Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-381
272 881. országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. nézzen ki, mint egy exekuczióra kiküldött végrehajtó, (Derültség a szélső baloldalon.) erre nincs semmi szükségünk, de még okulásunkra sincs. Én hozzájárulok a miniszterelnök ár indítványához, de mondja ki a t. ház, hogy ezeknek a nyomtatványoknak mindennap reggelén való kiosztása, mint felesleges, mellőztessék. Elnök: Méltóztassék az elnöknek egy felvilágosítást megengedni. A miniszterelnök úr indítványától ez a kérdés független. A mi a költségekre vonatkozó részét a kérdésnek illeti, ki kell, hogy jelentsem, hogy azon nyomtatványok, melyek minden reggel a képviselő uraknak kiosztatnak, távolról sem veszik igénybe azon 10 ezer forintnak negyed vagy ötödrészét sem. Ha a t. ház rendeletileg akarja ezen napirendi nyomtatványok kiosztását megszüntetni, ez jogában van, de megtehetem ezt magam is, mert a ház határozata nélkül hoztam be ezen gyakorlatot. De azt hiszem, hogy nem mindnyájan vannak azon nézetben, mint Ugron képviselő úr, hogy ezen nyomtatványok feleslegesek, mert az angol példa mutatja ezen eljárásnak czélszertíségét, mivel az kellő tájékozást nyújt a képviselő uraknak sok kérdésben, melyben eddig tájékozatlanok voltak. Különben ha méltóztatnak kívánni, határozat nélkül is beszüntethetem ezen gyakorlatot. (Felkiáltások jobbfelöl: Ma > adjon 1) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház ! Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a képviselőház elnöke ebben a kérdésben az angol példát követte és ugyanilyen napirend az angol parlamentben is minden ülésben kiosztatik. Ugron Gábor: Papír! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Hiszen a papírban engedni fogok, csak a nyomtatványt méltóztassék megtartani. Különben méltóztassék megengedni, ennek is van némi gyakorlati jelentősége ; mert ha a t. ház tagjai önmaguk lesznek kénytelenek mindennap összeállítani a napirendet és mindazt, a mit az ma tartalmaz, akkor kétségtelen, hogy ha megéltünk vele 20 esztendeig, szó sincs róla, megélünk vele még 20 esztendeig. De méltóztassék figyelembe venni, mennyi oknélkííli felszólalásra szolgáltathat ez okot, mennyi felvilágosítás kéretik itt, és a ház egyes tisztviselői és jegyzői kara, melyek ezen nyilvántartásnak vezetésével meg vannak bízva, mennyi kérdezősködésnek vannak kitéve és mennyire vonatnak el ezáltal más teendőiktől. Hanem a papiros csakugyan egy kissé sok és én azért azon kéréssel lennék'bátor a t. elnök úrhoz járulni, méltóztatnék a jövőben kisebb alakban ugyanezt a napirendet fentartani. Magát az intézkedést azonban czéiszeríínek tartom és csak köszönettel tartozom az elnök úrnak érette. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni, t. ház? Ha senkisem, a tételt méltóztatik elfogadni a miniszterelnök úr javaslata értelmében, és ilyen értelemben mondom ki a határozatot, mely szerint a nyomdai költségekre előirányzott 40.000 forint 50.000 forintra felemeltetvén, a végösszeg 1,680.468 frttal szavaztatik meg. A másik kérdést illetőleg a t. ház szorosan véve most határozatot nem hozhat. Kern vonatkozik a kérdés a tételre, Ugron Gábor képviselő úr nem is adott be határozati javaslatot, azért is tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy ezt a gyakorlatot, a mely most fennáll, ezentúl is fentartsam. A mennyiben a ház külön határozatot hozna, én ahhoz alkalmazkodni fogok, de úgy hiszem, hogy a ház érdekében áll a jelenlegi gyakorlatot fentartani. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A magyar delegáczió kiadás.ii 26.000 írt. Bartók Lajos jegyző: Vörös János! VörÖS János: T. ház! (Halljuk!) A magyar delegácziókaz 1867. tezikkben megállapítottjunió óta szerepelnek a költségvetésben. Tudtuk azt, t, ház, hogy ezen megállapításnál tekintettel voltak azon különleges helyzetre, a melyben a képviselők fizetése akkor kiszolgáltatott. Minthogy azonban az utóbbi ideiben a képviselők fizetése nem napi díjban, hanem általányban állapíttatott meg, ebből következőleg természetesnek tartom azt, hogy a képviselők egész évi funkeziójuk díjazva lévén, azon' képviselőházi tagok, a kik a delegáezióban részt vesznek, képviselői fizetésükkel teljesen dotálva vannak. Én tehát, t. ház, ezen indokokat előhozva, kérem, méltóztassék a magyar delegáczió tagjainak napi díjait egészen mellőzni és a képviselői fizetésükkel funkeziójlikat díjazottnak tekinteni ég ezen tételt itt teljes egészében kitörölni. Elnök: Kíván-e még valaki szólani, t. ház? Ha senkisem, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy először is a képviselő úr észrevétele csakis a képviselőkre vonatkozhatik, de nem a semminemű általányt nem húzó főrendekre is. De másodszor úgy a főrendekre, mint a képviselőkre nézve áll az, hogy ha a delegáczió üléseit nem Budapesten tartja, akk ff bizony az lényeges kiadással jár azokra nézve, a kik abban részt vesznek. A delegáczionális tanácskozások tehát kívánatossá teszik, hogy nyújtsuk az illetőknek legalább az anyagi segédeszközöket, melyek őket az okozott kiadások folytán megilletik. Mert ha valakinek munkáját és tevékenységét igénybe veszszük, s még külön anyagi
