Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-382
382. országos ttlés 1894. november 19-én, hétfőn. 289 tapasztalatok alapján, hogy a csendőrség, mint intézmény, tényleg teljesen bevált, a^t hiszem, csak helyeselhetjük azt a szándékot, hogy a csendőrség egyfelől a létszámszaporítás, másfelől a számvevőség czélszerííbb szervezése, s végfíl az előléptetési viszonyok javítása által fejlesz tessék. , A székes főváros állami reudőrségénél először az őrszemélyzet szaporítása, másodszor egy partkapitányi hivatal szervezése, harmadszor a detektív testületnek gyarapítása és végül a rendőrség még 1873-ban megállapított fizetésének méltányos emelése van czélba véve. Mind oly intézkedések, melyeket a székes főváros összes viszonyainak mondhatni rohamos fejlődése teljesen igazol. A költségvetés többi tételeinek változásaira nézve talán elég a miniszteri indokolásra és a pénzügyi bizottság jelentésére utalnom; legfeljebb kiemelhetem még az egészségügyi intézke sek sorában a Nagy-Kálióban létesítendő országos elmegyógyintézetet, mint a mely az ilyen gyógyintézetek elégtelen számánál fogva mindenesetre hézagot fog pótolni. Ugyancsak az egészségügyi intézkedésekkel kapcsolatban legyen szabad a t. ház figyelmét a pénzügyi bizottság jelentésének két pontjára felhívni, a melyek nem állnak szorosan véve valamely költségvetési tétellel összeköttetésben. A pénzügyi bizottság ugyanis elismeréssel és örömmel értestílt a belügyminiszter úrnak azon szándékáról, hogy a gyógyszertárak engedélyezése körííl jelenleg követett eljárás módjának megváltoztatása czéljából törvényjavaslatot óhajt előterjeszteni. A gyógyszertárak jelenlegi módja, bármily lelkiismeretesen és jóakaratúlag igyekezett is azt a kormány kezelni, mégis számos visszásságokkal járt és alaptalan gyanúsításokra adott okot. Ennélfogva azt hiszem, nagyon helyes és czélszeríí lesz ezen eljárási módot gyökeresen megváltoztatni és erre vonatkozólag a törvényhozás hozzájárulását kikérni. Szóba kerülvén továbbá a pénzügyi bízott ság tárgyalásai folyamán a nálunk főleg a gyermekek körében igen nagy mértékben pusztító, a legutóbbi közegészségügyi jelentés tanúsága szerint csak az 1893. év folyamában 20.667 halálesetet okozott diftéria ellen folytatott küzdelem és ezen betegségnek gyógyítására újabban alkalmazásba vett úgynevezeitt szérumnak nálunk való meghonosítása. A pénzügyi bizottság megelégedéssel értestílt a belügyminiszter úr azon intézkedéséről, hogy a maga hatáskörében már is gondoskodott ezen új gyógymódnak tanulmányozása és kísérletek által való kipróbálásáról. S a mennyiben e kísérletek kellő eredményre vezetnek, a miniszter úr el van tökélve e gyógymód meghonosítására a legmeszKSPVH. NAPLÓ 1892—97. XX. KÖTET. szebbmenő intézkedéseket megtenni. (Élénk helyeslés.) A bizottság felhívta a miniszter urat s ezt bejelenti a t. háznak is, hogy a menynyiben az e körüli intézkedések, nevezetesen a szérumnak itthon való előállítása és lehetőleg olcsóvá és hozzáférhetővé tétele, továbbá a gyógymód megismertetése s netáni egyéb rendszabályok rendkívüli költséget igényelnének, melyek összege ma még meghatározhatatlan, e költségeket esetleg zárszámadásilag igazolja, vagy a mennyiben azok nagysága szükségessé tenné, fedezésükre póthitelt kérjen. Ezekben volt szerencsém a belügyminisztérium 1895. évi költségvetését és a pénzügyi bizottság jelentését általánosságban ismertetni, s ezek alapján ajánlom a t. háznak, méltóztassék e költségvetést elfogadni. (Élénk helyeslés jobbról.) Gr. Esterházy Mihály: T. ház! Midőn kötélességszertíleg a belügyi tárcza tárgyalásánál bíráljuk a belügyminiszter úr tevékenységét, nem mulaszthatom el a t. házat a miniszter úr egy újabb rendeletével megismertetni, mely nézetem szerint mélyen sérti a megye önrendelkezési jogát. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a t. ház tájékozást nyerjen, kell, hogy az előzményeket is elmondjam, és azért egy kis türelmet kérek. (Halljuk! Halljuk!) A tavalyi nyár derekán a t. belügyminiszter úr egy leiratot intézett Pozsony vármegyéhez, melyben felhívja, hogy fontolja meg, mennyiben volna óhajtandó és kívánatos az, hogy a járási székhely Szempczről Bazinba tétessék át és így az a járásbírósággal egy helyen legyen? A megye ezt kötelességszerűen tárgyalta és egyhangúlag, nemine contradicente elhatározta, hogy a fenforgó viszonyoknál fogva, a főszolgabíróihivatal maradjon Szempczen, úgy mint eddig volt. (Halljuk .'Halljuk!) Minthogy ezt a határozatot senki sem appellálta meg, nézetem szerint ez jogérvényessé vált és a miniszternek nem lett volna többé joga beleavatkozni. (Úgy van! balról.) De megtette ! Egy második leiratban újból felhívta a megyét, hogy ö ebbe a határozatba nem nyugszik hele, és kéri, hogy az ügy tárgyaltassék másodszor is. A megye — sajnos — belement ebbe; másodszor is tárgyalta az ügyet és másodszor is egyhangúlag — a bazini polgármester kivételével — kimondta, hogy a járási székhely áthelyezését nem tartja helyesnek. Ezen második határozatot azonban már megappellálta Bazin városa és gróf Pálffy János pozsonymegyei nagybirtokos. (Mozgás a baloldalon.) Midőn ezek után hire járt a vidéken, hogy a miniszter úr ragaszkodik szándékához, nekem volt szerencsém egy depucácziót a t. miniszter úrhoz vezetni és egy kérvényt átadni, melyben a járási községek nagy része ezen áthelyezés 87
