Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-384

384. országos ülés 1894. november 21-én, szerdán. 261 állások a szélsőbalon: Meg kell hallgatni, hadd adja elő a valóságot! Ralijuk! Halljuk!) Nem szeretném ugyanis, ha a t. ház csak egy perczig is tévedésben lenne az ott történtek fölött, nem hogy 24 óráig meg ne adjam a választ az interpelláló képviselő úr felszólalására, a minek különben csak holnap a napirend előtt lenne helye. (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Azt hiszem, nincs senki e házban, legalább én nem tételezem fel senkiről, (Egy hang a szélsőbalon. A dologra!) hogy elhigyje, hogy azon a banketten, a melyen történteket t. képviselőtársam, Búsbach Péter az imént előadta, a czigány, ő Felségének, koronás királyunknak felköszöntetése alkalmából a szokásos tuss helyett a »Jaj, de hunczut a német« czímíí nótát előleges megbeszélés folytán húzta rá. (Nagy zaj a jobboldalon. Fölkiáltások: Ügy volt! Gyalázat! Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Midőn én, t. ház, konstatálni kívánom azt, hogy nincs az országban pártkülönbség nélkül senki, a ki ő Felsége, a koranás király iránt, a legalkotmányosabb király és fejedelem iránt (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) azon tiszteletlenséggel viseltetnék. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Midőn a t. húz, látom, velem együtt örömmel konstatálja, föl kell tételezni viszont azt is, hogy nincs e háznak egyetlen tagja, a ki a kellemetlen inezidens folytán mély sajnálatot ne érezne, s hogy ebből kifolyólag feltételezni lehetne azt, hogy azon inczidenst a t. ház bármely tagja akár Kossuth Ferencznek magának, akár az ünnepélyt [rendező bizottság tagjainak, akár a jelen voltak bármelyik tagjának terhére róná. (Nagy zaj.) Méltóztassanak meghallgatni. Én jelen voltam az ünnepélyen, (Zaj jobb felől.) s biztosítom a t. házat, hogy az egész csak félreértésen alapúihat. (Nagy zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk! balfelől.) A terem ugyanis, a hol a bankett tartatott, nemcsak rendkívül nagy, de igen hosszú is, s az elhelyezés akként volt, hogy a zenészek közvetlenül a bejáratnál foglaltak helyet, a főasztal pedig az ellenkező irányban, a teremben fent volt elhelyezve, úgy, hogy onnan a szónokot, a ki ő Felségére ürítette poharát, lent, a zenészek helyén — nagyon természetesen, vacsora alkalmával történt — akár a poharakhoz nyúlás, akár a pinczérek felszolgálása folytán nem lehetett tisztán kivenni. (Zaj jobbfelől.) Ha tehát a zenészek a szokásos tuss helyett azt az említett nótát húzták reá, azt egyenesen tévedésnek méltóztassék tulajdonítani, (Hosszantartó nagy zaj jobbfelől.) annál is inkább, mert azok, a kik ezt , hallottuk, (Nagy zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a szélső báloóldálon.) nyomban piszszegtünk, és KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX KÖTET. rosszalásunkat jelentettük ki. Ez a valódi tényállás. S én, t. ház, nagyon sajnálom, hogy Búsbach Péter t. képviselőtársam, nem ismerve a helyzetet, interpelláczióját téves informáczió alapján előadta.(Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! (Hosszantartó nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső báloldalon!) Elnök: (Csenget.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A felhozott tény felvilágosítása végett Polónyi Gréza képviselő úr engedélyt kér a háztól felszólalásra. Méltóztatnak azt mqgadni'? (Hosszantartó nagy zaj jobb felől. Elnök csenget.) Kérem azon képviselő urakat, a kik (Hosszantartó nagy zaj jobbfelől. Felkiáltások: Halljuk az elnököt. Elnök csenget.) Polónyi Géza képviselő úrnak a felszólalási jogot meg kívánják adni, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Nagy zaj jobbfelől. Felkiáltások: Hol a házszabály ? Személyes kérdésben nem kell a szólás jogának megadását szavazásra féltenni! Nagy

r zaj jobbfelől.) Polónyi Géza : Én nem a háztól kérem az engedélyt, mert a felszólalásra a házszabályok adnak nekem jogot. (Zaj jobbfelől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugyanazon a czímen kíván beszélni, mint Kováts József! Nagy zaj jobbfelől.) A házszabályokhoz kérek szót. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk! Felkiáltások : Helyre! Zajos félkiáltások: Halljuk a belügyminisztert! Folytonos zaj.) Elnök : (Csenget. Halljuk! Halljuk!) A házszabályokhoz mindig joga van bármely képviselőnek szólani. (Folytonos nagy zaj. Halljuk! Halljuk !) A csendet nem tudom helyreállítani, tehát az ülést felfüggesztem. (Élénk helyeslés.) (Szünet után.) Elnök : Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A felíüggesztve volt ülést újból megnyitom. (Nagy zaj. Elnök csenget. Felkiáltások: Helyre!) A belügyminiszter úr fog szólni. (Helyeslés.) Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget. Halljuk! Halljuk !) A belügyminiszter úr fog szólni. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az imént hozzám és az igazságügy miniszterhez intézett interpellácziónak első pontjára, a mely így szól: (Olvassa.) »Megengedhetőnek tartja-e a kormány azt, hogy idegen állam alattvalója hazánkban politikai körutat tegyen, a magyar állam közjogát nyilvános helyeken néptömegek előtt megtámadja, és a magyar állam törvényei ellen izgatva, az ország nyugalmát megzavarja?«, a t. ház engedelmével a következő választ adom. (Halljuk!) 46