Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-381
381. országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. 261 zás hangjait hallom. Csodálkozni mindig lehet, de ha józan dolgok felett csodálkoznak a t. urak, azzal magoknak nem szereznek semmi tekintélyt. (Helyeslés a szélső baloldalon) Ha az a czél, hogy itt egyes kérdések felett eszmét cseréljünk és nem egyszerűen az, hogy a költségvetés ledaráltassék és a parlament és a miniszter urak minél hamarább keresztül essenek rajta, akkor itt az eszmecserékre módot és alkalmat kell nyújtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt két oldalról felszólalás tétetett a magyar udvartartás kérdésében, hogy a kormányelnök úr Ígéreteiből mi és mennyi teljesült. Midőn tehát két oldalról ez a felszólítás tétetett, csak van jogunk várni, hogy azok, a kik informálva vannak arról, hogy a t. miniszterelnök úr mily csodás eredményeket ért el, világosítsák fel a házat és nyugtassanak meg minket, hogy itt ne kelljen vitatkoznunk e felett; ha pedig nem értünk egyet az elért eredmények mértékére és mennyiségére nézve, akkor a vitát felvehessük és folytathassuk. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én kérem, hogy a t. miniszterelnök úr adjon felvilágosításokat, mert ez a vitának rendje és ez a módja annak, hogy a vita hosszúra ne nyúljon. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! A t. képviselő urak olyan felvilágosításokat kérnek, a melyeket én ezen házban már többszörösen a legtüzetesebben és lgmóbb . . . Hoitsy Pál : ígéretek alakjában, melyek soha sem teljesíttetnek. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter; A mit igenem, azt be is váltoitiiUi. Eu azt az udvartartást, a melyet a képviRe;ő úr gondol nmgának, sohasem ígértem, ma Rem Ígérem. Azon udvartartásra vonatkozó Ígéretemet, a melyet én tettem, be is váltottam. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Az én Ígéretem teljesítésént'k nem az képezi a mérvét, hogy mit képzelnek a képviselő urak, hanem hogy mit ígértem én erre a kérdésre nézve. (Egy hang a szélső balólalon: Fél kdl olvasni!) Felfogom olvasni és azért csodálkozom Ugron Gábor képviselő úron, hogy az ő felszólalását attól teszi függővé, vájjon az én feleletem kielégítő lesz-e, vagy sem. Hiszen a t. képviselő úr, a ki mindenesetre emlékezik az itteni eszmecserére e kérdésre vonatkozólag, előre tudhatja, hogy az én válaszom az ő szempontjából kielégítő nem lehet, mert ő külön udvartartást kivan, én pedig egy külön udvartartást sohasem helyeztem kilátásba, azt politikailag meg nem engedhetőnek, egyenesen veszélyesnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) A mit én Ígértem, — szórúl-szóra tel fogom olvasni, t. ház, — azt nem hagyhatom úgy odaállítani, mintha abból e téren semmisem történt volna. Én azt mondottam, hogy a közjogi funkcziókra nézve a magyar udvartartást teljesen fenn kell tartani; ismertettem azon előterjesztést, melyet ez ügyben ő Felségéhez tettem, és hivatkoztam ennek záradékára, a hol arra a konklúzióra jutottam, fel is olvastam itt e házban: (Olvassa.) »Bizonyos tehát, hogy úgy régibb, mint újabb törvényeink értelmében a magyar udvartartás létjoga kétségbe nem vonható«. Ez volt az az álláspontom, a melyet előterjesztésemben elfoglaltam. Ennek alapján mit tettem? Először is tettem azt, hogy a közjogi funkcziókra nézve azt hoztuk javaslatba, hogy ezeknél kizárólag magyar zászlós urak szerepeljenek, másodszor, hogy a renuncziácziókhoz a magyar kormánytagjai hivatalosan meghivassanak, és harmadszor, hogy a trónöröklés rendje nálunk nyilvántartassák, és ezért minden, a trónöröklésre befolyással biró változás a magyar kormánynak hivatalosan is tudomására hozassék. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem udvartarfás!) Ez, t. képviseiőház, közjogi tekintetben a kérdés rendezése, kiválasztása, és erre nézve az intézkedések megtörténtek azon elveknek megfelelőleg, a mint én Ígértem és kilátásba helyeztem, és a kérdés azon legmagasabb elhatározásnak megfelelőleg, a mely a t. házzal királyi leírat útján is közöltetett, rendeztetett. Marad, t. képviselőház, az udvartartásnak másik, nem közjogi természetű része. Erre vonatkozólag azt az álláspontot foglaltara el, a melynek múlt évi deczember 2-án adtam kifejezést itt e házban. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) » Feladatunk tehát, hogy a közjogi természetű teendőkön kivííl az udvartartásból kiválaszszuk mindazokat a teendőket, a melyek akár közjogi természetűk, akár adminisztratív jelentőségüknél fogva a belső udvartartás keretébe nem tartoznak . . . Ha ezeket kiválasztjuk, akkor marad a belső udvartartás, a melyre vonatkozólag azt vitatom, hogy ő Felségének az e feletti intézkedés sajátságos joga, mely a törvényhozás elé nem tartozik, és a melynek szabályozása nem a törvényhozás elé, hanem igenis, a végrehajtási hatalom körébe, ő Felsége intézkedési jogának körébe tartozik. De ezen belső udvartartásra nézve sem tartom közönbösnek, hogy az milyen, daczára annak, hogy az ő Felsége intézkedési jogkörébe tartozik. Azt az álláspontot foglaltaméi, mint ezt bátor voltam már kifejezni, hogy államjogi helyzetünk ezen belső udvartartás keretében is nyíltan kifejezésre juttassák, és ne mosódjék el annak körében, jelesül, hogy ő Felsége mindig mint magyar király is szerepeljen. Ez álláspontom, de ennek a belső udvartartásnak, ennek a háztartá+nak elkülönítését sem czélszerűnek, sem megengedhetőnek nem tartom; mert nekünk óhajtanunk kell, hogy ő Felsége,