi szám a halálokok kimutatása szerint még sokkal maga­sabb, mert ezen táblázat szerint 34.183 ember halt meg difteritiszbem Ebből kitűnik, t. ház, hogy a difteritisz évente mennyi emberéletet szed áldozatul, a mi annál elszomorítóbb, mert többnyire a fiatalságról, a nemzet virágáról, reményéről van szó. Mennyi bánatot, mennyi kétségbeesést, mennyi megtört reményt fejeznek ki e számok! De nemcsak a kesergő szülők könnyei követelik, hogy a baj ellen teljes erőnk­ből küzdjünk, nemzeti érdekeink ugyanezt paran­csolják. A mi a difteritisznek specziális gyógyítá­sát illeti, sok és a legkülönfélébb szerekkel tétettek ez irányban kísérletek több-kevesebb sikerrel, de általában nem kielégítő, és egymás­tól lényegileg nem sokban elütő eredménynyel. Méltóztatnak tudni, hogy a legutóbbi idő­ben, úgyszólva csak napokkal ezelőtt, első ízben, a Budapesten lefolyt VlII-ik nemzetközi demográ­fiai és közegészségi kongresszus alkalmával, egy franczia orvos, dr. Roux, a Pasteur-féle intézet vezetője, valamivel későbben a német orvosok és természetvizsgálók Bécsben tartott vándor­gyűlésealkalmával egy német orvos, dr. Behring, előadásokat tartottak a difteritisznek egy új gyógymódjáról, melynek híre ma már az egész művelt világot bejárta. Azok az eredmények, melyekről az említett tudósok eddigi tapasztalataik alapján beszámob tak, valóban annyira meglepőek, hogy méltán felköltik a figyelmet. Nem kívánok ezen új gyógymód mélyebb magyarázatába e helyen bocsátkozni, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy e gyógymód a védőoltások theóriáján alap­szik, a mely theóräa más téren, például a veszett­ség elleni oltások terén, már igen szép eredmé­nyeket mutat fel, s a melynek sikeressége ma már úgyszólván senki által sem vonatik kétségbe. De a várakozás, a remény ezen új szerrel szemben oly magasra van czigázva, hogy azt nem fokozni, hanem ellenkezőleg alábbszállí­tani szükséges, mert ne feledjük, hogy csak nem sokkal ezelőtt, egy hasonló kérdésben, mily korai volt a bizalom, az enthuziazmus. Nem aka­rom azt mondani, hogy a difteritisz új gyógy­módja ugyanabban a sorsban fog részesülni, mint a Koch-féle tüdővész elleni oltások, de any­nyit hangsúlyozni kell, hogy most még az új gyógymód értékéről végleges ítéletet mondani nem lehet. De ha újabb csalódásra is ébrednénk, az nem fogja csüggedővé tenni az orvosi tudo­mány bajnokait és nem fogja őket visszatartóz­tatni attól, hogy lankadatlanul előre ne törje­nek a kutatás és kísérlet mezején mindaddig, míg a kitűzött czélt el nem éríék. (Helyeslés.) A csalódások az orvosi tudományra homályt nem vethetnek, és ha sikerül egy században csak egy biztos lépéssel előre haladni a gyógyítás terén, az orvosi tudomány ez által az emberiségnek leg­nagyobb jóltevőjévé válik. (Úgy van!) Nagyon természetes, t. ház, hogy ezen ko

Next

/
Thumbnails
Contents